Két ellentétes félidő

Mindennapinak éppenséggel nem mondható készülődés előzte meg a tavaszi szezon első meccsét; hiszen a csapaton belül tetőpontra hágott a kancigányok kontra szép lányok vita a kívánatos szurkolók tekintetében. A mély érzelmeket megmozgató vita eredményeként különböző médiumokon körülbelül hetven ismerősünket invitáltuk meg a meccsre, ebből három el is jött, beleszámolva persze a még nem hadrafogható Nyékit is.

Feladatunk nemes volt, ám egyszerűnek nem mondható: a Zsuga Bonito megszorongatására, és ha lehet, pontszerzésre törekedtünk összeszokottnak viszonylag összeszokott, de a legerősebbtől valamivel elmaradó kerettel.

A készülődés mélységére jellemző, hogy csapatkapitányunk kész táblázattal jelentkezett arról, hogy ki milyen poszton mikor mennyit fog játszani, ami valóban hatékony felállást és csere-rendszert sejtetett, de Nyéki kiválása borított. Így egyszerűen csak a jelenlevőkből kinyerhető legerősebb ötöst küldtük pályára.

Egy tipikus jelenet az első félidőből

Pár perc játék után mégis úgy tűnt, hogy ennél erősebb kezdőt kellett volna produkálnunk, ugyanis egyetlen íveléssel sikerült ellenfeleinknek elalvó védelmünk mögé kerülniük, két támadó nézet szembe egy védővel, és nem is cicóztak sokáig, a labdát hozó játékos különösebb finomkodás nélkül a pipába lőtt. A továbbiakban is kaphattunk egy-két alapos leckét a szép játékból, együttmozgásban, csapatjátékban messze felülmúltak minket ellenfeleink. Előszeretettel vitték le a labdát az alapvonalig, onnan leadott beadásaikat a közeli ziccerekhez hasonlóan Fehér megnyugtató arányban fogta meg, addig a mezőnybeli társak ráértek egymás lelkét ápolgatni vagy gorombítani. Mindezen teljesítmény nem volt elég arra hogy ne kapjunk újabb gólt, azaz kevesebb, mint tíz perc alatt sikerült kétgólos hátrányba kerülnünk, átmenetileg meg is jelente az arcokon a „Nesze neked pontszerzés, csak fújják már le”-érzés, de néhány jó megoldással és lövéssel – Palágyi ziccerből, Tinkó távolról próbálkozott – legalább magunkkal sikerült elhitetnünk, hogy van keresnivalónk.

A második félidőben valamivel aktívabban kezdtünk, főleg a támadásokban, ami azonban megint azt jelentette, hogy sokan voltunk elöl, hátul pedig szokás szerint Hlavacska egyedül maradt két támadóval szemben, és ezúttal már sem ő, sem kapusunk nem tudott menteni.

Ezt csak azért, hogy róla is legyen már kép

Háromgólos hátrányban furcsamód nem zuhantunk össze, hanem kezdtük átvenni a meccs irányítását. Ez eleinte csak a labdabirtoklásban és a támadó térfélen való tartózkodásban nyilvánult meg, nem lehet állítani, hogy lemostuk az ellenfelet, hiszen Fehérnek a meccs minden szakaszában készenlétben kellett tartania legjobb reflexét.

Idővel aztán a helyzetek lövések is lekezdtek jönni, előbb Tinkó kapufája révén, majd egy elképesztő szöglet-sorozat révén, amikor zsinórban ötször sikerült a visszatett labdákat távolról is jól kapura lőnünk, amiket a kapus csak újabb szögletekre tudott ütni. Gól azonban ebből nem lett, csak öt-hat perccel a vége előtt találtunk be, amikor Hlavacska egy gyors előretörés után helyzetbe hozta Palágyit, aki nagy erővel a hálóba lőtt.

Érezvén a hangulat fokozódását, az addig csöpörésző eső is magasabb fokozatra kapcsolt, el is érte, hogy a nedves-csúszós talajon sok jónak ígérkező passzunk húzzon el felgyorsulva kilépésre készülő csatáraink előtt, egy olyan jó csapat ellen pedig, mint a Zsuga, háromgólos hátrányból felállni még a legjobbaknak is csúcsteljesítmény lenne, nem csoda, hogy nekünk sem sikerült.

Kozelito Tél - Zsuga Bonito 1-3

  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska, Palágyi, Tinkó

  csere: Görög, Petykó

  gól: Palágyi

Barbi és Panki videója a meccs második félidejéből:
Youtubén: http://www.youtube.com/user/kozelitotel?feature=mhum
nagyfelbontásban: http://www.novamov.com/video/6umskhfdidcex