Korábban le kellett volna fújni

A mérkőzés előtti 24 óra a lassan és fájdalmasan szokásossá váló számolgatással telt, hogy ki jön, ki nem jön, és melyik vésztartalékunkat sikerül mozgósítani. Csodával határos módon a káoszból mégis előkerült hat sárgamezes, és a légzőszervi megbetegedéssel bajlódó Tinkót kapuba állítva, egy cserével, nem gyenge csapattal álltunk ki.

Hogy a pontszerzést kitűzzük-e teljesítendő célul, arról nem beszéltünk, de alig néhány másodperc után már előnyben is voltunk, hiszen Palágyi indítását a kezdőbe véletlenül bekerülő Görög a kimozduló kapus mellett a hosszú alsó sarokba gurította.

Előnybe kerülésünk csak olaj volt a tűzre felsőházba igyekvő ellenfelünknél, akik tizenegy gólt akartak nekünk lőni, és sikerült is nyomás alá helyezni védelmünket, de az utolsó pillanatokban mindig tudtunk szerelni, vagy belelépni a lövésbe. A vészkapusként ketrecharcossá előléptetett Tinkó is tette a dolgát, több beadást és néhány veszélyes lövést hárított, volt amit maga mögé nyúlva, a gólvonalról kotort ki. Ellenfeleink ennél az esetnél gólt reklamáltak (nem volt bent), bezzeg két perccel később mi reklamáltunk kezezést, amit továbbengedett a játékvezető, és Murphy törvénye szerint gólt is kaptunk.

Támadásainkról szerényen annyit jegyezhetünk fel, hogy kontrákra játszottunk, talán Palágyi volt a legveszélyesebb, rajta kívül az elöl-hátul új színt hozó Ángyán jutott még el lövésig, de egyikőjük sem járt sikerrel, a félidőt tehát döntetlennel zártuk.

A második félidőt pedig parádés góllal nyitottuk: Pár percnyi játék elteltével Hlavacska kezdett centrifugákat megszégyenítő fordulatszámú forgolódásba a felezővonalnál, két védőt is állva hagyott, ennek köszönhetően hárman egy ellen támadhattunk. Legjobbunk balra, Palágyihoz játszott, akinek középre emelését Görög ugyanonnan ugyanazzal a mozdulattal juttatta a kapuba, ahonnan és ahogyan Tökölinek nem sikerült a hétközi válogatott meccsen. És ha ennyi még nem lett volna elég, a középkezdés után ellenfelünk sztárja cselezésbe kezdett, ami Palágyi közelében könnyelműség. Játékosunk szerelte őt (ahogy nem egyszer a meccs folyamán), elfutott, és laposan a hálóba lőtte harmadik gólunkat.

Ellenfelünk kapusát is lehozta, és lassan mezőnyfölénybe került velünk szemben. Nem mintha minden játékosuk annyival jobb lett volna nálunk, de sok gyors passzal nem kevésszer találták meg a rést védelmünkön. Tinkó több alkalommal védett, egy veszélyes ívelést a hatoson kívül fejjel tisztázott, de egy megpattanó lövés becsapta, és a félidő derekán már 3-2-t mutatott az eredményjelző tábla.

Mindkét csapat tudása legjavát nyújtva rohamozott a győzelemért, nálunk Hlavacska a labdát összes végtagján megtáncoltatva bontotta meg a védelmet, keresztpassza azonban kissé hosszúra sikerült, Erdei pedig kisodródott helyzetből az oldalhálóba lőtt; illetve Palágyi lődözgetett sokszor bátran, bár néha érdemesebb lett volna a vele felfutó Ángyánt választania.

Sajnos gólhelyzet a saját kapunk előtt is bőséggel adódott, nem kis részben azért, mert egy cserével álltunk ki, és szellemileg-fizikailag egyaránt elfáradtunk, és gyakran maradt üres ember a kilencesünkön belül, aminek a vezetés és később a döntetlen állás elvesztése lett az eredménye. Egyenlítenünk sem sikerült, hiszen Görög közeli lövését a vészkapus bravúrral kapufára tolta, hátul pedig újabb gólt kaptunk.
Úgy tűnik, nem nagyon fekszik nekünk a 40 játékperc, ugyanis rendre elfáradunk a meccsek végére. Harminc perces meccsek esetén hat ponttal és jóval kevesebb bekapott góllal állnánk valahol az alsóház középmezőnyében, persze ez is csak egy olyan "ha" ami köztudottan és közhelyesen nem létezik.

Még  nem mondhatjuk biztosra, hiszen még elképzelhető, hogy négy csapatot kizárnak, de ha ez nem következik be, akkor az alsóházban folytatjuk a küzdelmeket első pontjaink megszerzéséért.

Kozelito Tél - Black Ram 3-5

  kezdő: Tinkó - Ángyán, Görög, Hlavacska, Palágyi

  csere: Erdei

  gól: Görög 2, Palágyi