A bajnokságban először következett el az, hogy igazi tősgyökeres felsőházas csapat ellen mérhettük fel tudásunkat, és ugyanezen bajnokságban sokadszor könyvelhettük el, hogy mi bizony erősen tehetséges gyerekek vagyunk. Még úgy is sikerült egy bivalyerős kezdőcsapatot kiállítani, hogy hiányzott a teljes támadószekciónk (Palágyi, Tinkó) a hozzátartozó cserével (Káplár) együtt.
 |
| Munkában a védelem: helyezkedés szöglet előtt |
Arról pedig, hogy ellenfelünk is erős, fél perc alatt meggyőződhettünk, ugyanis a középkezdés utáni első akcióban átgyalogoltak védelmünkön, és csak a keresztléc mentette meg becsületünket. Hanem aztán kijöttünk a szorítóból, Hlavacska vezényletével szilárdan védekeztünk, elöl Ángyán többnyire meg tudta tartani a labdákat, bár ekkor még kevés támogatást kapott a társaktól.
Úgy tűnik, nem tiszteltük ellenfelünknek sem élemedett korát, sem A ligás múltját, annyira nem, hogy Hlavacska szlalomozása után Ángyán a hálóba vágta vezető gólunkat. Innentől kezdve ellenfelünk játékosai egyre több és egyre kevésbé válogatott szavakkal illették egymás és a játékvezető teljesítményét, míg mi továbbra is a labdával foglalkoztunk, aminek enyhe, de érezhető mezőnyfölény lett az eredménye, beleértve hogy Erdei és Nyitrai is egyre bátrabban csatlakoztak a támadásokhoz.
Hátul szorosan védekeztünk, elöl pedig Ángyán éles szögből a léc alá vágta Hlavacska újabb nagyszerű passzát, így félidőre imponáló, de még nem döntő előny birtokába kerültünk. Ezt még nem éreztük biztosnak, a kemény szívű szarvasosok pedig szerettek volna pontokkal távozni, így alaposan egymásnak esett a két csapat, helyzetekben gazdag, küzdelmes, izgalmas találkozót láthatott a publikum.
 |
| Kapus a földön, Ángyán a mennyben, a hálóban a negyedik* |
* A fotón a labdát pont takarja Erdei válla, de a tekintetekből és a háló hullámzásából kikövetkeztethető, hol is van.
 |
| Egy a sok lövés közül - ez nem hozott gólt |
Igazságtalan is lett volna ha ellenfelünk momentum nélkül marad, hiszen alaposan megizzasztottak minket, momentumaik közül pedig kettőt kihasználtak, és megfelezték a két csapat közötti különbséget. Azonban ez is kevés volt részükről, hiszen a Kozelito eddigi legjobb teljesítményével állt elő, olyannal, amit külső szemlélő is bizonyára elragadtatva nézett volna. Sok gyors passzra épülő játékunk révén képesek voltunk néhány másodperc alatt eljutni saját kapunktól az ellenféléig, és nem csak képesek voltunk, hanem gyakran meg is tettük ezt. A kapusként szereplő Fehér, és a söprögetői posztot betöltő Petykó kivételével minden játékosunknak volt igazán gólveszélyes lövése, sajnos ellenfelünk kapusa nem könnyen adta meg magát.
 |
| Hlavacska szabadrúgása túljut a kapuson... |
De hát a magas számok törvénye alapján sok helyzetből néhánynak be kell akadnia… egy festői Hlavacska-Ángyán összjáték után előbbi önzetlenül középre passzolt, Görög pedig nem hibázta el a ziccert, ezzel ismét megnyugtatóvá vált a gólban mérhető különbség. A hármas sípszó előtti percben pedig Hlavacskát lökték fel a hatos előterében, és bár válláról a kapuba csorgott a labda, a játékvezető lefújta az esetet. „Nekem aztán úgy is jó” – gondolhatta játékosunk, és kegyetlen erővel értékesítette a szabadrúgást.
Többre már nem is jutott idő a mérkőzésen, utána pedig magunk között ismételten megállapíthattuk, hogy ilyen játékkal méltóak lehetünk a felsőházi tagságra.
Kozelito Tél - SzTK 6-2
kezdő: Fehér - Ángyán, Erdei, Hlavacska, Nyitrai
csere: Görög, Petykó
gól: Ángyán 4, Görög, Hlavacska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése