Piros-kék

Az alapszakasz utolsó meccsén a Kofolát fogadtuk. A három pont megszerzése annyit jelentett volna számunkra, hogy az alapszakaszt a harmadik helyen zárjuk, és egyel több pontot viszünk a rájátszásba. Hlavacska minden eddigi kifogást felülmúlva azért nem jött meccsre, mert elfelejtette, hogy szombat van (!) így egy cserével, a Videoton és a Vasas piros-kék színösszeállításában léptünk pályára.
Ahogy várható volt, alaposan bekezdtünk, és az első perctől kezdve uraltuk a játékot. Pontér-pontokér' jöttünk és helyzeteket-helyzetecskéket dolgoztunk ki, melyekből azonban bosszantóan sokáig nem esett gól. A tizenötödik perc után már a klubtörténet legrosszabb meccsei kezdtek eszünkbe jutni. Szerencsére nem sokkal a félidő előtt megszületett a vezető gól. Studniczki a félpálya közeléből szinte csak azért lőtte el a labdát, mert így volt legkönnyebb az oldalvonalon belül tartani, nem is volt különösen erős lövés, a lábak sűrűjében mégis megtréfálta a kapust és a hosszú kapufa mellett a hálóban kötött ki.
A második félidőben - azt is kihasználva hogy ellenfelünk csere nélkül erősen fárad - fölényünket sikerült ziccerekre és további gólokra váltai. Második gólunkat Palágyi szerezte szép lövéssel. Utána Kántor nagy percei következtek: előbb Palágyi beadását segítette közvetlen közelről a gólvonalon túlra, majd gyönyörűen kijátszott akció végén Studniczki passzából volt eredményes. Itt esett egy időkérés, és kaptunk egy elkerülhető gólt egy oldalrúgás után, de nem tört meg lendületünk. Görög lekészítése után Palágyi lőtt iszonyatos erejű kapufás gólt, az utolsó percben pedig ismét Kántor talált a hálóba.
A második félidőben már nem kellett aggódnunk a három pontért néha szinte örömfocit játszottunk, egy-egy esetben a könnyelműség határán. Egyben bemelegítettünk a felsőházi rájátszásra, ahol három pokolian nehéz meccs vár ránk, és ha valami akarunk, mindhármat meg kell nyerni.
Kozelito Tél - Kofola 6-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi
   gól: Kántor 3, Palágyi 2, Studniczki

Alvás

Ezen a szép esős délutánon a Bp. Rockets csapatát fogadtuk, a tét pedig körülbelül az alapszakasz elsőség volt. Az időjárás végül lehetővé tette, hogy Hlavacska is részt vegyen, így keretünk a múlt hetihez képest egy Porkolábnyi mínusszal változott. Mit később látni fogjuk, gólszerzőink egy Palágyinyi mínusszal változtak.
Az elején jól  ekezdtünk és meg is lett az eredméye. Hlavacska bevitte a labdát a hatos bal oldalán és a hosszú sarokba lőtte első gólunkat. A félidő közepén Kántor lépett ki Palágyi passzával, szabálytalanul se tudták szerelni nem túl veszélyes labdája a kapus közeműködésével a gólvonal mögé jutva megduplázta előnyünket. Ettől egy kicsit túl kényelmesek lettünk, és bekaptunk kettőt - egyet megpattanó távoli lövésből, egyet úgy hogy hárman voltunk azon a szélen ahol az akció ment, mégsem tudtunk felszabadítani.
Döntetlen állásnál elkezdtünk megemberelni magunkat, ami abban nyilvánult meg, hogy még félpálya környékén eladogattuk a labdákat, és kontralehetőséget biztosítottunk az ellenfélnek. A harmadik gólt szöglet után kaptuk be, elég teret adva a csatárnak, hogy kapunktól négy méterre átvehesse és a kapuba pörgethesse a labdát. Negyedikre pedig hátul eladott labdával ajándékoztuk meg az így egyedül kapura törhető csatárt.
Ha perccel a vége előtt kijátszottunk egy akciót addig, hogy Studniczkinak már csak be kelljen lőnie. Mindent megpróbáltunk, az utolsó percekre kapus helyett is mezőnyjátékost hoztunk fel. Az utolsó percben kétszer pattant meg lövésünk úgy, hogy a kapufa mellett néhány centivel menjen el, illetve a lefújás előtti másodpercben a kapus védett nagyot.
Nem játszottunk éppenséggel rosszul, más csapatot meg is vertünk volna ezzel a játékkal, pont annyi hibánk és balszerencsénk volt, hogy egy rangadón ne segítsen minket három ponthoz. Sajnos az a tény, hogy nincs játékvezető, megint a mi hátunkon csattant, mert így az ellenfél büntetlenül végezhetett becsúszásokat, kétkezes lökéseket. Mégis a szezon első meccse volt, ahol nem domináltunk egyértelműen, a gólokat leszámítva inkább háromesélyes meccsnek tűnt. Az alapszakasz utolsó fordulójában legjobb esetben a második helyet biztosíthatjuk be.
Kozelito Tél - Bp Rockets 3-4
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Kántor, Studniczki

Oroszlánkörmök

Ezen jeles alkalomal a listavezető Szent Annát fogadtuk a mi pályaválasztásunk mellett. Tudhattuk, hogy ha valamit el akarunk érni ebben a szezonban, akkor például most mutathatjuk meg képességeinket. Ennek megfelelő számban és elszántsággal gyűltünk össze a pálya szélén.
Az első rohamainkkal már megmutogattuk oroszlánkörmeinket, tartottunke gy kis bemutatót labdaművészetből, és Palágyi kapufájával jeleztük gólveszélyességünket. Az első gólnak mégsem örültünk annyira, mert mi kaptuk, de legalább megértettük a leckét, hogy össze kell szedni magunkat. Az egyenlítő gólt Palágyi szerezte, aki Manhertz kapus hosszú kidobásával teljesen egyedül maradt a támadó térfélen és a jobb felső sarokba emelt. Szint ea  következő akcióból Kántor került helyzetbe, kicselezte a kapust is, majd az üres hálóba gurított. Az előnyt tehát megszereztük, bebiztosítanunk azonban sokáig nem sikerült. Bár nálunk volt a fölény, és a helyzetek többsége, éretten játszottunk, és cserénik is felnőttek a feladathoz. Még az első félidőben történt, hogy Hlavacska megzörgette a kapukeretet. A köztes időszakban párhuzamosan növekedett a feszkó és a kihagyott helyzetek száma, végül Studniczki úgy gondolta, Hlvacskával való összejátszása utáni helyzetét beveri a léc alá. A vége előtt még kijátszottunk egy helyzetet addig, hogy Hlavacskának már csak az üres kapuba kellett gurítania. Itt nem az volt a nagy dolog, hogy lepasszoltuk, hanem az hogy érkezett is valaki a passzra.
Magabiztos győzelmünkkel tovább kapaszkodunk fölfelé a tabellán és az eddig mondogatott legtöbb rúgott és legkevesebb bedszedett gól maximájához még mindig tartjuk magunkat.
Kozelito Tél - Szent Anna FC 4-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi, Kántor, Studniczki, Hlavacska A.

Ellentmondást nem tűrve

 Három hét szünet után léptünk ismét pályára. Aggodalmain hiábavalónak bizonyultak, negyven fok helyett kellemes enyhe futballidő fogadott minket. Kezdő sípszóra még csak öten voltunk, de ez sem gátolt meg bennünket abban, hogy az első percben már veszélyeztessünk, és néhány perc játék után Porkoláb nagyszerű beadását Studniczki a hálóba lője. Az előnyt Kántor biztosította be kétszeresen; majd egy szögletre a legjobb ütemben érkezve Pálfy szerzett gólt, és ezzel negyed óra után már 4-0-ra vezettünk. Nem mintha borult volna a pálya, mert az első félidőben még a mi kapunk is többször forgott a figyelem középpontjában, de megoldottuk végül megoldottuk hogy alkalmi kapusunknak ne kelljen maga mögé nyúlnia.
Talán a magabiztos előny és a három pont sorsának eldőlése jelentte, hogy a játék képe alapján is fokozódott dominanciánk. Játék közben tanítani való egymásra figyeléssel osztottuk el, hogy mindig legyenek emberek elöl és legyenek hátul, így az ellenfél nem tudott létszámfölényes helyzeteket kialakítani. Előfordult ugyan, hogy kitámadtunk, de labdavesztés esetén is rendre gyorsabban zártunk vissza mint ahogy az ellenfél lerohant volna. Egymást jól ézve, sokat passzolva járattuk a labdát, és sok helyzetet teremtettünk, de a második félidőben hihetetlenül egyetlen egy sem akdat be ezek közül. Kétszer megzörgettük a kapufát, és sokszor késztettük bravúrra a kapust. Az újabb gólok hiánya azonban csak az újabb gombóc fagylaltok hiányával állítható párhuzamba, hiszen az elején lőtt négy mellett a lepedőnk tisztaságát végig megőriztük, és ellentmondást nem tűrően zsebeltük be a három pontot.
Kozelito Tél - Lafayette 4-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Kántor, Pálfy, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Kántor 2, Studniczki, Pálfy