Telt lelátók előtt

Ha a csapattagok meccsrejárási aránya még mindig nem tökéletes, annyit már sikerült elérnünk, hogy telt lelátók előtt játszhassunk, ugyanis évfolyamunk tagjai közül négyen úgy döntöttek, hogy jelenlétükkel is emelik az ünnep fényét. Mivel igen szép voltak a megjelentek között, a focisták nem engedhettek meg egy másodpercnyi lazsálást sem; persze máskor sem, de most a győzelem édes ízén kívül más motiváció is adódott.

Az alsóházi negyedik helyért folytatott küzdelemben a legnagyobb riválisunk, a Zalagyöngye nem állt ki a Zsuga Bonito ellen, így pontszerzés esetén biztosan meglett volna a negyedik hely, amit a klubvezetés hatalmas sikerként értékelt volna. A tét mellett mégis némileg kísérleti jelleggel Erdeit és Tinkót jelöltük hátvédnek, hogy Hlavacska feljebb húzódhasson.

Hlavacska lövése az oldalvonal felé pattant vissza

A mezőnyjátékot elnézve úgy tűnt, sikeres a formáció, hiszen védőink sorban nyerték a párharcokat, rajtuk aztán senki túl nem jutott, elöl pedig többször eljutottunk lövésig. Mindjárt az elején Hlavacska döngette meg éles szögből a kapufát, de később Palágyi kísérlete is kapufán csattant. Sajnos amikor nem a ketrec, akkor a kapus tudott menteni támadóink, leggyakrabban Palágyi és Petykó lövései után. Hogy hiba volt bőkezűen bánni a helyzetekkel, arra az első félidő derekén döbbenhettünk rá, amikor ellenfelünk csatára áthámozta magát őrzőjén, és a rövid sarokba lőtt.

A gól láthatóan kedvünket szegte, de nem annyira, hogy feladjuk a küzdelmet, a második játékrészben is aktívan támadtunk. Palágyi előszeretettel támadta le az ellenfelet akár saját hatosánál is, és néhányszor sikerült őket zavarba hozni, amitől letámadó-szekciónk csak még bátrabb lett, annyira, hogy Erdei el is csípett egy passzt a hatos előterében és egy állítás után laposan a hálóba lőtt, 1-1!

Természetesen a győzelemre játszottunk, és meg is voltak a lehetőségeink, de nem tudtunk élni velünk, ellenfelünk pedig a fair play díj helyett inkább a három pontot választotta, és amíg mi egy nyilvánvalóan tévesen megítélt oldalrúgás után azt vártuk, hogy ellenfelünk visszaadja a labdát, ők indítottak és a szélső elalvó őrzője mellől irgalmatlan nagy gólt ragasztott a hosszú pipába. És ha ez nem lett volna elég, nem sokkal később egy másik oldalrúgásnál támadósorunk kompletten elöl maradt, ellenfelünk üresen érkező játékosa pedig távolról a kapunkba bombázott.

Ahogy csak tudtunk, úgy támadtunk, de a szorosan záró reteszt nem egykönnyen tudtuk feltörni, íveléseink többnyire célt tévesztettek, a kapufa pedig térfélcsere után is ellenünk volt. Hlavacska előbb kihagyott egy ziccert, majd egy másikat értékesített, de ezzel is csak rövid időre tudtuk szorossá tenni az állást, hiszen ellenfelünk újból betalált, sőt még egy üreskapus helyzetet is mellélőttek, de ez már nem számított, mert a hátralevő pár percben már amúgy sem tudtunk újítani.

A fájó vereség és a többi meccs számunkra kedvezőtlen alakulása azt eredményezte, hogy a bajnokságot tizennegyedik, másképpen alsóházi hatodik helyen zártuk. Számszerűleg egy hellyel előrébb a tavalyinál, de csupán az alsóházban is két ponttal kevesebbet szerezve annál.

Értékelni pozitívumként és negatívumként is lehet a hatodik helyet, de mindenképpen érdemes az itt megszokott ritmust magunkévá tennünk, hiszen jövő héttől folytatódnak a Bölcsész Bajnokság küzdelmei.

Kozelito Tél - Polszki 2-4

  kezdő: Fehér - Erdei, Tinkó - Hlavacska, Palágyi

  csere: Petykó, Görög

  gól: Erdei, Hlavacska