Három hét szünet után léptünk ismét pályára. Aggodalmain hiábavalónak bizonyultak, negyven fok helyett kellemes enyhe futballidő fogadott minket. Kezdő sípszóra még csak öten voltunk, de ez sem gátolt meg bennünket abban, hogy az első percben már veszélyeztessünk, és néhány perc játék után Porkoláb nagyszerű beadását Studniczki a hálóba lője. Az előnyt Kántor biztosította be kétszeresen; majd egy szögletre a legjobb ütemben érkezve Pálfy szerzett gólt, és ezzel negyed óra után már 4-0-ra vezettünk. Nem mintha borult volna a pálya, mert az első félidőben még a mi kapunk is többször forgott a figyelem középpontjában, de megoldottuk végül megoldottuk hogy alkalmi kapusunknak ne kelljen maga mögé nyúlnia.
Talán a magabiztos előny és a három pont sorsának eldőlése jelentte, hogy a játék képe alapján is fokozódott dominanciánk. Játék közben tanítani való egymásra figyeléssel osztottuk el, hogy mindig legyenek emberek elöl és legyenek hátul, így az ellenfél nem tudott létszámfölényes helyzeteket kialakítani. Előfordult ugyan, hogy kitámadtunk, de labdavesztés esetén is rendre gyorsabban zártunk vissza mint ahogy az ellenfél lerohant volna. Egymást jól ézve, sokat passzolva járattuk a labdát, és sok helyzetet teremtettünk, de a második félidőben hihetetlenül egyetlen egy sem akdat be ezek közül. Kétszer megzörgettük a kapufát, és sokszor késztettük bravúrra a kapust. Az újabb gólok hiánya azonban csak az újabb gombóc fagylaltok hiányával állítható párhuzamba, hiszen az elején lőtt négy mellett a lepedőnk tisztaságát végig megőriztük, és ellentmondást nem tűrően zsebeltük be a három pontot.
Kozelito Tél - Lafayette 4-0
kapu: Görög
mezőny: Hlavacska A., Kántor, Pálfy, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
gól: Kántor 2, Studniczki, Pálfy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése