Budapest, 22 fok, a bajnokság még mindig tart. A Lafayette-t fogadtuk, és keretünkből hatan szakítottak időt a sárga mezek képviseletére. Nagyrészt azon tanakodtunk, az idő megfelelő-e; állóképességgel rendelkező profiknak bizonyára jó lett volna, belőlünk azért egy kicsit kivett a napsütés.
De a játékunkat az időjárás sem akadályozta, és első perctől kezdve támadólag léptünk fel. Jól járattuk a labdát és tűrhető számú helyzetet dolgoztunk ki. Az első néhány még elakadt vagy a kapusban, vagy a kapu mögötti kerítésben, de a félidő közepe táján Palágyi lövése már túljutott a kapuson és megpúpozta a hálót. Több nagy helyzet közül talán egy szabadrúgáskombináció és Kántor lövése érdemel külön említést, de félidőig újabb gól már nem esett.
A meccs egésze alatt természetesen a mi kapusunknak is be kellett mutatnia pár védést, pont annyit, hogy a kapott gól nélküli végeredményért neki is meg kelljen küzdenie, ámbátor két alkalommal a mezőnyben is küzdött, amikor labdával kirohanva félpályáig cselezte magát. Az egygólos előny sokáig megmaradt, sokáig kicsit rizikós is volt, de a második félidőben, ahogy fáradtak a játékosok, úgy jöttek az újabb gólok. Kántor szép visszahúzós mozdulattal lőtt az alsó sarokba; majd Palágyi rohant végig az egész pályán, onnantól, hogy a saját kapunk előtt a lecsorgó labdát ő szedte össze, minden védőt lerázott és végül a kapust is becsapva gurított a hálóba. Meglégedhettünk volna, de két hete felraktuk magunknak a lécet, ha akkor négyet rúgtunk, most is négyet kellett. A kegyelemdöfést Kántor adta meg, ismét négy góllal és három ponttal gazdagodtunk.
Kozelito Tél - Lafayette 4-0
kapu: Tóth M.
mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi
gól: Palágyi 2, Kántor 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése