Minden jó, ha a vége jó

Bölcsész-kupa nem lévén a Zsuga Bonito által szerevezett Johanna-kupa lépett elő a Bölcsész-kupával majdnem egyenrangú eseménnyé, így nem is volt kérdéses, hogy indulunk rajta, sőt a jelentkezők névsorát megtekintve az első négybe, talán még dobogóra is várhattuk magunkat. A nevezéssel szemben az már kérdéses volt, hogy ki tudunk-e állni, mert két perccel első meccsünk kezdete előtt hárman lézengtünk a pálya mellett. Szerencsére ekkor befutott az erősítés, és cserével tudtunk kiállni.

Így futott ki tehát a csapat a Grupetto elleni első meccsre: Fehér – Petykó, Tinkó, Görög (cs.: Nyitrai) – Márialigeti. A meccsről sok jót nem őrzünk meg emlékeink között, hátrányba kerültünk, majd Márialigeti vezérletével fordítottunk, és bár védekezésünk könnyen átjárható volt (ezt fogjuk a hiányzókra), előnyünket sikerült megőriznünk (6-5).

Másodjára a Fekete Sereggel hozott össze bennünket a sors, de ellenfelünk csak papíron volt azonos a B-ligában látott Fekete Sereggel, hiszen több külsőssel és megsokszorozódott játéktudással vonultak föl ellenünk. Három perc játék után három gól hátrányban voltunk. Ebből kettőt gyorsan sikerült lefaragnunk, de ezzel se sokra mentünk, mert ellenfeleink azt csináltak a pályán amit akartak, futómennyiságben, sebességben, kreativitásban és passzok számában is messze felülmúltak bennünket. Lefújás után több játékosunk panaszkodott, hogy rá mindig két-három támadó jutott, tehát ellenfeleink nálunknál többen, számításaink szerint körülbelül kilenc-tízen lehettek egyszerre a pályán. Csapatunk legjobbja még úgy is Fehér volt, hogy tizenegy gólt kapott (4-11).

Ezután érthetően megcsappant a csapat erkölcsi tartása, mindenkinek fájt mindene, de legfőképpen a lelke. Nyitrai légzőszervi nehézségek miatt hazament, ám megérkezett Erdei és Rápolty, és szerencsére Fehér is „összedrótozta” magát annyira, hogy fájó végtagokkal bár, de vállalja a következő megmérettetést.

Márialigeti (jobbszélen) és a csapat második gólja a HÖK ellen

Ellenfelünk szerényen az „ELTE ÁJK HÖK” nevet viselte volna, de akár a jogi kar válogatottjának is beillett volna a Futó Balázzsal és Bánk Leventével felálló, a Gruppettónak 24-et lövő gárda.

Nem azonnal, és kemény küzdelemmel bár, de ellenünk is megszerezték a vezetést, ám mi ki tudtunk egyenlíteni, és bármekkora esélyesek is voltak, ez mezőnyben nem volt egyértelmű, hiszen a Tinkó-Erdei hátvédpáros hatalmasat küzdött, elöl Rápolty és főleg Márialigeti varázsoltak. Mindkét kapusnak nagyokat kellett röpködnie, hogy ne kapjon szép nagy gólokat, szerencsére Fehér akkora bátorsággal vetődött vagy ütközött, mintha csak most jött volna a gyárból, sérülésnek nyoma sem volt rajta. Az állás a második félidő közepéig az egál környékén mozgott, de Márialigeti hihetetlen bombái után Tinkó és Rápolty is beköszöntek, ezzel óriási küzdelemben 7-4-re megvertük a bajnokság egyik legfőbb esélyesét.

A védelem oszlopai

Mint kiderült, a továbbjutás szempontjából ez semmin nem változtatott, hiszen a három élcsapat körbeverte egymást, és nekünk volt leggyengébb gólkülönbségünk, tehát szusszanásnyi pihenő után, a csoportból (két győzelemmel) harmadikként továbbjutva az ötödik helyért játszhattunk a (testvércsapatunk? ősi riválisunk?) HajCSATOK ellen.

A találkozó jól indult, jól folytatódott, és végeredményben jól is zárult le. Erdei két szöglete után Rápolty két gyors gólt szerzett, és folytatásban sem állt le a gépezet, az első félidőben helyzeteket is alig engedve gyűrtük be ellenfelünket, és szebbnél szebb gólokat lőttünk. Külön említésre méltó, ahogy Erdei egy szögletet érintés nélkül becsavart a léc alá; illetve ahogy ugyancsak Erdei az ellenfél alapvonala mentén befelé mozogva osztott ki egy-egy esernyőt egy védőnek és a kapusnak, hogy aztán Petykó közvetlen közelről a hálóba lőhessen. Ekkor már a lendület és a lelkesedés elragadott bennünket, így hátul is adódtak meleg pillanatok, meg néhány beszedett gól is, de a győzelem nem forgott veszélyben (8-3).

Csapatkép a csoportkör után

Mindez összességében a kupa ötödik helyének megszerzésére volt elegendő, illetve arra, hogy a megpróbáltatások és a megalázó vereség ellenére felfelé görbülő szájjal (értsd mosollyal) arcunkon hagyhattuk el a pályát.

A Johanna-kupán megjelentek: Erdei, Fehér, Görög, Márialigeti, Nyitrai, Petykó, Rápolty, Tinkó

   gól: Márialigeti 15*, Rápolty 4, Petykó 3, Tinkó 2, Erdei

   * a bajnokság statisztikájában ebből kettő öngól