Szavannai beszéd

Kiszivárgott csapatkapitányunknak a legutóbbi válságértékezleten a Szavannában elmondott beszéde, amit ezen a helyen rövidített változatban közlünk:

Az, amit el tudtam nektek mondani, itt egy sör mellett, sőt talán több is volt, mint egy sör, az természetesen nem az egész taktikánk, az természetesen nem képes magában foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges taktikázásnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez.

Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert a szervezőség visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Tinkó Máté mögött, mert hogy nem engedhetünk oda mindenkit a nevezési lap mellé ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltől éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű embert a kollegákkal, hanem amikor mennek a taktikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. A bölcsész ligában ilyen böszmeséget még csapat nem csinált, amit mi csináltunk.

Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig alibiztük az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit játszunk, az nem hatékony. Annyival vagyunk túl a csapat lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Kozelito Tél és a magyarszak közös csapata valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit két évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan tétmeccset, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk az alsóházi elsőséget a téliben. Semmit. Ha el kell számolni az szurkolóknak, hogy mit csináltunk két szezon alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. És mióta az anyám… az anyámnak ismerik a nevét a szurkolók, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult a helyzetkihasználás, fiam? Mondom: egy lószart, Mama.

Ez a helyzet. Közben meg kell állapodni még a hajcsatosokkal, meg még átigazolási problémák, meg ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Fehér Rencsónak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. A sorsolás szeszélye, a játékvezető jóindulata, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nekem nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.

Reform vagy bukás, nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek a Kozelito Télről, beszélek a baráti társaságról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És akarok most egyetlen egyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom én elmondani nektek. Fantasztikus dolog csapatot csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy ilyen csapatot vezetni. Az utolsó kilenc és fél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a Kozelito Télnek a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy bajnok lehet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva bajnokságban.

Hogy nem kell beszarni Tonyótól meg a Torpedótól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a ku… a rohadt életbe, jöttünk pár évig, volt egy csapat és amikor majdani gyerekeinkkel megyünk ki a játszótérre rugdosni, és elővesszük a sárga mezt akkor könnybe lábadó szemmel mondhassuk, hogy volt egyszer egy csapat, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd meg a nevezési díj, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a szomszéd hörcsögének születésnapi bulijáról el kell-e a meccs miatt kéredzkedni korábban, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva bajnokság! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes focistának lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy jó csapatot! Csak azért! Piálós társaságot lehet még találni sokat. Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe!

Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha taktikusan játszottunk volna, ehelyett alibiztünk reggel, éjjel, meg este.

Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok sört, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja játszani, amit az elmúlt években mindig játszott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell játszani, mint amit játszottam öt szezonon keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk összhangot kialakítani egymással. Mert, ha mindenki ugyanazokat a mozgásokat csinálja, mint amit az elmúlt szezonokban csinált, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk nyerni.

És a csapat azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk. Szóval, azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg, sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell, akkor meg visszavonulok, mint Petykó. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a Kozelito Telet bántani. Soha. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern Kozelito Télről. Gyerekek, kell még valamit mondanom, Máté?

Töretlenül

Hát így áll a helyzet, tabellán elért előkelő helyzetünket tudomásul véve arra jutottunk, hogy mi leszünk a Bölcsész Bajnokság San Marinója, és ehhez méltó bekkeléssel és favágással fogjuk összes meccsünkön megőrizni a 0-0-t, támadásaink pedig majd arra épülnek, hogy fel***juk a labdát aztán az egy szem csatárunk meg majd tud vele valamit kezdeni jó esetben. A megvalósításba az első hiba ott csúszott, hogy megint kettővel kevesebben voltunk, mint a levelezés alapján lehetett hinni.
A játék, meg hát szintén hagyott maga után kívánnivalót. Az eredmény ismeretében szerkesztőségünknek nincs kedves sokáig rágódni ezen a meccsen. De azon tényleg el kellene gondolkodni, hogy akkor mégis milyen taktika szerint kellene pályára lépnünk? Hiszen most az volt kiadva, hogy beállunk bekkelni, mindenki felveszi az emberét és nem engedi el. Ennél egyszerűbb taktika nincsen. És ha ezt nem tudjuk megvalósítani... Mert természetesen most is az volt, hogy egyik azt hiszi, nagypályán van és három méterről "fogja" az csatárt, a másik szarik az egészbe, a harmadiknak meg derogál visszafelé futni. A második félidőben olyan megalázó gólokat kaptunk, amiért egy edzőnek le kellene mondania. Felállt védelmünkön jött át úgy az ellenfél kétszer, hogy ketten álltak csak a kapussal szemben. Ha az óvodás szinten megvalósított emberfogást megvalósítjuk, és legalább megyünk az ember után, ha már lefordult, akkor nincsenek ilyenek. De ennél fontosabb volt a térfél közepén hokizni.
Kozelito Tél - Polszki 0-8
   kapu: Fehér
   mezőny: Benedek, Görög, Makai, Palágyi, Tinkó
   gól: -

Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen

 És akkor a tél lezárultával elkezdődött a tavaszi bajnokság, és körülbelül ott folytattuk, ahol abbahagytuk, vagyis hogy a meccs előtti éjjel érkeznek be a csoportos levelek hogy ki nem jön mégse. És akkor így kellene a meleg takaró alól kimászni a hideg és kegyetlen világba hogy meccs előtt forró kakaó helyett még rossz híreket is olvashat az ember. A helyszínen aztán mégis meglettünk két cserével, valami sugallat hatására Tóth éppen most érezte meg hogy nagy szükség van rá, és jelentkezett játékra, amikor a legnagyobb szükségünk volt egy jó kapusra.
A meccsről sok jót nem mondhatunk, de akkor azt legalább röviden. Úgy kikaptunk mint a huzat. Mai teljesítményünkkel jogosan lehetnénk középcsapat - a B liga alsóházában. Teljesen alapvető dolgokat nem tudtunk megoldani: szerelés, emberfogás, csapattárshoz passzolás. A helyzetkihasználásunk sem volt jó egyébként, mert azt a 3-4 ziccert, amit megcsináltunk, azt se rúgtuk be, egyet se, de nem lenne jogos a helyzetkihasználást okolni, mert ha mindent berúgunk, ekkor is kikaptunk volna. A félidei 0-3 után még reménykedhettünk abban, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat, és mivel nekünk volt két cserénk, ellenfelünknek pedig nem, fáradásukat is kihasználva legalább szorossá tesszük az eredményt. De nem tettük. Még ebben a helyzetben is alulmaradtunk futómennyiség terén. Az utolsó két gólt kontrából kaptuk, mert a fölöslegesen és felelőtlenül elszórt labdák után a csapat nagy része el sem indult visszafelé.
 Nehéz lenne bármi pozitívumot keresni, az MLSZ legszebb hagyományait idézve emlékezhetünk arra, hogy télen ugyanettől a csapattól hetet kaptunk, most pedig megúsztuk egy hatossal. Az előrelépés tehát megkérdőjelezhetetlen.
 Kozelito Tél - Torpedo 0-6
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Benedek, Görög, Palágyi, Porkoláb M., Sánta, Tinkó
   gól: -

Az alsóház élén

Éppen annyi szünettel, hogy a hűtővízen cserélhessünk egyet, kezdődött az álnven szereplő Bozsik elleni derbi az alsóházi bajnoki címért. Az előző meccshez képest kapust cseréltünk, Benedek állt be, és Tinkó jött ki a mezőnybe. Keretünk Barnával rövidült, hiszen játékosunk műtét után lábadozik és csak egy meccset vállalt, ezért tehát fáradtan, egyetlen cserével álltunk ki a rangadóra.
Éppen felvettük a ritmust, és látszott, hogy nem adjuk meg magunkat, és küzdünk úgy, ahogy illik, amikor beütött a baj: Saját hatosunk előtt rettenetesen könnyelműen eladtuk a labdát, amit az ellenfél csatára köszönettel a kapunkba továbbított. És ha ez még nem lett volna elég, két perccel később "akcióból" újabb gólt kaptunk. 0-2-re álltunk tehát mintegy hat perc játék után, holott az lett volna a reményünk, hogy fegyelmezett védekezéssel kibekkeljük a meccs nagy részét, esetleg addig szerzünk előnyt az elején, amíg még tudunk futni. A 0-2-es állás pedig azt sejtette, hogy a végén várható fáradtság és összeomlást egy gyatra kezdéssel készítjük elő.
Talán a megelőző meccs utolsó pillanatban szerzett gólja is ott motoszkált még a lelkekben, és tudtunk újat hozni. Még az első félidőben Tinkónak a balszélről érkező lapos beadására Sánta érkezett középen, és szerzett gólt. A második félidőre pedig összeomlás helyett egészen összekaptuk magunkat. A védelem egész jó hatékonysággal szűrt, rendre meg tudtuk előzni a csatárokat, és labdabirtoklásunk is kielégítő arányú volt. Valamikor a második félidő közepe táján Tinkó oldalról leadott lövése pattant a kapufáról a hálóba, ezzel pedig már döntetlenre álltunk. És még nem volt vége, még mindig sokat volt nálunk a labda, és még mindig nem omlottunk össze, sőt mintha ellenfelünk jobban elfáradt volna. Szépen kijátszott akció végén Nagy szerzett gólt közelről, és ezzel már mi voltunk előnyben. Kiadtuk az utasítást, hogy mostantól aztán tényleg visszaállunk, és bekkelünk, de csak nem sikerült megvalósítani: egy kiugratásra Palágyi, őrzője, és a kapus egyszerre mozdult rá, csatárunk egy hajszállal előbb ért oda, és elvitte a játékszert, amit a következő ütemben a hálóba gurított. Két perccel később pedig Görög indult be a mélységből, üresen maradva pedig értékesítette az elé varázsolt labdát.
Mi is alig hittünk, de nem sokkal a vége előtt háromgólos előnybe kerültünk, mindezt 0-2-ről felállva. Ahogy a mérkőzés forgatókönyve diktálja, ellenfelünk megpróbált visszajönni, egyszer átfutottak rajtunk, aminek gól lett a vége, de ez egyszeri alkalom volt. A meccs nagy részében magabiztosan és hatékonyan játszottunk, aminek fordítás és győzelem lett az eredménye.
A körmérkőzéses rájátszásban így tehát négy pontot szerezve megszereztük az első helyet. A teljes bajnokságra vetítve ez az ötödik helyet jelenti, de az alsóházi bajnoki cím mégis jobban hangzik.
Kozelito Tél - Sopatuncasi-Clan 5-3
   kapu: Benedek
   mezőny: Görög, Nagy, Palágyi, Sánta, Tinkó
   gól: Sánta, Tinkó, Nagy, Palágyi, Görög

Haj Haj Hajrá

A sorsolás szeszélye és az élet kegyetlensége folytán ezen a szép vasárnapi napon egy nap alatt kellett, szinte kupajelleggel lerendeznünk összes alsóházi meccsünket, szám szerint kettőt. További nehézséget okozott, hogy olyan mondvacsinált indokokkal, mint betegség meg sérülés, többen távolmaradtak, és csak nagy erőfeszítések révén sikerült a csapatot kellő létszámban összeszedni.
Ellenfelünk a Colo-colo csapata volt, jóval keményebb teljesítménnyel, mint legutóbbi találkozásunkkor. Anélkül hogy elvesznénk a részletekben, beindult az adok-kapok (copyright Dárdai), potyogtak a gólok. A gólok kb. felével nem lettünk boldogok, állandóan hátrányban voltunk, és állandóan futnunk kellett az eredmény után. Annyi pozitívum legalább adódott, hogy sok ügyes támadásunk volt, és az egyenlítés is sorra mindig sikerült, általában a hátrányba kerülés után rögtön.
Első gólunkat Benedek lőtte, meghálálva hogy most mezőnyben játszhat, miután a csapat körbeadogatta a kaput. A második gól Sánta érdeme, szépen felépített kontra után. A harmadik gól Palágyi bombaerős lövése után jutott a hálóba. A negyedik gól drámai körülmények között esett, hiszen körülbelül három perccel a vége előtt sikerült ismét hátrányba kerülnünk, ami könnyen végzetes lehetett volna. Szerencsére ellenfelünk megsajnált minket, és időt kértek nekünk, ami alatt kulcsjátékosaink fújhattak egyet, és pl. Nagyot is sikerült meggyőzni, hogy csere helyett menjen vissza a pályára. Az utolsó percben egy szöglet után pedig valahogy Nagy elé került a labda a hatoson, ő pedig egy csel után nagy erővel a kapuba lőtt, ezzel pontot érő góllal zárta idei első tétmeccsét.
Így aztán döntetlennel zártunk, lehet vitatkozni azon, hogy igazságos-e. Még azt is megkaptuk, hogy ha ellenfelünknek nincs közvetlen előtte a Bozsik elleni rangadója, akkor nyilván egy hatost gurítottak volna. Persze utólag és "ha" könnyű ilyen ígéreteket tenni. Palágyi nagyon büszke magára, mert az összes gólban benne volt.
Kozelito Tél - Colo-colo 4-4
   kapu: Tinkó
   mezőny: Barna, Benedek, Görög, Nagy, Palágyi, Sánta
   gól: Benedek, Sánta, Palágyi, Nagy