Véletlenül sem azért Fehér és Hlavacska lettek az első interjú-alanyok, mert szaktársaim lévén velük unatkozom legtöbbet közösen, hanem azért, mert a pályán pótolhatatlan kulcsjátékosai a csapatnak, ezért megérdemlik, hogy a rajongók bepillantást nyerhessenek gondolataikba.
Köszönöm az alanyoknak, hogy rendelkezésemre álltak!
Kozelito Tél blog: Mi a véleményed a Kozelito Tél eddigi teljesítményéről?
Fehér Renátó: Már tavasszal érezni lehetett, hogy kezd összekovácsolódni a csapat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alsóház bajnoki címének megszerzése. Azt hiszem az ősz is az előzetes elvárásoknak megfelelően indult. Mind mentálisan, mind fizikálisan ideálisnak mondható a játékosok és a csapategységek állapota. Viszont izgatottan várom azt az első találkozót, amikor legerősebb összeállításunkban léphetünk a mészcsíkok közé a BEAC-i oroszlánbarlangban.
KTB: És a sajátodról?
F. R.: Idén még csak egy bajnoki mérkőzésen tudtam szerepet vállalni, de úgy érzem akkor a csapat hasznára voltam. Jól megértjük egymást a többi kozelitóssal, ha nekem jól megy a kapuban azt a társak precíz védekezésének is köszönhetem. A hálóőr pozícióját egyébként is a magaménak érzem, hiszen a korábban mezőnyben tapasztalt erőnléti problémák itt nem befolyásolják a teljesítményemet, egy kapusnak inkább a fejében dől el sok minden. A motivációm is teljesen rendben van, sőt néhol még arra is igyekszem energiát tartalékolni, hogy a kapuból mintegy szurkolóként is bíztassam a csapatot a jobb eredményre, illetve hiszem és bízom abban, hogy ezáltal az ellenfél is feszültebbé, pontatlanabbá tehető.
KTB: Mit szólnál, ha a jövőben a klub szerződést kötne a labdarúgókkal, és a szerződés
tartalmazná a meccseken való részvétel kötelező arányát?
F. R.: A klubvezetés többször is jelezte már ez irányú szándékát, de konkrét egyeztetések még nem kezdődtek az ügyben. Ha a vezetők olyan alternatívát tudnak kínálni, ami mind a játékosoknak, mind a csapatnak az érdekeit egyszerre kielégíti, akkor komoly esély van a kompromisszumra. Ez persze egy hosszú folyamat, a feleknek tárgyalóasztalhoz kell ülni.
KTB: Büszke vagy Koman Volira?
F. R.: [mosolyog] Minden Szombathelyről indult játékosra büszke vagyok, aki magára ölthette a címeres mezt, hívják akár Király Gábornak, akár Halmosi Cucunak, akár Koman Vladimirnek. A Volival való gyerekkori ismeretségem persze egy még erősebb kapocs. Életre szóló emlék, hogy egy csapatban játszhattam vele, (akkor is a kapuból) figyelhettem cseleit, lövéseit. Rengeteget tanultam tőle ennek a játéknak a szeretetéről, az elszántságról, a társakhoz való viszonyról, hogy hogyan lehet a pályán, résztvevőként győzelembe űzni-hajtani egy csapatot.
KTB: Ha egyszer Magyarországon lesz, elhívod a meccseinkre?
F. R.: [nevet] Sok-sok éve nem találkoztunk már. Nem sokkal azután, hogy elkerült az általánosból már profiskodni kezdett a Haliban, akkortájt szakadt meg a kapcsolatunk. Nem sokkal később ki is került Olaszországba. Mostanra már én is csak egy rajongója, szurkolója vagyok, mint egyre többen ebben az országban. De annyit megígérhetek a Kozelito Tél szurkolóinak és a blog olvasóinak, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a Voli halljon rólunk.
KTB: Van példaképed a kapusok között?
F. R.: Mindig kedveltem azokat a kapusokat, akik egyszerre viselkedtek koncentráltan és átélten a pályán. Azok érdekeltek, akik nemcsak technikai tudásukról tettek tanúbizonyságot és fogták össze a kapuból a csapattársaik gyeplőit, hanem pszichikálisan is jó kocsisnak bizonyultak. Ha neveket kell sorolnom, akkor José Luis Chilavertet, a latin-amerikai Jasint, és Peter Schmeichelt, a dán óriást mondanám. Meg persze a Király Gabit.
Hlavacska András: Ahhoz képest, hogy a csapat közösségépítő céllal alakult, eddig derekasan helyt álltunk a Bölcsész Bajnokság küzdelmeiben. Az igazi megmérettetések persze csak most következnek, hiszen most játszunk először velünk egyszintű csapatokkal (a Téli Bajnokságot kicsit erősnek, az alsóházat kicsit könnyűnek éreztem). Ha a felsőházban is lesznek győzelmeink, akkor teljes mértékben elégedettek lehetünk magunkkal.
KTB: A legutóbbi fordulóban te is megszerezted idénybeli első gólodat...
H. A.: Soha nem az volt a fontos számomra, hogy gólokat szerezzek, még az sem, hogy jól játsszak, hanem, hogy a csapat jól játsszon. Persze külön öröm, ha ehhez gólokkal tudok hozzájárulni, de ha nem is mindig sikerül, remélem akkor is lesz mit mesélni az unokáknak.
KTB: Szerinted miben jó a csapat, és miben kéne még fejlődünk?
H. A.: A téli és a tavaszi szezon alatt szerintem jól összekovácsolódott a csapat, és ha rutinosnak nem is, összeszokottnak már mindenképpen nevezhetjük magunkat. Mindenki megtalálta a helyét, mindenki tudja, hogy a többiektől mire számíthat. Az egyetlen bosszantó dolog, hogy a tág keret ellenére jó párszor éppen csak ki tudunk állni, pedig a meccsenkénti két csere mindig jól jönne. Azt, hogy a B liga alsóházánál erősebbek vagyunk, már bizonyítottuk, most az a cél, hogy a felsőházban egy negyedik-ötödik helyet megcsípjünk. Ha ez sikerülni fog, szerintem elégedettek lehetünk magunkkal.
KTB: Szombaton a Ladányi elleni meccsen el fogja bírni a csapat a csapatkapitány távollétét?
H. A.: Mindenki pótolható - kivéve Görög Danit! Már előre félek, hogy a mértani pontosságú keresztlabdák és elemi erejű lövések nélkül mire lesz képes a csapat. Kemény próbatétel lesz a szombati meccs mindnyájunknak, főleg Máténak, aki kénytelen lesz a kapusok távollétében ellátni a hálóőri feladatokat (Ez úton is sok szerencsét kívánok neki!).
KTB: Jövőre Hlavacska András FC néven indulunk?
H. A.: Ennek több akadálya is van. Egyrészt, nem tartom a csapat emblematikus figurájának magam, számomra a Kozelito éppúgy elképzelhetetlen a többi játékos nélkül, mint nélkülem. Másrészt egy időre szerintem mindenkinek elég volt a névváltoztatásból. Arról már nem is beszélve, hogy kevesen barátkoznának meg ezzel a nyelvtörővel, így fennállna annak a veszélye, hogy csapatunk - jó forma ide vagy oda - gyorsan a feledés homályába veszne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése