Szokásos keretbeli vékonyságunk ismét megmutatkozott, nem elég hogy Tinkó sérült, Hlavacska András Kínában boldogítja a népet, a meccsre elígérkező Porkoláb nem sokkal előtte megsérült, és lemondta a szereplést. Így aztán a maradék törzsgárda Szőllőssyvel kiegészülve éppen ki tudott állítani egy csapatot csere nélkül.
Nagyon kitaláltuk, mit csináljunk, hogyan álljunk fel, és hogyan mozogjunk. A szerepek leosztására azért is szükség volt, mivel mezőnybeli keretünket négy támadó és nulla védő alkotta. Végül Palágyi vállalta a védekezés javát, ami félelmetesen jó párharcnyerési mutatóinak tekintetében bölcs döntésnek bizonyult.
Az első három perc szokásos alvással telt, kétszer úgy átjátszottak minket, hogy annál jobban nem kell, a kapufa és a cézóvíz ekkor még megmentettek minket. Az első félidő hátralevő részében viszont eléggé kiengedtük oroszlánkörmeinket, a szükséghelyzet komolyságához illő energiákat mozgósítottunk, és sok nyúl helyett a kevés oroszlán módjára küzdöttünk. Ennek meg is lett az eredménye. Hlavacska Tamás megrázta magát, és rúgott két zseniális, amúgy rá jellemző gólt a szélről, Görög illetve Szőllőssy voltak az előkészítők. Ekkor kaptunk egy gólt, rendkívül szerencsétlenül a labdától már elválasztott csatárhoz visszapattant a játékszer, amit laposan a hálóba gurított. De nem törtünk össze, újra mi támadtunk, Szőllőssynek volt két nagy helyzete, az elsőt egy méterről kihagyta, a másikat mintegy tízsszer akkora távolságról már beverte. A középkezdés után az első akcióból kikaptunk, de alig néhány másodperccel később Hlavacska Tamás megint lefutotta a mezőnyt, és ismét gólt lőtt, ezzel már 4-2-re vezettünk, nem mellékesen előszört fordult elő a szezonban, hogy közülünk valaki mesterhármast szerezzen. A védekezésünk ha nem is parádés, de hősies volt, valahogy mindig volt egy-egy láb, ami közbe tudott szúrni, vagy ha nem, akkor is megúsztuk valahogy. Azt pedig, hogy kontráink továbbra is veszélyesek, azt a Palágyi-Hlavacska páros bizonyította, előbbi az oldalvonal melletti szöktetéssel, utóbbi azzal hogy szokásával ellentétesen most a rövid sarkot pókhálózta ki. A statisztikusok külön összecsaphatták tenyerüket, hiszen a találat azt is jelentette, hogy Tomi a 150. meccsén megszerezte a 200. gólját a csapatban.
A félidőben tehát 5-2-vel fordultunk, hát sajnos ez után gyakorlatilag más meccs kezdődött. A bajnokság második helyezettje ellen produkált 5-2-es félidő parádés, de annyit kivett játékosainkból, hogy azonos szinten továbbjátszani már nem lehetett. Illetve ekkor kellett volna megérkeznie a két cserének, bánjukis, akár meglepetésként.
A második félidőről sok pozitívumot nem tudunk elmondani. Csapatjátékunk szétesett, védőink nem értek föl támadni, még nagyobb baj, hogy csatáraink nem értek vissza védekezni, illetve a párharcokból is egyre rosszabbul kerültünk ki, a sprinteknél sem tudtuk tartani a ritmust. Részletezzük, hogy milyen gólokat kaptunk? Minek, annál több volt, és kevés tanulsággal szolgálnak. Mentségnek is túl könnyű felhozni, hogy csere nélkül a nagy iramú mérkőzésen végletesen elfáradtunk. Egyszerűen már nem volt aki megtartani, felhozni tudta volna a labdát. Na de akkor tényleg fogjuk rövidre. A második félidőben nyolc gólt kaptunk, ez körülbelül ugyanannyi, mint ahányszor át tudtuk vinni a labdát a félpályán. Az utolsó tíz percben ellenfelünk lehozta a kapust egy mezőnyjátékosért, amivel inkább a mi gólszerzési lehetőségeink nőttek meg, kétszer ráíveltünk az üres kapura, de nem találtuk el.
A vége így 5-10 lett. Sokmindent lehetne erről mondani, onnantól kezdve, hogy emberemlékezet óta nem kaptunk kétszámjegyű gólt. Az érem másik oldala, hogy a szezonban először rúgtunk öt gólt, hát azért az sajnálatos, hogy az utolsó fordulóban ezzel döntünk rekordot.
A bajnokság ezzel véget ért. A bajnokság értékelése is kettős, mert mondhatjuk, hogy hatodikak lettünk az A ligában, ami minden idők legjobb eredménye a csapattól, de azt is tudjuk, hogy ez kizárólag őszi teljesítményünknek köszönhető, a tavaszi szezonban tíz meccsen szerzett egy pont egészen borzalmasan katasztrófa. Hogy a csapat jövője milyen legyen, annak ügyében már folynak a tárgyalások, amelyek azonban nem nyilvánosak azon túl, hogy optimisták vagyunk, és szeretnénk a csapatot és annak jellegét fenntartani.
Házi gólkirályunk ezúttal is Hlavacska Tamás lett 16 góllal, amivel a bajnokság góllövőlistáján is előkelő (ha jól számoljuk, harmadik) helyet ért el.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 5-10
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Hlavacska T., Palágyi, Szőllőssy
gól: Hlavacska T. 4, Szőllőssy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése