A sorsdöntő bajnoki forduló után hivatalosak voltunk egy barátságos kupára, mely Emirates Kupa néven vonult be a történelembe. Kétségtelen, hogy ennek a tornának kisebb tétje volt, mint a bajnokikúnak, de mivel szervezett és előre beharangozott eseméy volt, szurkolótoborzással, nevezési díjjal és nevesített csapatokkal, a klubvezetés hivatalos tétmeccsként jegyezte fel azt a három meccset, ami fiainkra várt.
Sajnos a keret a délutánihoz képest erősen meggyengült, hat emberrel, azaz egy cserével igen nagy rizikót jelentett kiállni egy tornára. Részünkről a Fehér - Hlavacska A., Petykó - Tinkó - Görög, Palágyi alapfelállás volt jellemző, természetesen 4+1-ben, de mégis ez a felállás a mérvadó, mert az éppen pihenő játékos posztjának megfelelően Tinkó a védelemhez vagy a támadósorhoz csatlakozott.
Első meccsünkön a Zöld Sasok FC ellen kifejezetten gyengén játszott a csapat, elszórt labdák, felelőtlen és lusta helyezkedés és fejetlen futkározás jellemezték játékunkat. Szerencsére játékban még így is sikerült ellenfelünk fölé nőni, és Tinkó lövésével átmenetileg meg is szereztük a vezetést, azért csak átmenetileg, mert könnyelműségünk révén szünetre már 1-1 volt az állás. Mivel azonban dobogóra akartunk kerülni a tornán, a második játékrészre összeszedtük magunkat, ha nem is parádés, de vállalható játékkal, Görög és Hlavacska játékkal végül behúztuk a meccset (3-1). Külön öröm, hogy a második félidőben nemhogy gólt nem kaptunk, de igazán veszélyes lövéssel sem kellett számolnia Fehérnek, aki így versenyben maradt a legjobb kapus címéért.
Nyilvánvalóan második meccsünk, a HajCsatok elleni derbi tűnt legkeményebbnek, amit tulajdonképpen előrehozott döntőnek is titulálhattunk. Kezdeni nem kezdtünk rosszul, egyértelműen jobban játszottunk, mint a torna első meccsén, voltak szépen felépített passzos akcióink. Kétszer szereztünk vezetést - a gólt mindkétszer Hlavacska, az asszisztokat Görög jegyezte - de mindkétszer csak rövid ideig örülhettünk, mert jött az egyenlítés. A második félidőre aztán egyértelműen testileg-szellemileg elfáradt a csapat, futómennyiségben és koncentrációban egyértelműen alulmaradtunk, ezek következtében pedig egy szabadrúgás-kombináció és két kontra után szerzett gólokkal 5-2-re elhúztak ellenfeleink. Érthető okokból már 3-2-nél sem sokat törődtünk a védekezéssel, de még felépített támadásoknál is többnyire csak két mezőnyjátékos ment vissza saját térfelünkre, ami egyenes úton magával további bekapott gólokat. A hajrában egy kavarodás után Hlavacska belőtte harmadik gólját, de ezzel együtt sem volt olyan a játék képe, ami alapján a fordítás reálisnak tűnt volna. Bele kellett tehát nyugodnunk a vereség tényébe (3-5) egy olyan találkozón, ami tét és presztízs szempontjából egyaránt fontos lett volna behúzni. És lehetetlen sem lett volna.
Szünet nélkül következett tépázott, fáradt, ezer sebből vérző csapatunk harmadik, utolsó megmérettetése a Traktor FC ellen. Szerencsére Tinkó mindjárt az első percekben kiosztott két gólpasszt, egyet Palágyi, egyet Görög részére, amivel szinte el is dőlt a találkozó. Szükség is volt az előnyre, mert játékosaink nagy része ekkor már csak támolygott a pályán, futást csak a legritkább esetben regisztrálhattak a statisztikusok. Csapatunknak negyedik meccsét játszotta aznap, de Tinkó és Hlavacska már ötödjére léptek pályára. Kis túlzással írásbeli kérelmet kellett benyújtani tíz percre előre, hogy valaki lemehessen cserének, akkora volt a sor. Hlavacska rá is sérült a bokájára, amivel tartósan kibérelte magának a cserepadot, de a többieknek is mind fájt valamije, kinek térde, kinek lábujja, csak a Kozelito szent neve tartotta a lelket. Palágyi egyedül megoldotta a támadásokat, kétszer lehagyta az egész védelmet és további két gólt szerzett, míg saját kapunk előtt egy szerencsétlenül megpattanó lövés és egy szép fejes szomorított bennünket (4-2 a félidőben). Ekkor Fehér és Görög helyet cseréltek azzal a céllal, hogy kapusunknak is legyen alkalma gólokat szerezni. Időközben Petykó is megsérült, és maga helyett a sérült Hlavacskát küldte fel a pályára, aki lépni is alig tudott, de valahogy mégis sorra fülelte le a felpasszokat, valószínűleg a labdába épített mágnes és az acélbetétes bakancsa révén. Gólszerzés tekintetében Palágyi előbb még magának kaparta ki a gesztenyét, de aztán költőtársának is adott egy olyan gólpasszt, ami után neki már csak be kellett gyömöszölni a pettyest a kiskorú kapus hálójába. Mivel sikerült a művelet, elmondhatja, hogy másfél év kapuskodás után szerzett újra gólt csapatunkban. A két félidő két kapusa még a félpálya közelében pacsizott középkezdésnél, amit ellenfeleink egyből kapura íveltek, újdonsült hálóőrünknek igen nagyot kellett nyújtóznia, hogy fölé tudja ütni a kísérletet. Aztán volt, ami rajta is kifogott, majd a hajrában ellenfelünk csatára egy szöglet után kijelentette, hogy őt faltolták, és ez büntető. Valószínűleg nincs olyan bíró a földkerekségen aki befújta volna, de ez most bemondásra ment, amiből büntető lett, és gól is. De aggodalomra nem sok ok volt, Palágyi még egyszer nekiiramodott, és szabálytalanul sem lehetett megállítani, így meglőtte ötödik gólját is. Ezzel győzelmünk teljessé vált (7-4).
Összességében ez a második helyre volt elegendő. Elvileg szép, a résztvevő csapatok erejének ismeretében lehetett volna jobb is. A csapaton belül egyöntetű vélemény, hogy ha "az egyik Tomi" itt van, akkor nyerünk.
Az Emirates Kupán megjelentek: Fehér, Görög, Hlavacska A., Palágyi, Petykó, Tinkó
gól: Palágyi 5, Hlavacska A. 4, Görög 2, Tinkó, Fehér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése