A tizenkettedik játékos

Egyszer minden sorozat megszakad, a labda gömbölyű, a titkos esélyes pedig Svájc. Ezen a héten az új bajnokság alkalmából új fantázianéven szereplő Bozsik programmal mérhettük össze tudásunkat. Hosszas tervezgetés és a csillagok állásának köszönhetően ez egy olyan meccs lett amire tényleg sokan eljöttünk, három cserét számolhattunk össze. Ez pedig sok örömre adott okot, na meg arra, hogy megígérhessük, a fáradt játékosok azonnal lejönnek, amint erőkifejtésük elválik a maximálistól.

Hopp egy szerelés

A cserélgetést egyébként meg is tudtuk valósítani, tényleg lejöttek a fáradt emberek, és tényleg el tudtuk érni, hogy mindig négy, fizikálisan rendben levő mezőnyjátékosunk legyen a pályán. A csapatjátékban természetesen voltak akadozások, mert bár a posztra cserélés nagyjából megoldottuk, összeszokottságban és a pörgős ritmus felvételével még voltak problémáink.
A kezdeti kóstolgatás után az első említésre méltó esemény éppen nem volt örvendetes: Ellenfelünknek sikerült kiugratnia játékosukat, aki nem teketóriázott, hanem belőtte a meccs első gólját. De nem törtünk össze, voltak veszélyes akcióink, és egy szépen felépített, létszámfölényes helyzet végén Flösser kiegyenlített. Nem sokkal később pedig szintén kontrázásából Tinkó beadását az újonc Hajdú továbbította a kapuba.
A vezetést ezzel megszereztük, de nagyon nagy harc várt még ránk. Nyilván tizenöt perc játék után nem arra építettünk, hogy több gól már nem fog esni. A második játékrész nagy részében mégis a saját térfelünkön tartózkodtunk, és nagy nyomás nehezedett a védelmünkre. De ebben jól helyt álltunk, viszonylag jól működött az emberfogás, és általában közbe tudott szúrni egy-egy láb, mielőtt nagyon forró helyzet alakulna ki a kapunk előtt, mondhatni, szurkolóink belehajszoltak minket a sikerbe. A játék képéből adódóan voltak kontrázási lehetőségeink, ezeket elég jól felismertük, kár hogy kiaknázni nem sikerült. A meccs hevességére jellemző, hogy Makai megsérült, nem tudta folytatni a játékot; Benedek pedig egy kakaskodás után sárga lapos figyelmeztetésben részesült

Ezt a játékost valamiért nagyon szereti a kamera

A végén volt még egy kis izgalom, ahogy az őszi meccsen, most is összejött a hat szabálytalanság, és ahogy az őszi meccsen, most is volt közte néhány teljesen nevetséges ítélet. Na de az utolsó percben tízméteressel jöhetett ellenünk az ellenfél. És emlékezhettünk őszre, amikor hasonló körülmények között extra szerencsével szereztek gólt, de emlékezhetünk arra is, hogy anno még a bölcsész B ligában ugyanennél a kapunál úsztunk már meg időn túli büntetőt... Ne fokozzuk tovább az izgalmakat: a büntetőt Fehér szögletre ütötte. Ezzel a meccs gyakorlatilag le is zárult, összeszámolni is hosszú, hány mérkőzési nyeretlenségi sorozat után megvan az első győzelmünk. De nem az utolsó.
Kozelito Tél - Sopatuncasi-Clan 2-1
   kapu: Fehér
   mezőny: Benedek, Flösser, Görög, Hajdú, Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: Flösser, Hajdú

A csapatépítés jegyében

A nagy szezonközi csapatépítés és kísérletezés jegyében most is olyan felállásban léptünk pályára mint még soha. Ezzel jól meg akartuk lepni az ellenfelet, majd megtudakoljuk, ez sikerült-e, a taktikánkat mindenestre jól összezavartuk. Már amennyiben volt olyan.
Sajnos a pályán nem sokat sikerült megvalósítani, se taktikából, se egyéni képességekből, összeszokottságról már szót se ejtsünk. Ellenfelünk következetesen végig mindig és mindenhol letámadt minket, amivel mi nem nagyon tudtunk mit csinálni, a meccs minden szakaszában nagy mennyiségben szórtuk el a labdákat akár a saját térfélen is. Rendszeres volt, hogy a labdás játékosunk nem tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen a csapattársak nem megjátszhatók. A labdás így vagy cipelte magával a pettyest, míg el nem vesztette, vagy megpróbálkozott egy kockázatos indítással, amiből persze sok jó nem jött ki.
Az első félidő közepén elkezdtük kapni a gólokat, hát igen az elsőt is az előzte meg, hogy a saját térfélen egy kockázatos passzal helyzetbe hoztuk az ellenfelet. Aztán meg jött a többi sorba. Mivel itt most csak a szépre emlékezünk, nem soroljuk fel az összes bekapott gólt. Legyen elég annyi, hogy mindet megérdemeltük, sőt, könnyen lehetett volna több is. A bíró egy gólt utólag érvénytelenített Benedek kapus megtámadása miatt, és ellenfelünk a végén könnyelműen kezelte a helyzeteit.
Szép jelenetből kevés adódott, az az egy méltó említésre, hogy egyszer sikerült lekontrázni az ellenfelet, és Tinkó szép lövéssel bevette a hosszú alsó sarkot. A gólpassz eredete maradjon szerény homályban. Amúgy ha már a kontráknál tartunk, az is igaz, hogy a létszámfölényes helyzetekkel nagyon bőkezűen bántunk, sokszor vagy hagytuk a védőket visszaérni, vagy a labdás játékosunk passz helyett a blokkba lőtt. Ha komolyan akarjuk venni magunkat ilyen hibákat sem szabad vétenünk.
Na erről ennyit, fogjuk arra, hogy ez a csapatépítésen múlt, jövő héttől pedig úgy néz ki tényleg sokan leszünk, és a kamu kifogásoknak vége.
Kozelito Tél - Dinamo Germán 1-6
    kapu: Benedek
   mezőny: Flösser, Görög, Makai, Sánta, Tinkó
   gól: Tinkó

Nem kicsit: nagyon!

Csapatunk nevének és jellegének következtében, tudniillik, hogy téliek vagyunk és kupacsapat vagyunk, beneveztünk a téli bajnokságba. Bő keretünk ebből az alkalomból Fösser, Hajdú és Sánta szerződtetésével bővült. Az élet kegyetlenségéből adódóan azonban sikerült bajnoki formánkat átmenteni és éppenhogy összeálló hat emberrel azaz egy cserével kiállni a szezonnyitóra.
Ahogy ilyenkor lenni szokott fogadkoztunk, hogy most aztán apait-anyait beleadunk, nagyjából úgy is történt, és voltak is egész szellemes megmozdulásaink, legalább az első néhány percben.
Az első félidő közepén aztán bekövetkezett a nagy összeomlás, egy körülbelül hat-nyolc perces periódus alatt négy gólt kaptunk, és nincs kedvünk részleteiben felidézni az összeset, de ilyen böszmeségeket csapat még nem csinált. Aki a pályán volt elvileg mind játszik legalább sok éve, akkor talán nem kellene elmondani, hogy egy ellenfelet egy ember fogjon. Az első félidő ezen szakaszából vett kevés pozitívum egyike, hogy a szépítő gólt legalább megszereztünk, egy szögletre Tinkó érkezett, és pontosan kilőtte a hosszú alsót.
Amikor a negyedik gólt is bekaptuk, akkor valami megmozdult, és egy kicsit összeszedtük magunkat, onnantól kezdve ismét képesek voltunk megtartani a labdát, és vezetni szép akciókat. Lehet hogy az is kellett, hogy észrevettük, ellenfelünk letámadással kísérletezik, aminek ellenszere ha egyből a csatárokra rúgjuk fel a labdát. Az eredményen is sikerült faragni, miután Makai éles szögből beverte második gólunkat a hosszúba. Félidőre így a 2-4-es eredménnyel vonulhattunk, ami sok lehetőséget rejtett magába, sajnos legreálisabban azt hogy el fogunk fáradni, és a végén a különbség tovább fog nőni.
Na de összeszedett játékunkat sikerült átmenteni a második félidő elejére is, stabilan játszottunk, ekkor nem hagytunk annyi üres embert, mint rosszabb perceinkben, és az eredményt is sikerült közelíteni miután szép akció végén Palágyi kihagyhatatlan helyzetbe hozta Görögöt. Ekkor még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy további gólokat lőjünk és ponttal-pontokkal távozzunk. Létszámhiányos állapotunkban a kvázi sorcserével felvonuló ellenfél ellen azonban az is eredménynek tűnt, ha tartani tudjuk a 3-4-es állást, és valóban, ha nem is látványosan, de sokáig hősiesen küzdöttünk. Az utolsó percekre aztán elfogyott az erő, szöglet után kaptunk egy gólt, és utána már nem csak fáradtak hanem kissé hitetlenek is voltunk, és az utolsó percekben sorozatosan szedtük be a gólokat. A vége egy nyolcas lett.De ez egyszeri alkalom, él a remény, hogy a bő kerettel a többi meccseken több embert tudunk pályára küldeni és az ilyen összezuhanások kiküszöbölhetők lesznek.

Kozelito Tél - Hajcsatok 3-8
    kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Sánta, Tinkó
   gól: Tinkó, Makai, Görög

Mily kegyetlenül elbánt velünk Allah

A mai napon az idei év első meccse koincidált a bölcsész alapszakasz utolsó meccsével, ahol a Black Ramet fogadhattuk. Allah ismét nem állt mellénk, mert az utolsó pillanatban két játékosunk megbetegedett, kapus és csere nélkül várhattuk volna a mérkőzést. Azért a reakcióidőnk dicsérhető, hiszen a betegség híre 95 perccel a kezdőrúgás előtt érkezett, és ennyi idő elég volt, hogy beugrót szerezzünk Sánta személyében.
Ahogy ilyen létszámhiányos helyzetben lenni szokott, egész jól helyt álltunk, jól játszottunk és a vezetést is megszereztük: a kétszázadik meccsét most ünneplő Palágyi húzott befelé a szélről, a labdaátvétellel átverte a védőjét, majd kilőtte a rövid alsót. Nem sokkal később Sánta forgolódott a büntetőterület előterében, majd letette a labdát jobbra Makai elé, aki újabb gólt szerzett. Innen akár kiütés is lehetett volna, vagy játszhattuk volna a kényelmes kontrázós játékot, de előbbit egyáltalán nem, utóbbit pedig csak kevéssé sikerült megvalósítanunk. Sajnos még a félidőben kaptunk két gólt, és bár minden gól elkerülhető, hát sajnos ezek is azok voltak.
Itt jegyezzük fel hogy szerkesztőségünk a meccs első góljáról lemaradt, és nem úgy, hogy elszámolta magát, vagy elfelejtette, hanem nem vette észre, és félidőben is az 1-2-es állásnak megfelelő buzdító beszédet tartott, holott 2-2 volt az állás. Tévedéséről pedig csak a lefújás után világosították fel.
Nem sokkal kezdés után sikerült zavart keltenünk az ellenfél térfelén, amit Palágyi kihasznált azzal hogy szép mozdulattal átemelte a labdát a kapus fölött. A változatosság kedvéért a második félidőben szabadrúgásból kaptunk gólt, azóta is vitatjuk, hogy ez elkerülhető lett-e volna. Az biztos, hogy elkövettünk néhány elkésett belépőt, meg aztán az utolsó percben egy páros lábú becsúszást is, mindkét csapat szerencséjére utóbbi mellett az ellenfél csatára ellépett egy csellel.
Sajnos az utolsó tíz percre elfáradtunk, futómennyiségünk és koncentrációnk leesett, és a záró periódusban még két gólt kaptunk, amivel a három pont is elveszett. Nagy kár érte, mert amíg bírtuk erővel, harminc percig legalább egyenrangúak voltunk.
Úgy tűnik kupacsapat vagyunk, amit az idén újra meghódítani szándékozott Téli bajnokságban a jövő héttől bizonyíthatunk.
Kozelito Tél - Black Ram 3-5
    kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Makai, Palágyi, Sánta, Tinkó
   gól: Palágyi 2, Makai