Helyettes csapatkapitányunknak igencsak fel kellett kötnie azt a bizonyos alsóneműt, hogy a „tavi költők” kis csapata szokásos két cserével állhasson ki az alapszakasz utolsó előtti, oly nagyon sorsdöntő mérkőzésére, de végül vésztartalékaink mozgósításával legalább darabszámra megfelelően álltunk ki. Halványan reméltük, hogy ellenfelünk előző fordulókban mutatott gyenge formája még a miénket is alul fogja múlni, de tudatában voltunk, hogy játéktudásban csak a második legjobbak vagyunk a pályán.
A kezdeti kóstolgatások után rendesen egymásnak esett a két csapat, mindkét kapu gyakran forgott veszélyben, a miénket Fehér és a kapufa óvták meg a behatolástól, míg nálunk a helyzetbe kerülő játékosok pontatlansága tartotta életbe a hosszú gólcsendet. Összességében a játék képe alapján nem tűnt lehetetlennek a pontszerzés, legalábbis az első harminc percben, mert addigra szokás szerint felőrlődtünk. Nem mintha nem jutottunk volna el ellenfelünk kapujáig akcióból (Tinkó és Erdei lövése révén), vagy néha túl lelkes ellenfeleink ellen megítélt szabadrúgásból, de ezek egyike sem hozott gólt (Hlavacskának nem sikerült lemásolnia a tavalyi szabadrúgásgólt, Tinkó pedig túl messziről próbálkozott), míg a fehérmezesek némi szerencsével behúzták a labdát a kapunkba.
Ezután támadnunk kellett, amit meg is tettünk, de ahogy lenni szokott, néha megint elölfelejtettük magunkat, aminek jól kijátszott kontrák, ziccerek és gólok lettek a számunkra szomorú következményei.
Összességében éppen azt az eredményt sikerült elérnünk, mintha nem álltunk volna ki, azzal a különbséggel, hogy így legalább mozogtunk egy jót.
Kozelito Tél - Sujet (Szent Imre) 0-5
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Szántai
csere: Petykó, Tinkó
gól: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése