Behúzva, mint a kézifék

Vélhetően utoljára, vagy legalábbis sok időre utoljára játszott együtt az a csapat, ami az elmúlt hónapokban klasszikussá lett, és oly sok legendás sikert ért el. Ez a patetikusság enyhébb formában a meccs előtti beszélgetésben is megjelent, bár akkor Erdei búcsúját hangoztattuk. Kiváló játékosunk a tavaszt külföldön tölti, az őszi félévben pedig vélhetően az Erasmus-ösztöndíjak fogják tizedelni tagjaink létszámát.
A pátosz mellett a megilletődöttség és tanácstalanság is érezhető volt fiainkon, ugyanis ellenfélnek olyan csapatot kaptunk, akit még soha senki nem látott, akik ellen még soha senki a világon nem játszott, és akiknek még a valódi csapatnevét se tudtuk, hiszen a sorsolásban is az ősszel szereplő, azóta visszalépett Albion nevét örökölték meg ideiglenesen.
Információk hiányában nem maradt más lehetőségünk, minthogy a saját játékunkat játsszuk. Őszintén szólva nem is ment rosszul, mert egy perc sem telt el a játékból, amikor Tinkó szerezte vissza az egyszer már elvesztett labdát a hatos szélénél, beadása után pedig Hlavacska Tamás a hálóba talált. Néhány perccel később, ismét letámadásunknak köszönhetően az ünnepelt Erdei lőhetett távolról, és ha már megtehette, jó nagy bombagólt akasztott.
Nagyrészt kétgólos előnyünk megszerzése után is mi támadtunk, sőt leginkább csak mi. A labdabirtoklásunk a Barcelona legszebb időszakait idézte. Igen gyakran sikerült még a támadó térfélen labdát szereznünk, és De némely kulcsjátékosunk nem hozta a csúcsformát, és a helyzetkihasználásunk is elmaradt a tökéletestől is, de attól is, amit jobb időkben produkálni szoktunk.
Az első félidőben Tinkó és Hlavacska A., a másodikban egy szabadrúgás-kombináció után Palágyi, és egy kapáslövéssel Görög pengették meg a kapufát, de a meccset eldöntő találatot sokáig nem sikerült bevinni, hiába látszott ekkor már, hogy itt csak mi győzhetünk. Ahogy ilyenkor lenni szokott, aztán Hlavacska András jókor jó helyen járt, és végre besegítette a harmadik gólt is; majd Hlavacska Tamás hozta kihagyhatatlan helyzetbe Görögöt.
Ekkor sokkal inkább a gólok szerzésére koncentráltunk, és a védekezésben néha létszámhiányosak maradtunk. Néhány perccel a vége előtt ellenfelünk csatára éles szögből telibe találta a hosszú kapufát, ahonnan kapusunk testére pattant a labda, aki a gólvonalon fogta meg a játékszert. Ellenfeleink gólt reklamáltak, de a játékvezető továbbot intett. Más alkalmakkor pedig, ha nem is a legegyszerűbb módokon, de sikerült megóvnunk kapunkat a felé érkező lövésektől. És mivel további kísérleteinket már nekünk sem kísérte szerencse, gólarány-robbantás helyett "mindössze" a három pontnak örülhettünk.
Kozelito Tél - Albion 4-0
   kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Tinkó
   csere: Görög, Palágyi, Petykó
   gól: Hlavacska T., Erdei, Hlavacska A., Görög