Ezúttal nem annyira rinyálás, mint győzelmi fogadkozás előzte meg szombati meccsünket. Mezőnyben egész jól megvoltunk, a kapusposzt nehézsége is kiderült még péntek délután, és sikerült beugrót szerezni Tóth Márton személyében. Így aztán tényleg elhittük, hogy meglehet első tavaszi győzelmünk.
Még a szokásos első öt perce alvásunk sem volt meg, egyenrangú félként kezdtük, és bekapott gól nélkül túléltük a máskor oly gyalázatos első öt percet. Már éppen elhittük, hogy jók vagyunk, amikor gólt kaptunk, hosszú indítás, elalvó védő, üresen maradó csatár, látványos hiba. Szerencsére Hlavacska Tamás beadásából Tinkó gyorsan egalizált, így ismét meccsnullről folytathattuk.
Aztán kaptunk két gyors gólt, csak úgy megszokásból, bosszantó, elkerülhető hibákból. Az előbbinél megint hosszú ívelésnek alászaladt a védőnk, az utóbbinál a mi játékosunk pont feladta a labdát az ellenfél kapusának kezébe, és míg nálunk mindenki a hatoson lébecolt, addig az egyedül kiugró csatár kényelmesen besétálhatott a kapunkba. Az is igaz, hogy ennél a gólnál két labda volt a pályán, illetve mindkettő a mi hatosunkon belül, amiért a szabályok szerint meg kellett volna állítani a játékot.
Félidőben kétgólos hátrányban akár még rosszul is érezhettük volna magunkat. A második félidei játékunk azonban inkább derűre adott okot. Történetesen lőttünk két gólt: Szőllőssy Balázs előbb gólra váltotta Hlavacska Tamás beadását, majd ő maga adott gólpasszt Hlavacska Andrásnak. Összességében mindhárom gólunk szélről keresztbelőtt labdára a hosszú oldalon érkező csatár jóvoltából született. Utólag neve elhallgatását kérő csapattársunk fontosnak tartja örökérvényűen írásba folgalni, hogy a gólpassz előtti passz mindhárom esetben az ő munkája. Feljegyeztük, és amint a kanadai táblázaton megnyílik a gólpassz előtti passz rovat, rögtön jóvá is írjuk.
Egyébként a gólokon kívül is voltak bizalomra okot adó megmozdulások, akciók. Most nem folytattuk le a meccs után a jól vagy szarul játszottunk vitát, bár lehetett volna. Maradjunk annyiban, hogy mindkét csapatnak megvolt a lehetősége arra, hogy eldöntse a meccset a maga javára. Ha vitatható játékvezetői döntésekről van szó, az is említést érdemel, hogy Tóth egyszer gyanús testrésszel tisztázott a hatoson kívül, amit a játékvezető elengedett.
Aztán a kispad éppen elkezdte mondani, hogy na majd az utolsó percben kapunk egy óvódás hibákkal összehozott gólt, és azzal kapunk ki első tavaszi győzelmünk helyett, és hát sajnos ez valóra is vált. Nálunk volt a labda, amit elvesztettünk, a leghátsó emberünk megelőzte az ellenfél csatárát, de aztán megint elvesztette, és a csatár már loholhatott is kapunk felé, és ha már arr ajárt, be is lőtte.
Így aztán megint kikaptunk, tavasszal eddig hét meccsen hét vereség. Vereségszériánkat próbáljuk meg kell iróniával kezelni, jó esetben akkor senki nem hal bele.
Kozelito Tél - Túlerő 3-4
kapu: Tóth M.
mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Szőllőssy, Tinkó
gól: Tinkó, Szőllőssy, Hlavacska A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése