A péntek este jelzett hét emberez kpest szépen elolvastunk, négy emberrel álltunk ki: egy beteget jelzett; egy az első percekben eltiltását töltötte; egynek - ahogy a múlt heti cikkben jeleztük - még nem alakult ki a számfogalma, és rossz időpontra érkezett.
Az emberhiányos felállás nem nekünk tett jót, bár szépen mozogtunk, mégis egyszer mögénk kerültek, és gólt kaptunk. Pár perc múlva azonban kiegészültünk, és ez jót tett játékunknak. A kiegészülés utáni első akcióból Kántor lövése némi szerencsével, megpattanva a kapuba jutott. Alig valamivel később kontrából növeltük előnyünket, Tinkó került helyzetbe a jobbösszekötő helyén, egy finom csellel kimozdította a kapust, majd a bal alsó sarokba gurított.
A kezdeti gólváltások után lenyugodott a játék, mi meg előnyben, cserék nélkül nem éreztük úgy, hogy agyon kellene hajtani magunkat. Nagyon szépen vettük fel az embereket, szűkítettük a területet, és kevés helyzetet engedélyeztünk. Labdaszerzés esetén pedig készen álltunk kontrára, mindig indult valaki, ha éppen nem elégedtünk meg azzal, hogy hátul labdázzunk. A félidő végén egy labdaszerzés után Tinkó lódult meg, nem fogadva meg a tanácsot, hogy elég egy felszabadítás, helyzetbe hozta Kántort, aki élt a lehetőséggel.
Az okos játékot, nyertes párharcokat, és erőnk beosztását a második félidőre is átvittük. Összességében érvényesült akaratunk, Szerényi bemutatott néhány védést, de hát ezért fizetjük a sztárgázsit; Pálfy és Tinkó pedig számlálatlanul szedegették össze a labdákat hátul. További két gólt lőttünk, ezeken Tinkó és Kántor osztozott. A végére megjött a cserénk, így ezzel a lehetőséggel is éltünk, illetve egyre inkább felborítottuk a pályát. Összességében ilyen különbséggel is megérdemelten nyertünk.
Kozelito Tél - Dinamo 5-1
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Tinkó
gól: Kántor 3, Tinkó 2
2019. május 25., szombat
2019. május 18., szombat
iskola
Ezen a szép napon a sorsolás kegyelméből a Bandóval mérhettük össze tudsunkat. Kicsit sokan voltunk, bizonyos tekintetben nem elegen, most főleg csatárposzton; kapuban bezzeg ketten is. Rövid okoskodás után az idei szezonban először (és sajnos lehet hogy utoljára) pályára lépő Fehérnek adtuk a kesztyűt, és Mozol minősült át csatárrá.
Most nem volt eső, szép májusi idő és némileg átmelegedett műfű várta a fiúkat, és hamar kiderült, hogy ennek az időnek mi vagyunk a kárvallottjai, illetve a múltkori esőnek mi voltunk a haszonélvezői. Mezőnyjátékban sajnos nem sikerült uralkodnunk, és az ellenfélnek a meccs összes szakaszában több helyzetet engedtünk annál, mint szabad lett volna. Az elején bekapott gólra Tinkó válaszolt: a jobbösszekötő helyén átvett kiugratás után egy visszahúzós csellel elküldte a védőjét, és amíg a kispad azon gondolkodott, ezt a mozdulatot vajon honnan leste el, addig ő beverte a gólt. A döntetlen állást nem tudtuk sokáig megőrizni, egy hazaadás miatti szabadrúgás-kombináció után ismét hátrányba kerültünk. Nem sokkal később egy ígéretes szögletből majdnem kiegyenlítettünk, ehelyett a kontrából megkaptuk a harmadik gólt.
A remény ekkor még élt, de sok más már nem. Bár vitézül küzdöttünk, de dominálni a második félidőben sem tudtunk. Kaptunk még két gólt, egyet szögletből, hanyagság révén, egyet kontrából, elkeseredett kitámadásunk miatt. Rúgni is rúgtunk egyet, Tinkóé az érdem, ő vitte keresztül a labdát a védelmen, majd olyan helyzetbe hozta Szerényit, hogy neki már csak át kellett gurítania a labdát a gólvonalon. Az utolsó percben Pálfy még begyűjtött egy kiállítást, amit letölteni már nem tudott, így a következő meccset a szégyenpadon kezdheti.
Ez lett a vége öt-kettes vereség, tulajdonképpen ellenfeleünk játékerejét ismerve, az erőviszonyoknak ez megfelel. Azért boldogok a vereségtől nem lettünk, és a hátralevő két meccset szeretnénk megnyerni. Lentebb a születésnapos Palágyi László tiszteletére írunk a valós öt-kettes eredmény helyett négy-kettőt, aki általános iskola, érettségi és egyetemi diploma letétele után, a doktori fokozatszerzésre készülve még mindig lehivatkozhatónak tart olyan állításokat, mint 4≥5.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-4
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Mozol, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
gól: Tinkó, Szerényi
Most nem volt eső, szép májusi idő és némileg átmelegedett műfű várta a fiúkat, és hamar kiderült, hogy ennek az időnek mi vagyunk a kárvallottjai, illetve a múltkori esőnek mi voltunk a haszonélvezői. Mezőnyjátékban sajnos nem sikerült uralkodnunk, és az ellenfélnek a meccs összes szakaszában több helyzetet engedtünk annál, mint szabad lett volna. Az elején bekapott gólra Tinkó válaszolt: a jobbösszekötő helyén átvett kiugratás után egy visszahúzós csellel elküldte a védőjét, és amíg a kispad azon gondolkodott, ezt a mozdulatot vajon honnan leste el, addig ő beverte a gólt. A döntetlen állást nem tudtuk sokáig megőrizni, egy hazaadás miatti szabadrúgás-kombináció után ismét hátrányba kerültünk. Nem sokkal később egy ígéretes szögletből majdnem kiegyenlítettünk, ehelyett a kontrából megkaptuk a harmadik gólt.
A remény ekkor még élt, de sok más már nem. Bár vitézül küzdöttünk, de dominálni a második félidőben sem tudtunk. Kaptunk még két gólt, egyet szögletből, hanyagság révén, egyet kontrából, elkeseredett kitámadásunk miatt. Rúgni is rúgtunk egyet, Tinkóé az érdem, ő vitte keresztül a labdát a védelmen, majd olyan helyzetbe hozta Szerényit, hogy neki már csak át kellett gurítania a labdát a gólvonalon. Az utolsó percben Pálfy még begyűjtött egy kiállítást, amit letölteni már nem tudott, így a következő meccset a szégyenpadon kezdheti.
Ez lett a vége öt-kettes vereség, tulajdonképpen ellenfeleünk játékerejét ismerve, az erőviszonyoknak ez megfelel. Azért boldogok a vereségtől nem lettünk, és a hátralevő két meccset szeretnénk megnyerni. Lentebb a születésnapos Palágyi László tiszteletére írunk a valós öt-kettes eredmény helyett négy-kettőt, aki általános iskola, érettségi és egyetemi diploma letétele után, a doktori fokozatszerzésre készülve még mindig lehivatkozhatónak tart olyan állításokat, mint 4≥5.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 2-4
kapu: Fehér
mezőny: Görög, Mozol, Palágyi, Pálfy, Porkoláb, Szerényi, Tinkó
gól: Tinkó, Szerényi
2019. május 11., szombat
U10
A hétvégén Palágyi harmincadik születésnapját ünnepeltük, talán túlságosan is, illetve az élet kiszámíthatatlanságának folyományaként Tinkó Márk, alapító tagunk és csapatkapitányunk bátyja is megjelent a meccsünkön, így hat mezőnyjátékossal azaz két mezőnybeli cserével állhattunk ki. Mivel a Tinkó M. megnevezés még nem lenne eligazító, ezen a helyen a Tinkó I. fogja jelenteni cspaatkapitányunkat és Tinkó II. a vendégszereplést vállaló bátyját. A testvérek egyébként odahaza Békésen egy U10-es csapat edzőiként tevékenykednek, ezt pedig azzal ünnepeltük, hogy a meccsen olyan hibákkal játszottuk el esélyeinket, amiket egy U10-es meccsen is gáz lett volna elkövetni.
Ellenfelünk csere és valódi kapus nélkül állt ki, tetézve azzal, hogy sérülés miatt időlegesen megfogyatkoztak, addig mezőnyben 3-3 ellen küzdöttünk, amíg a sérült játékos vissza nem állt. Egyértelmű lett volna, hogy szétfutjuk a mezőnyt, és megpróbáljuk kifárasztani őket, de erre kísérlet sem történt. A vezetést korán megszereztük, Tinkó II ügyes lövésével, és utána néhány pecig okos labdajáratással tartottuk az előnyt. A meccs egészére viszont a sikító butaság illik, nem az okosság. Az első félidőben egyetlen egyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy három mezőnyjátékos úgy érezte, jól van az úgy, ha az egész félidőt pályán tölti.
A cserélgetés a második félidőben is neuralgikus pont volt, néhány játékosunk képtelen volt felfedezni a potenciális összefüggést saját fáradtsága és az oldalvonal mellett integető két csere között. Ez főleg azért volt fájdalmas, mert a gólarány kiegyenlítődött, sőt meg is fordult, illetve a játékosok számában rendelkező fölényt nem tudtuk futómennyiségben jelentkező fölényre átváltani.
A második gólt egészen elképesztő körülmények között kaptuk, mi kontráztunk 4 mezőnyjátékos az 1 ellen, ami már elve felveti, hogy 1 védő ellen milyen többletet jelent a negyedik mezőnyjátékosunk csatlakozása a támadáshoz; de még ezt is sikerült tetézni azzal, hogy belevezettük a labdát abba az egy védőbe, aki aztán indította az ő kontrájukat, amire viszont mi nem értünk vissza, két játékosunk meg sem próbált visszafordulni, és kaptuk a gólt. A harmadik gólt szintén kontrából, értsd elölragadásból kaptuk, ami után az ellenfél hatosán ténfergő csatár még megpróbálta megmagyarázni, hogy elcsúszott a védekezés. Közben Tinkó II rúgott gólt, kis túlzással a Liverpool Bl-elődöntős váratlan szöglet taktikáját utánoztuk le. Ezzel viszont ellőttük puskaporunkat, bár az egész meccsen körülbelül harminc kapura lövésünk volt, ezek a két gól kivételével nem sok veszélyt jelentettek a kapura, a mezőnyjátékosból avanzsált kapusok hárítottak mindent.
És tényleg ilyen szintű butasággal meg is érdemeltük a vereséget, hiába hogy simán lett volna esélyünk nyerni. A következő néhány meccsen sokkal koncentráltabbnak kell lennünk, De ez már körülbelől a hatszázadik cikk végszava.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-3
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó I, Tinkó II
gól: Tinkó II 2
Ellenfelünk csere és valódi kapus nélkül állt ki, tetézve azzal, hogy sérülés miatt időlegesen megfogyatkoztak, addig mezőnyben 3-3 ellen küzdöttünk, amíg a sérült játékos vissza nem állt. Egyértelmű lett volna, hogy szétfutjuk a mezőnyt, és megpróbáljuk kifárasztani őket, de erre kísérlet sem történt. A vezetést korán megszereztük, Tinkó II ügyes lövésével, és utána néhány pecig okos labdajáratással tartottuk az előnyt. A meccs egészére viszont a sikító butaság illik, nem az okosság. Az első félidőben egyetlen egyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy három mezőnyjátékos úgy érezte, jól van az úgy, ha az egész félidőt pályán tölti.
A cserélgetés a második félidőben is neuralgikus pont volt, néhány játékosunk képtelen volt felfedezni a potenciális összefüggést saját fáradtsága és az oldalvonal mellett integető két csere között. Ez főleg azért volt fájdalmas, mert a gólarány kiegyenlítődött, sőt meg is fordult, illetve a játékosok számában rendelkező fölényt nem tudtuk futómennyiségben jelentkező fölényre átváltani.
A második gólt egészen elképesztő körülmények között kaptuk, mi kontráztunk 4 mezőnyjátékos az 1 ellen, ami már elve felveti, hogy 1 védő ellen milyen többletet jelent a negyedik mezőnyjátékosunk csatlakozása a támadáshoz; de még ezt is sikerült tetézni azzal, hogy belevezettük a labdát abba az egy védőbe, aki aztán indította az ő kontrájukat, amire viszont mi nem értünk vissza, két játékosunk meg sem próbált visszafordulni, és kaptuk a gólt. A harmadik gólt szintén kontrából, értsd elölragadásból kaptuk, ami után az ellenfél hatosán ténfergő csatár még megpróbálta megmagyarázni, hogy elcsúszott a védekezés. Közben Tinkó II rúgott gólt, kis túlzással a Liverpool Bl-elődöntős váratlan szöglet taktikáját utánoztuk le. Ezzel viszont ellőttük puskaporunkat, bár az egész meccsen körülbelül harminc kapura lövésünk volt, ezek a két gól kivételével nem sok veszélyt jelentettek a kapura, a mezőnyjátékosból avanzsált kapusok hárítottak mindent.
És tényleg ilyen szintű butasággal meg is érdemeltük a vereséget, hiába hogy simán lett volna esélyünk nyerni. A következő néhány meccsen sokkal koncentráltabbnak kell lennünk, De ez már körülbelől a hatszázadik cikk végszava.
Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-3
kapu: Mozol
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó I, Tinkó II
gól: Tinkó II 2
2019. május 5., vasárnap
Az elemekkel küzdve
Kis csapatunk újabb nehézséggel találkozott, nem elég a vasárnapi korai kelés és más kegyetlenségek, még a szakadó esőt is megkaptuk, akkora esőben játszottunk, mint eddig még soha. Kicsit nehezen is jött össze a csapat, kényelmesebbnek tűnt az eresz alól nézni a kezdetet. Három a három ellen kezdtünk mezőnyben, el kellett telnie néhány percnek mire ellenfelünknél megjött az ötödik elem. Aztán amikor mindkét csapatnál megérkezett a csere, akkor meegedett be igazán a meccs, amennyiben bármi melegségről egyáltalán beszélhetünk.
Kiderült, hogy egyáltalán nem kell alárendelt szerepben játszanunk, az az erős négyes amit ki tudtunk küldeni a mezőnybe, állta a sarat a közismerten teknikás bandós fiatalokkal. Az eső s a felázott talaj megnehezítette a folyamatos játékot, egyes játékelemek inkább dagonyázásra hasonlítottak. Ez persze lehet hogy összességében inkább nekünk, a papíron gyengébb csapatnak kedvezett. Nem alakult ki sok helyzet, viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy abból legalább annyi adódik előttünk, mint ellenfelünk előtt.
Félideig tartottuk a nulla-nullát, az is reális opció volt, hogy ez lesz a vége, és akkor elmosta az eső az egészet. Mégis adtuk jelét, hogy mi alkalmazkodtunk jobban a körülményekhez. Palágyi és Kántor előtt adódtak nagy helyzetek, azonban a kapus kifogott ezeken. Ekkor a Duracell-nyuszi szerepkörében futkározó Porkoláb gondolta úgy, hogy tizenöt méterről, a felezővonalat éppen átlépve lő egy irgalmatlan nagy gólt a hosszú felső sarokba. A góllal nagy lépést tettünk a győzelem felé, a hátralevő percekben nagyjából tartani tudtuk az okos fegyelmezett játékot, pár meleg helyzetecske volt a kapunk előtt, de a háló érintetlenségét megőriztük. Szakadó esőben tehát nem hiába keltünk fel, három ponttal gazdagodtunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-0
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb
gól: Porkoláb
Kiderült, hogy egyáltalán nem kell alárendelt szerepben játszanunk, az az erős négyes amit ki tudtunk küldeni a mezőnybe, állta a sarat a közismerten teknikás bandós fiatalokkal. Az eső s a felázott talaj megnehezítette a folyamatos játékot, egyes játékelemek inkább dagonyázásra hasonlítottak. Ez persze lehet hogy összességében inkább nekünk, a papíron gyengébb csapatnak kedvezett. Nem alakult ki sok helyzet, viszont azt kellett tapasztalnunk, hogy abból legalább annyi adódik előttünk, mint ellenfelünk előtt.
Félideig tartottuk a nulla-nullát, az is reális opció volt, hogy ez lesz a vége, és akkor elmosta az eső az egészet. Mégis adtuk jelét, hogy mi alkalmazkodtunk jobban a körülményekhez. Palágyi és Kántor előtt adódtak nagy helyzetek, azonban a kapus kifogott ezeken. Ekkor a Duracell-nyuszi szerepkörében futkározó Porkoláb gondolta úgy, hogy tizenöt méterről, a felezővonalat éppen átlépve lő egy irgalmatlan nagy gólt a hosszú felső sarokba. A góllal nagy lépést tettünk a győzelem felé, a hátralevő percekben nagyjából tartani tudtuk az okos fegyelmezett játékot, pár meleg helyzetecske volt a kapunk előtt, de a háló érintetlenségét megőriztük. Szakadó esőben tehát nem hiába keltünk fel, három ponttal gazdagodtunk.
Kozelito Tél - Bandó Karesz 1-0
kapu: Szerényi
mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb
gól: Porkoláb
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)