2018. április 7., szombat
gyónni, áldozni, vezekelni
Az élet kegyetlenségének és a sorsolás szeszélyének köszönhetően most is játszanunk kellett a nulla pontért. Hatalmas agyalásaink és fogadkozásaink oda vezettek, hogy két év szünet után reaktiváltuk örökös gólkirályunkat, Hlavacska Tamást, és akkor már össze is jöttünk heten, azaz két cserével, elviekben közel ideális helyzetben.
A meccset elvileg a sündisznó-taktikával játszottuk volna, amit aztán az élet kegyetlensége felülírt a kezdettől annyiban, hogy túl sokat birtokoltuk a labdát ahhoz, hogy bekkelni lehessen. San Marinóra tervezett taktikánkat ez élet nem igazolta annyival, hogy általában mezőnyfölényben játszottunk, és helyzeteink is jöttek, így az önfegyelmen lazítanunk kellett. Az első félidő első felében Hlavacska Tamás kapufája jelezte, hogy meg akarjuk nyerni a mecccset. Itt egy kis sajnálkozás, hogy örökös gólkirályunk nem mindjárt gólszerzéssel tért vissza. Nagy sajnálkozás meg azon, hogy hátrányba kerültünk.
Félidőben jól megbeszéltük, hogyan fogjuk megfordítani az állást, és bizony alig egy perccel később gyönyörű átemelős gólt szereztünk, annyi apró szépséghibával, hogy a saját kapunkba esett, úgy tűnik, nem sikerült időben tisztázni a térfélcsere tényét. A továbbiakban egyre offenzívebben játszottunk, 0-2-nél nem is lett volna értelme védekezni, és bizony tizenöt játékperccel a vége előtt még nem is volt eldőlve a kérdés. Szinte percenként alakítottuk ki a helyzeteket, körbelőttük a kaput, mentek a kísérletek mindenfelé, az az egy ne sikerült, hogy a gólvonalon túlra juttassuk a labdát. Ekkora fölényben ebben a szezonban még nem játszottunk, de talán A ligás szereplésünk során így még nem borítottuk fel a pályát. Csak hát ezt a sportágat gólra játszák...
A végefelé a ligához méltatlan jelenetek után ellenfelünk kapott két sárga lapot, ami mint játékvezetői döntés indokolt, csak hát nekünk ettől se lett jobb, mert az időhúzást ezen az áron is meg tudták valósítani. És akkor mondhatjuk, hogy mindegy, kettővel vagy hárommal kapunk ki, hát ennek szellemében a végén elintéztük azt is, hogy három legyen. Nem tisztázott, hol rontottuk el, hiszen amit mezőnyjátékban meg lehetett tenni, azt megtettük. Egyetlen magyarázat, hogy odafönt nem áll jól a szénánk, úgyhogy kérünk minden csapattagot, hogy a héten gyónni áldozni menjen el.
Kozelito Tél - Coco Jumbo 0-3
kapu: Fehér
mezőny: Flösser, Görög, Hlavacska T., Makai, Palágyi, Tinkó
gól: -
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése