U10

A hétvégén Palágyi harmincadik születésnapját ünnepeltük, talán túlságosan is, illetve az élet kiszámíthatatlanságának folyományaként Tinkó Márk, alapító tagunk és csapatkapitányunk bátyja is megjelent a meccsünkön, így hat mezőnyjátékossal azaz két mezőnybeli cserével állhattunk ki. Mivel a Tinkó M. megnevezés még nem lenne eligazító, ezen a helyen a Tinkó I. fogja jelenteni cspaatkapitányunkat és Tinkó II. a vendégszereplést vállaló bátyját. A testvérek egyébként odahaza Békésen egy U10-es csapat edzőiként tevékenykednek, ezt pedig azzal ünnepeltük, hogy a meccsen olyan hibákkal játszottuk el esélyeinket, amiket egy U10-es meccsen is gáz lett volna elkövetni.
Ellenfelünk csere és valódi kapus nélkül állt ki, tetézve azzal, hogy sérülés miatt időlegesen megfogyatkoztak, addig mezőnyben 3-3 ellen küzdöttünk, amíg a sérült játékos vissza nem állt. Egyértelmű lett volna, hogy szétfutjuk a mezőnyt, és megpróbáljuk kifárasztani őket, de erre kísérlet sem történt. A vezetést korán megszereztük, Tinkó II ügyes lövésével, és utána néhány pecig okos labdajáratással tartottuk az előnyt. A meccs egészére viszont a sikító butaság illik, nem az okosság. Az első félidőben egyetlen egyet cseréltünk, ami azt jelenti, hogy három mezőnyjátékos úgy érezte, jól van az úgy, ha az egész félidőt pályán tölti.
A cserélgetés a második félidőben is neuralgikus pont volt, néhány játékosunk képtelen volt felfedezni a potenciális összefüggést saját fáradtsága és az oldalvonal mellett integető két csere között. Ez főleg azért volt fájdalmas, mert a gólarány kiegyenlítődött, sőt meg is fordult, illetve a játékosok számában rendelkező fölényt nem tudtuk futómennyiségben jelentkező fölényre átváltani.
A második gólt egészen elképesztő körülmények között kaptuk, mi kontráztunk 4 mezőnyjátékos az 1 ellen, ami már elve felveti, hogy 1 védő ellen milyen többletet jelent a negyedik mezőnyjátékosunk csatlakozása a támadáshoz; de még ezt is sikerült tetézni azzal, hogy belevezettük a labdát abba az egy védőbe, aki aztán indította az ő kontrájukat, amire viszont mi nem értünk vissza, két játékosunk meg sem próbált visszafordulni, és kaptuk a gólt. A harmadik gólt szintén kontrából, értsd elölragadásból kaptuk, ami után az ellenfél hatosán ténfergő csatár még megpróbálta megmagyarázni, hogy elcsúszott a védekezés. Közben Tinkó II rúgott gólt, kis túlzással a Liverpool Bl-elődöntős váratlan szöglet taktikáját utánoztuk le. Ezzel viszont ellőttük puskaporunkat, bár az egész meccsen körülbelül harminc kapura lövésünk volt, ezek a két gól kivételével nem sok veszélyt jelentettek a kapura, a mezőnyjátékosból avanzsált kapusok hárítottak mindent.
És tényleg ilyen szintű butasággal meg is érdemeltük a vereséget, hiába hogy simán lett volna esélyünk nyerni. A következő néhány meccsen sokkal koncentráltabbnak kell lennünk, De ez már körülbelől a hatszázadik cikk végszava.

Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-3
   kapu: Mozol
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó I, Tinkó II
   gól: Tinkó II 2