Éppen annyi szünettel, hogy a hűtővízen cserélhessünk egyet, kezdődött az álnven szereplő Bozsik elleni derbi az alsóházi bajnoki címért. Az előző meccshez képest kapust cseréltünk, Benedek állt be, és Tinkó jött ki a mezőnybe. Keretünk Barnával rövidült, hiszen játékosunk műtét után lábadozik és csak egy meccset vállalt, ezért tehát fáradtan, egyetlen cserével álltunk ki a rangadóra.
Éppen felvettük a ritmust, és látszott, hogy nem adjuk meg magunkat, és küzdünk úgy, ahogy illik, amikor beütött a baj: Saját hatosunk előtt rettenetesen könnyelműen eladtuk a labdát, amit az ellenfél csatára köszönettel a kapunkba továbbított. És ha ez még nem lett volna elég, két perccel később "akcióból" újabb gólt kaptunk. 0-2-re álltunk tehát mintegy hat perc játék után, holott az lett volna a reményünk, hogy fegyelmezett védekezéssel kibekkeljük a meccs nagy részét, esetleg addig szerzünk előnyt az elején, amíg még tudunk futni. A 0-2-es állás pedig azt sejtette, hogy a végén várható fáradtság és összeomlást egy gyatra kezdéssel készítjük elő.
Talán a megelőző meccs utolsó pillanatban szerzett gólja is ott motoszkált még a lelkekben, és tudtunk újat hozni. Még az első félidőben Tinkónak a balszélről érkező lapos beadására Sánta érkezett középen, és szerzett gólt. A második félidőre pedig összeomlás helyett egészen összekaptuk magunkat. A védelem egész jó hatékonysággal szűrt, rendre meg tudtuk előzni a csatárokat, és labdabirtoklásunk is kielégítő arányú volt. Valamikor a második félidő közepe táján Tinkó oldalról leadott lövése pattant a kapufáról a hálóba, ezzel pedig már döntetlenre álltunk. És még nem volt vége, még mindig sokat volt nálunk a labda, és még mindig nem omlottunk össze, sőt mintha ellenfelünk jobban elfáradt volna. Szépen kijátszott akció végén Nagy szerzett gólt közelről, és ezzel már mi voltunk előnyben. Kiadtuk az utasítást, hogy mostantól aztán tényleg visszaállunk, és bekkelünk, de csak nem sikerült megvalósítani: egy kiugratásra Palágyi, őrzője, és a kapus egyszerre mozdult rá, csatárunk egy hajszállal előbb ért oda, és elvitte a játékszert, amit a következő ütemben a hálóba gurított. Két perccel később pedig Görög indult be a mélységből, üresen maradva pedig értékesítette az elé varázsolt labdát.
Mi is alig hittünk, de nem sokkal a vége előtt háromgólos előnybe kerültünk, mindezt 0-2-ről felállva. Ahogy a mérkőzés forgatókönyve diktálja, ellenfelünk megpróbált visszajönni, egyszer átfutottak rajtunk, aminek gól lett a vége, de ez egyszeri alkalom volt. A meccs nagy részében magabiztosan és hatékonyan játszottunk, aminek fordítás és győzelem lett az eredménye.
A körmérkőzéses rájátszásban így tehát négy pontot szerezve megszereztük az első helyet. A teljes bajnokságra vetítve ez az ötödik helyet jelenti, de az alsóházi bajnoki cím mégis jobban hangzik.
Kozelito Tél - Sopatuncasi-Clan 5-3
kapu: Benedek
mezőny: Görög, Nagy, Palágyi, Sánta, Tinkó
gól: Sánta, Tinkó, Nagy, Palágyi, Görög
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése