Sokak számára kérdéses lehetett, hogy megváltozott minőségű keretével mire lehet képes szeretett csapatunk. Sőt az is kérdéses volt, hogy milyen erős csapatot tudunk majd pályára küldeni, de végül Tinkó mégis beleillesztette programjába a meccset, és így egész erősen kezdtünk. Tinkó megjelenésére azért is szükség volt, mert Petykó késett, így csere nélkül kezdtünk, még egy játékos távolmaradása pedig beláthatatlan következményekkel járt volna. Szerencsére hamarosan nevezett játékos is befutott, és onnantól erőnkkel tartalékoskodni sem nagyon kellett.
Így aztán minden nehezéktől megszabadulva valósággal parádézott csapatunk. Hlavacska Tamás mindjárt az első akcióból megszerezte a vezetést, és ha már egyszer felírta magát a góllövőlistára, pár percen belül gondoskodott róla, hogy három ismétlőjelet is felvéshessenek a statisztikusok.
Bár egyértelműen fölényben voltunk, időnként ellenfelünk is eljutott a kapunkig, Fehér a szokásos formájában blokkolta a távoli lövéseket, de a félidő közepén két kijátszott akció révén 4-2-re csökkent előnyünk, a korai és igen nagy előny ellenére tehát ekkor még nem dőlt el a találkozó. Hajtanunk kellett és hajtottunk is, és csapatszinten is ment úgy a játék, ahogy elvárható volt. Elég gyakran kerültünk lövőhelyzetbe, de a sorozatos gólpotyogás látszata ellenére ellenfelünk kapusa is jó napot fogott ki, nem lehetett ám arra számítani, hogy minden bemegy. Az átmeneti gólcsendet aztán Hlavacska András kapáslövése törte meg, amivel a háromgólos előny is visszaállt.
Ezen sorok írója nehezen állja meg, hogy ne csapjon át tudósításból az óda műfajába, a továbbra is futószalagon kidolgozott helyzetek és gyakori gólok ugyanis könnyen megérdemelnék. A rá jellemző speciális húzás után (melyet jövendőbeli ellenfeleink miatt nem részletezünk) Tinkó is meglőtte a maga gólját, és Palágyi is betalált egy számunkra szerencsésen megpattanó átlüvésből. De a legnagyobb babérkoszorú akkor is Hlavacska Tamást illeti, csatárunk felkészülését sérülés hátráltatta, mostanra mégis visszanyerte a korábban tőle megszokott formát, és bármihez ért hozzá, abból gól lett. Első félidei mesternégyeséhez további kettőt rakott hozzá a másodikban, összességében tehát annyi gólt lőtt, amennyit bölcsészek összeszámolni is csak nehezen tudnak.
A végefelé, amikor figyelmünk már kihagyott, kaptunk két gólt, de így is miénk volt az utolsó szó, hiszen Tinkó megismételte az egyszer már bemutatott magánszámát, és végképp könnyekre fakasztotta ellenfelünk szurkolóit.
Összességében tíz lőtt gólig jutottunk, ami bármikor bárki ellen dicséretes lenne. Természetesen most is az. Férfimunka. Utoljára másfél éve szereztünk bárki ellen is két számjeggyel leírható gólt.
Kozelito Tél - FC Porch Monkey 10-4
kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
csere: Petykó
gól: Hlavacska T. 6, Tinkó 2, Hlavacska A, Palágyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése