Nincs cím

Az elmúlt két forduló katasztrofái és fogadkozásai után ma a Polszki ellen javíthattunk. Darabra megvoltunk, azért kinél a húsvéti sonka, kinél a locsolkodásért kapott szíverősítő betett egy kicsit. Na de rendesen felálltunk, posztokat elosztottuk, és játszottunk.
Nem is kellett sok idő, talán öt-nyolc perc, amikor megrúgtuk első gólunkat: Hlavacska beadására középen látványosan üresen Palágyi érkezett, és megfogadta, hogy a kis gól is gól és szépen lazán bepasszolta a labdát a bal alsó sarokba.
És igen, valamennyire összeszedtük magunkat a márciusi formánkhoz képest. Ha nem is zseniálisan, de fegyelmezetten, odafigyelve játszottunk, és ennek már legalább örülni lehet. Amúgy, mint élmény, jó meccs volt. Hajtás, sok futás, sok küzdelem, azonos nagyságrendet képviselő játékerejű csapatok, ja és sportszerű hozzáállás.
Mindkét félnek voltak helyzetei, ami a mi kapunk előtt volt, azt Fehér hatástalanította, ami nekünk volt, és nekünk volt több, azt sikerült mind elbénázni, illetve az ellenfél kapusa is méltatlanul jó napot fogott ki. A meccsen tehát végig enyhe fölényben játszottunk, és végig 1-0-lal mert bár többször közel jártunk a második gól megszerzéséhez.
Az utolsó két percre ellenfelünk lehozta kapusát, és megpróbáltak öt mezőnyjátékossal játszani. Ebből is nekünk származott helyzet, az egész meccset végigsprintelő Porkoláb próbált ráemelni a kapura, de a keresztléc közbeszólt. Aztán ahogy lenni szokott az utolsó percben, az utolsó labdaérintésből valahogy lövőhelyzethez jutott az ellenfél, és belőtték.
Hát, így lett döntetlen. Ezt kezeljük úgy, hogy eddig vereségeink voltak, most egy döntetlen, akkor mostantól biztos majd a győzelmek jönnek.
Kozelito Tél - Polszki 1-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Palágyi



Akkor már hírt adunk arról, hogy ma rendezték a sokadik magyarszakos tanár-diák kupát. A diákok ezúttal fölényesen nyertek, a Kozelito bő keretéből Rédey, Szemes és Purosz is szerzett gólt. Külön öröm volt a diákok csapatkapitányát hallani, arról, hogy bár az utánunk következő, Szemes, Matus és Rédey neveivel fémjelzett ezüstgeneráció is már kezd elbúcsúzni az egyetemi élettől, de mindig vannak fiatalok, így a hagyomány tovább élhet. Ennek némileg ellentmond, hogy a tanári csapat tagjai csalódottak voltak a meccs után, ismét meglengették a visszavonulás, a kupaküzdelmek befejezésének gondolatát. Azért reméljük, egy ilyen szép sorozat nem fog véget érni. Csak halkan jegyezzük meg, a tanári csapatot legkönnyebben úgy lehetne frissíteni, ha pár fiatal, jó labdaérzékű doktorandusz állást kapna az egyetemen ...