Szokás szerint vésztartalékainkat mozgósítva, szokás szerint elmaradva az ideális három cserétől, de szokás szerint a győzelem reményét kergetve gondolatainkban álltunk ki a korábban csak megfigyelőink révén ismert Rosszmájúak elleni meccsre. Úgy tűnt, nem csak mi, hanem ellenfelünk is elmarad a legerősebb összeállításától, hiszen csere nélkül érkeztek a helyszínre, igaz nekünk is csak úgy volt egy cserénk, hogy az edzésről fáradtan érkező Palágyinak semmi pihenést nem engedve a kezdőbe jelöltük őt.
A kiválasztott taktika és a győzelmi remények igazolódni látszódtak, hiszen az igencsak labdabarát kezdőcsapat szépen szövögette az akciókat, Tóth gólra is váltotta Hlavacska passzát. Gólja után nem sokkal a kanadai táblázat másik rovatába is behúzhatott egy strigulát, hiszen beadása után a mostanában igen gólveszélyessé váló Petykó az őt fogó védő lábát is igénybe véve pattintott a pipába, ezzel előnyünk kétgólossá vált, és ha lehetett is volna kezdeti idegességről beszélni, ezt látva amúgyis elmúlt volna.
Hanem ekkor befutott a helyszínre ellenfelünk cseresora, és ez igencsak sok gondot okoztak nekünk mind a fizikális frissesség, mind az emberfogásban beálló zavarok okán, ellenfelünk pedig lelkesedésében is új erőre kapott, rövid idő alatt szerzett három góllal megfordították az állást, és már ők érezhették a győzelem édes ízét.
A fejekben is rendet kellett raknunk, de úgy véljük sikerült, és fizikális lemaradásunkat lelkesedéssel pótolva összeomlás helyett kemények maradtunk, és visszatértünk a meccsbe. Talán az is erőt adhatott, hogy Fehér remek kivetődéssel kipecázott egy ajtó-ablak ziccert, de szerencsére a mezőnyjátékosok is egyre inkább hozni tudták azt, amit elvárhatunk tőlük – ha nem is ideálisan, de legalább az elmúlt néhány meccs alapján.
Ahogy ekkora tétnél lenni szokott, Hlavacska is előrébb húzódott, aminek megvolt a maga kockázata hátul, de Tinkó egy személyben is jól takarított, elöl pedig gól született a váltásból: Tóth ívelését Hlavacska egy légstoppal átvette majd a kimozduló kapus mellett a hálóba passzolt; ezzel kevéssel a vége előtt kiegyenlítettünk. Sőt, a meccslabda is a mienk volt, hiszen Hlavacska szép elfutás után a szélről akár maga is lőhetett volna, azonban önzetleül a középen érkező Palágyi elé tálalt, ám fájdalmunkra egy közbevetődő védő az utolsó pillanatban tisztázni tudott.
Másra már nem is maradt idő, csapatunk története során először játszott döntetlent bajnoki mérkőzésen, amit a meccs egészét látva igazságosnak is tartunk; illetve örülünk annak, hogy az alsóházban eddig háromból háromszor szereztünk pontot.
Kozelito Tél - Rosszmájúak 3-3
kezdő: Fehér - Hlavacska, Tinkó - Tóth, Palágyi
csere: Petykó
gól: Tóth, Petykó, Hlavacska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése