Ha a HajCSATOKról mint régi kedves ismerősünkről írtam, hasonló szépeket mondhatnék a Kofoláról, akik ellen tavaly januárban a klubtörténet első győzelmét arattuk. Mint felsőházba vágyó csapat, a tavalyi felsőház utolsó helyezettje ellen, mint nehéz, de verhető ellenfélre készültünk. Sajnos kabalánkat, az új mezeket, ezúttal nem tűnt célszerűnek viselni, mivel a Kofola is citromsárga szerelésben játszik. Ennél súlyosabb fennakadás, hogy játékosaink közül többen lemondták a szereplést, és bár cserénk is volt, taktikai lehetőségeink behatárolódtak, illetve harmadik számú kapusunk került a kezdőcsapatba.
Ellenfelünk mindjárt az első percben megmutatta, hogy jogosan tartottuk nehéz ellenfélnek őket, hiszen csatáruk a hatoson belülről tisztán lőhetett, próbálkozása azonban elakadt Görögben.
Eleinte nem volt jellemző a sok helyzet, nekünk gondot okozott a betömörülő védelem feltörése, és ekkor még ritkán jutottunk el lövésig, ellenfeleink akciói pedig nem túl kreatív előreívelésekre épültek, amelyeket az idén először pályára lépő Hlavacska közel száz százalékban ártalmatlanított, sőt a toronymagas csatárok lefejelése még arra is jutott teljesítményéből, hogy csapattársai felé fejelje a labdákat. Fizikálisan, futómennyiségben és összeszokottságban azonban alulmaradtunk, így általában a mi térfelünkön folyt a játék, és egy szerencsétlen jelenet jelenet után hátrányba is kerültünk. Egy távoli lövés Nyitrain megpattanva a keresztlécnek csapódott, onnan felpörgött, majd a gólvonal elé pattant, ahonnan a későn reagáló Görögöt megelőzve játékosuk a gólvonalon túlra segítette a játékszert.
A hátrány tudata úgy hatott, mintha a szurkolóink ébresztőt fújtak volna, és még az első félidőben néhány viharos akciót vezettünk, de nem sikerült túljárnunk a velünk szemben álló kapus eszén. Ezt a játékot szerencsére sikerült átmenteni a második játékrészre is. Pörgős, sokpasszos játékunkkal néha sikerült ellenfelünk egyébként nagyon tömör védelme mögé kerülni, támadóink pedig gyorsaságukkal és cselezőképességükkel egy az egyben gyakran megverték a közelükben levő védőt, ám ilyenkor vagy azonnal ott termett egy másik, vagy a kapuralövés maradt eredménytelen. Ehhez kellett ellenfelünk kapusának rendkívüli formája, illetve az, hogy számtalan lövésünk végezze alig pár centivel a kapun kívül.
Ekkor már Hlavacska is támadót játszott, ami támadásaink kreativitásának további növekedése mellett azt is eredményezte, hogy hátul sebezhetőkké váltunk. Görög több alkalommal védett, de egy végletekig kijátszott kontra, és egy kapáslövés rajta is kifogott, így hátrányunk a második félidő kétharmadára háromgólosra nőtt.
Természetesen ellenfeleink sok lehetősége nem azt jelenti, hogy jobban játszottak nálunk, mert mi egyértelműen jobbak voltunk náluk, és jobbak voltunk, mint előző meccsünkön, csupán annyit jelent, hogy számszerű eredmény hiányában saját támadásainkról nehezebb megfogható dolgokról beszámolni. Legnagyobb helyzeteink talán Palágyi előtt adódtak, akinek felső sarokba tartó fejesét földöntúli bravúrral tolta szögletre a kapus, majd később, amikor a kapus a földön feküdt, mire átvette a labdát, a hátvédek már elé vetődtek.
Ezzel aztán megszakadt hét bajnoki meccs óta tartó győzelmi szériánk, és legelső meccsünk óta először fordult elő, hogy nem szereztünk gólt. Mi mindent megtettünk, és ha estig játszunk, bizonyára a mi javunkra esett volna legalább háromgólos különbség – kár hogy mindössze negyven perc után végetért a találkozó. Legalább Palágyinak nem kell izgulnia a házi góllövőlistán elfoglalt vezető helye miatt.
Kozelito Tél - Kofola 0-3
kezdő: Görög - Hlavacska, Nyitrai - Tinkó, Palágyi
csere: Erdei
gól: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése