Renátónak, Lászlónak és a magyar sportnyelvnek
Az előző fordulók nehézségei ezúttal fokozottan jelentkeztek, vagyis a látszólag könnyű sorsolás mellett magunk dolgát nehezítettük meg azzal, hogy a tagok rekordokat döntögető arányban maradtak távol. Ezúttal vésztartalékaink közül kellett sürgősségi behívóval mozgósítanunk kettőt, Hollósyt Hlavacska Tamást.
A Ladányi ellen már több alkalommal bizonyítottuk erősségünket, és ők is bizonyították már, hogy képesek lehetnek kellemetlen perceket okozni akár még nekünk is. Ez ezúttal sem volt másként. Az első percekben körbetüzeltük a kaput, de egy löket sem méltóztatott beakadni a hálóba, ellenben ellenfelünk sebes támadói gyors ellentámadásokkal elintéztek minket és máris hátrányban voltunk. Eszünkbe juthatott a Kofola elleni vereség, vagy a tavalyi legendás fordítás az utolsó fordulóban, vagy akármi, mindenesetre sikerült olyan sokat gondolkodni a múltbeli párhuzamokon, hogy mire felocsúdtunk, hátrányunk már háromgólosra nőtt.
Ekkor pályára küldtük eladdig mellőzött csillagunkat, Hlavacska Andrást, de mintha meg lettünk volna átkozva, rögtön utána negyedszerre is kapitulált védelmünk. Szerencsére csapatunk gyeplőit pszichikálisan is erős kocsisok fogták össze, így nem szaladt szét a szelídíthetetlen vadlovakból álló ménes, hanem legjobb arcát nyújtva kimutatta foga fehérjét.
A hengert, mint már annyiszor, most is Tinkó indította be, gólra pedig gól és megint gól következett, így nem sokkal térfélcsere után már meccsnull volt az állás. Ekkor már benne lógott a levegőben a győzelem lába, már csak el kellett volna kapnunk, hiszen mezőnybeli nyomásunk egyre inkább ránehezedett ellenfelünk hátsójára, azonban kevés alkalommal tudtunk behatolni a résekbe, míg ellenfelünk egyéni képességeikre épített akciói kapusunk ihletett formája ellenére is a kelleténél többször jártak sikerrel.
Hanem hat-hatos állásnál úgy tűnt, ellenfelünk forrófejű játékosainál az eltörött mécses elszakította a cérnát, harci kedvük gatyamadzagja pedig ennélfogva megereszkedett, amit egyre inkább a magunk javára tudtunk fordítani. Petykó lövését még kitornázta előbb egyik, majd másik hálóvédő, Erdei ellen azonban már nem akadt gyógyszer. A meccs utolsó szakaszában vezetett támadásaink jobbára a labdaszerzés-Tinkó-Erdei-gól útvonalat járták be, egymás után többször, szemre is tetszetős voltuk mellett pedig gyorsan növelték a számszerű különbséget a két csapat közt. Erdei káprázatos módon összesen hatszor mutatkozott be ellenfelünk kapusának, ezzel minden vitán felül állt magasba emelt pajzsán, midőn megkaparintotta a mezőny legjobbjának kijáró címet.
Győzelmünknek köszönhetően feljöttünk az ötödik helyre, ám az igazán kemény meccsek még csak most következnek.
Kozelito Tél - Ladányi Gábor FC 12-6
kezdő: Hollósy - Erdei, Hlavacska T., Petykó, Tinkó
csere: Hlavacska A.
gól: Erdei 6, Tinkó 3, Hlavacska A. 2, Hlavacska T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése