Remek időjárás, gyenge szél fogadta a pályára lépő csapatokat, no meg némi hideg is, jelezvén, hogy a tél most már nem csak közelít, hanem ereje teljében tombol. Bárcsak mi is erejünk teljében hengerelhettünk volna! Mert a tartalék-szerelés viselésén túl nem először arra kényszerültünk, hogy tartalék-játékosainkat mozgósítsuk, így összeszokottságról nem igazán lehetett szó, szerencsére játéktudásról annál inkább. És miután egy perccel kezdés előtt az ellenfél is megérkezett, semmi akadálya nem volt, hogy lejátszhassuk az echte sárgamezes, bölcsész B-ligás kiesési rangadót.
Technikai képzettségben való előnyünk az első perctől kezdve megnyilvánult, a Tóth és Tinkó lövései révén megnyilvánuló mezőnyfölény pedig azzal kecsegtetett, hogy ezúttal tényleg győzelemmel hagyhatjuk el a pályát. Sokat tartózkodtunk ellenfelünk térfelén, nem egyszer még ott sikerült elfojtanunk akcióikat, és senkit nem ért meglepetésként, hogy még a félidő első felében előnybe kerültünk Hlavacska Tamás szép csel után a rövidbe küldött lövésével.
Tamásnak (kékben) az ellenfelek is csak a hátát látták |
Előnybe kerülve kicsit visszavettünk a tempóból, néhány támadást az ellenfél is vezetett, Fehérnek is testi épségét kockáztatva kellett tisztáznia a ziccerbe kerülő csatár elől. Sajnos a szögletnél elaludtunk, és a hatos csücskénél tisztán álló csatár zavartalanul lőhetett a keresztlécre, ahonnét a gólvonal mögé pattant a labda. Szerencsére nem soká tartott a döntetlen, hiszen a középkezdés után Hlavacska Tamás mindenkit kicselezett, akit csak lehetett (úgy tűnik, ez családi műfaj), majd akár passzolási, akár lövési szándékkal, de a hosszú sarok irányába küldte a labdát, ahol Tinkó érkezett, és közelről bepofozta vezető gólunkat.
Ahhoz képest, hogy ki-ki meccsről volt szó, meglehetősen kevés érzelemkitörésnek lehettünk tanúi, a legkevésbé sem volt feszült vagy durva a légkör, csak szép lassú mederben folydogáltak az események. A félidőt sem vettük észre, és az előző meccseken annyit gyakoroltuk a középkezdéseket, hogy azt sem.
A második játékrészben mindkét fél támadóbb szellemben játszott, ellenfelünk az egyenlítés reményében, mi pedig az újabb szerzett gólok, és a nagyobb gólkülönbség érdekében. védelmünkben Hlavacska András a tőle megszokott módon brillírozott a nála húsz kilóval súlyosabb csatárok között, amikor pedig kevés volt az egy hátvéd, Fehér csillogtatott meg valamit tudásából. A bekapott gólt így sikerült elkerülni, ráadásul rövid idő alatt kétszer is betaláltunk. Hlavacska Tamás előbb kihagyhatatlan helyzetbe hozta Görögöt (aki értékesítette is a helyzetet); majd éles szögből maga varázsolta be a zsugát a rövid pipába.
A megjelent játékosok hozzáállása dicsérendő volt, hiszen mind minél többet akartak játszani, és magukat sem kímélve vetették be magukat a küzdelembe. Csupán a taktikai elemeket nem biztos, hogy mindig a legjobban alkalmaztuk. Pontrúgásoknál például előfordultak meleg pillanatok a kapunk előtt, és néha le tudott válni egy-egy csatár az őrzőjéről; néha pedig négy mezőnyjátékosunk úgy ment föl támadni, hogy közben a kilencesünkön őrizetlenül állt egy ellenfél – kapta is a labdát, de Tóth az utolsó pillanatban visszaért. Kisebb hiba, vagy inkább csak érdekesség, hogy gyakran Petykó volt a legelőrébb tolt kékmezes. Dicséretes, hogy korábban csak védekezésben jeleskedő játékosunk mostanában bátran megy előre is, és csatárként is megbirkózik a játékhelyzetekkel, most is volt egy veszélyes lövése.
Hátul Hlavacska András néha egyedül maradt, de mi már nem is lepődtünk meg azon, hogy győztesen került ki majd minden szituációból. A meccs embere mégsem ő, hanem bátyja volt, aki beugróként két góllal és két gólpasszal a csapat összes találatában főszerepet játszott.
A hármas sípszó ezúttal a győzelmet jelentette számunkra, megszereztük első pontjainkat az idei kiírásban (idén is a Kofola ellen), csapatkapitányunk megszabadulhatott a Neander-völgyi embert idéző kinézetétől, és visszavágtunk az őszi oly igen fájó kudarcért.
Kozelito Tél- Kofola 4-1
kezdő: Fehér - Hlavacska A., Tóth - Hlavacska T., Tinkó
csere: Görög, Petykó
gól: Hlavacska T. 2, Tinkó, Görög
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése