válogatott

 Halóhaló, még mindig itt vagyunk. Úgy jött ki, a régi irodalmár-gárda tagjai tudtak eljönni a Torpedo elleni meccsre. A kezdőcsapatunknak 8 könyve jelent meg eddig. Jelen szempontból fontosabb, hogy a labdával is jó barátságot ápoló csapatot tudtunk kiküldeni, és a listeavezető ellen is jónak éreztük magunkat egy vagy több pontra.

Az első percek a reményeinknek megfelelően teltek. A játék képe jelezte, hogy komoly csapatokról van szó, begyakorolt figurákkal és lábról lábra járatott labdákkal mindkét oldalon. Kitettünk magunkért, védelemben nem sok helyzetet engedtünk, kapunk torkolatában hosszú percekig állt a csend, támadásban pedig volt néhány helyzetünk, ami ugyan a végeredmény eldöntéséhez kevés volt, de jelezte, hogy nem lefutott a meccs. Az elején is és végig vitahelyzetet generált, hogy embert fogjunk és letámadjunk, vagy hagyjuk a másik térfelet, és csak a kapunkat védjük.

Az első gólt mindenesetre mi szereztük meg, Kántor fülelt le egy passzt az ellenfél térfelén, egyet tolt a labdán és a hálóba gurított. Itt kellett volna okosan visszaállni, de agyalást nem vittük túlzásba, és a következő percekben adódó néhány kontrát sem sikerült góllá váltani. A félidő hátralevő kevés percében pedig megengedtük az ellenfélnek, hogy megfordítsák a meccset, előbb egy kényszerítőt nem tudtunk időben lereagálni, majd egy büntetőt hoztunk össze, amiből sajnos gól lett. 

A fogadkozás és a hősies játék maradt, és tényleg beletettünk mindent, amit lehet. De rutinban és elgondolásban jobb volt a legendás Tonyóval felálló ellenfél, sajnos harmadszor is megtalálták a rést a védelmünkön; majd miután egy szögletet követően nem tudtunk felszabadítani, 1-4-re alakult az állás. Ekkor sem álltunk le, és szépen végigjátszott kontra végén Kántor a kapu bal oldalába vágta második gólját. Az utolsó percekben is tisztes számú helyzetet alakítottunk ki, Tinkó a keresztlécet is megcsattogtatta, de a gólkülönbség további közelítése nem sikerült, 2-4-gyel zártunk.

Kozelito Tél - Torpedo 2-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Tinkó
   gól: Kántor 2

mintázat

 Nem csak az idő lett melegebb, hanem a helyzetünk is, alapcsapatunkból többen hiányoztak. A biztonság kedvéért a helyszínen is igazoltunk egyet, hogy legyen cserénk. Létszámra és tudásra így tűrhetően voltunk, csupán az összeszokottság hiánya okozhatot aggodalmat. De minden erőnkkel készen álltunk a győzelemre, nem akartuk hagyni, hogy a Kofola tíznél több év után pontot szerezz ellenünk.

Néhány perc játék után egy szögletbe Osvald szúrt bele, és juttatta a labdát a jobb alsó sarokba, így máris megszereztük a vezetést. Második gólunkat is Osvald szerezte, és utána sem állt le, a továbbiakban is veszélyes betörésekkel, lövésekkel veszélyeztetett. Kapufát is lőtt egyszert, aztán még egyszer, de a második alkalom után vendégjátékosunk, Tóth, a kapuba kotorta a labdát.

Az összeszokottság hiánya fölösleges aggodalomnak bizonyult, játékosaink kitűnően megértették egymást, nagyon szép helycserékkel, elmozgásokkal segítettük egymást, és szép számú helyzetet dolgoztunk ki, miközben a saját kapunk előtt is jól elosztottuk az embereket, és nem engedtünk helyzeteket.

A második félidőben egyre inkább az lett a kérdés, hogy van-e még olyan játékos a pályán, aki tud futni. Jól jött az egy csere, de beosztottuk erőnket, és ezt a fennforgást is megoldottuk. Volt két-három nagy helyzet a kapunk előtt, Fehér bizonyította, hogy még nem felejtett el röpködni. De visszavettük a játék irányítását, és Tóth a hálóba gurította önmaga második, a csapat negyedik gólját.

Ekkor már nem férhetett kétség hozzá, hogy három ponttal fogjuk zárni a találkát és egyre gyakrabban tudtunk kontrából megindulni. AZ addig védelemben jeleskedő Kántor is megérezte, hogy elöl akadt számára új lehetőség, és hamarosan feliratkozott a góllövőlistára. Őt Mati követte szép adogatás után, majd Kántor köszönt be ismét félpályától kitörve. Az utolsó percben egy hazaadás utáni szabadrúgás jelentett utolsó esélyt ellenfelünknek, de a sorfalban elakadt. Így váratlanul nagy különbséggel, de megérdemelten, és kapott gól nélkül húztuk be a győzelmet. Tavaszi szezonunk eddig követhető mintázatot követ, volt B-ligás csapatok ellen csak győzünk, ex-A-ligás csapatok ellen csak veszítünk. Utóbbit jövő héten lesz alkalmunk jóra fordítani.
Kozelito Tél - Kofola 7-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Görögy, Kántor, Mati, Osvald, Tóth B.
   gól: Osvald 2, Tóth B. 2, Kántor 2, Mati

Cím

 A-ligás csapatok közül másodikként a Black Ramet foagdtuk ezen a szép napos májusi szombaton. Nálunk hét ember jött össze, kb. az a brigád, aki mostanában szokott, a kaput Tóth vállalta magára. 

Az első percekben már két életerős lövéssel jeleztük, hogy nem adjuk meg magunkat. A játék képe alapján úgy tűnt, lehet keresnivalónk, összeszedetten játszottunk, helyzeteket tudtunk kialakítani, jó egyéni teljesítmények is akadtak. Az ellenfél első igazi helyzetéből hajszál híján gól lett, kapusunk mellett is eltolták a labdát, de Palágyi még a gólvonal előtt tisztázott.

Vita tárgyát képezi, hogy mennyire játszottunk jól. Szerkesztőségünk szerint kihoztuk magunkból, amit lehetett, az, hogy gólokban és labdabirtoklási fölényben nem jelentkezett eredmény, inkább az ellenfél erejének, rutinjának tudható be. Tény azonban, hogy a mérkőzés egyes szakaszaiban gondajink akadtak a labda megtartásával, sokszor nem tudtunk mit kezdeni a saját térfelünkön minket érő letámadással, és néha hosszú percekig nem jutottunk az ellenfél közelébe.

A félidő utolsó percében bekaptuk a gólt, saját térfélen elkönnyelműsködött helyzet után a csatár a kaunk bal alsó sarkába lőtt. De szünetben is csak annyit tudtunk mondani egymásnak, hogy így tovább, jó játékkal elérhető a pontszerzés.

A második félidőben részünkről Kántor előtt adódtak helyzetek, a mi kapunk előtt pedig Tinkó hamburgeren hízott feneke mentett meg minket egy veszélyes helyzettől. A nevezetes blokk után azonban nem sokkal egy pontrúgás és egy szerencsétlen helyzet után a hálónkba került a második gól. 

Az utolsó percekben mindent megpróbáltunk, Tóth ismét kiszlalomozott a kapuból és kiérdemelet egy szabadrúgást a támadó térfél közepéről. Kozma lövését azonban a kapus kitornászta a sarokból. Így viszonylag jó teljesítményünk ellenére is pont és gól nélkül távoztunk, és csak a következő meccsekben reménykedhetünk.

Kozelito Tél - Black Ram 0-2
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: - 

 

 

A hajad még mindig tart

 Budapest, 22 fok, a bajnokság még mindig tart. A Lafayette-t fogadtuk, és keretünkből hatan szakítottak időt a sárga mezek képviseletére. Nagyrészt azon tanakodtunk, az idő megfelelő-e; állóképességgel rendelkező profiknak bizonyára jó lett volna, belőlünk azért egy kicsit kivett a napsütés.

De a játékunkat az időjárás sem akadályozta, és első perctől kezdve támadólag léptünk fel. Jól járattuk a labdát és tűrhető számú helyzetet dolgoztunk ki. Az első néhány még elakadt vagy a kapusban, vagy a kapu mögötti kerítésben, de a félidő közepe táján Palágyi lövése már túljutott a kapuson és megpúpozta a hálót. Több nagy helyzet közül talán egy szabadrúgáskombináció és Kántor lövése érdemel külön említést, de félidőig újabb gól már nem esett.

A meccs egésze alatt természetesen a mi kapusunknak is be kellett mutatnia pár védést, pont annyit, hogy a kapott gól nélküli végeredményért neki is meg kelljen küzdenie, ámbátor két alkalommal a mezőnyben is küzdött, amikor labdával kirohanva félpályáig cselezte magát. Az egygólos előny sokáig megmaradt, sokáig kicsit rizikós is volt, de a második félidőben, ahogy fáradtak a játékosok, úgy jöttek az újabb gólok. Kántor szép visszahúzós mozdulattal lőtt az alsó sarokba; majd Palágyi rohant végig az egész pályán, onnantól, hogy a saját kapunk előtt a lecsorgó labdát ő szedte össze, minden védőt lerázott és végül a kapust is becsapva gurított a hálóba. Meglégedhettünk volna, de két hete felraktuk magunknak a lécet, ha akkor négyet rúgtunk, most is négyet kellett. A kegyelemdöfést Kántor adta meg, ismét négy góllal és három ponttal gazdagodtunk. 

Kozelito Tél - Lafayette 4-0
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi
   gól: Palágyi 2, Kántor 2