Szavannai beszéd

Kiszivárgott csapatkapitányunknak a legutóbbi válságértékezleten a Szavannában elmondott beszéde, amit ezen a helyen rövidített változatban közlünk:

Az, amit el tudtam nektek mondani, itt egy sör mellett, sőt talán több is volt, mint egy sör, az természetesen nem az egész taktikánk, az természetesen nem képes magában foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges taktikázásnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez.

Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert a szervezőség visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Tinkó Máté mögött, mert hogy nem engedhetünk oda mindenkit a nevezési lap mellé ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltől éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű embert a kollegákkal, hanem amikor mennek a taktikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. A bölcsész ligában ilyen böszmeséget még csapat nem csinált, amit mi csináltunk.

Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig alibiztük az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit játszunk, az nem hatékony. Annyival vagyunk túl a csapat lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Kozelito Tél és a magyarszak közös csapata valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit két évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan tétmeccset, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk az alsóházi elsőséget a téliben. Semmit. Ha el kell számolni az szurkolóknak, hogy mit csináltunk két szezon alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. És mióta az anyám… az anyámnak ismerik a nevét a szurkolók, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult a helyzetkihasználás, fiam? Mondom: egy lószart, Mama.

Ez a helyzet. Közben meg kell állapodni még a hajcsatosokkal, meg még átigazolási problémák, meg ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Fehér Rencsónak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. A sorsolás szeszélye, a játékvezető jóindulata, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nekem nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen.

Reform vagy bukás, nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek a Kozelito Télről, beszélek a baráti társaságról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És akarok most egyetlen egyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom én elmondani nektek. Fantasztikus dolog csapatot csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy ilyen csapatot vezetni. Az utolsó kilenc és fél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a Kozelito Télnek a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy bajnok lehet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva bajnokságban.

Hogy nem kell beszarni Tonyótól meg a Torpedótól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a ku… a rohadt életbe, jöttünk pár évig, volt egy csapat és amikor majdani gyerekeinkkel megyünk ki a játszótérre rugdosni, és elővesszük a sárga mezt akkor könnybe lábadó szemmel mondhassuk, hogy volt egyszer egy csapat, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd meg a nevezési díj, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a szomszéd hörcsögének születésnapi bulijáról el kell-e a meccs miatt kéredzkedni korábban, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva bajnokság! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes focistának lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy jó csapatot! Csak azért! Piálós társaságot lehet még találni sokat. Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe!

Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha taktikusan játszottunk volna, ehelyett alibiztünk reggel, éjjel, meg este.

Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok sört, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja játszani, amit az elmúlt években mindig játszott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell játszani, mint amit játszottam öt szezonon keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk összhangot kialakítani egymással. Mert, ha mindenki ugyanazokat a mozgásokat csinálja, mint amit az elmúlt szezonokban csinált, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk nyerni.

És a csapat azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk. Szóval, azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg, sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell, akkor meg visszavonulok, mint Petykó. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a Kozelito Telet bántani. Soha. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern Kozelito Télről. Gyerekek, kell még valamit mondanom, Máté?