Tisztelet a hősöknek!

 Ha valamikor gondban voltunk, és valamikor csodára lett volna szükségünk, az a mostani meccs volt. Ismét úgy tűnt, hogy kapus és csere nélkül kell lehoznunk a meccset, ami az A-liga igen magas szintű küzdelmeiben magával hozta volna valószínű kudarcunkat. Ráadásul a kezdőrúgás előtt pár perccel megtudtuk, hogy Palágyi még nem heverte ki a tegnapi válogatott meccset, és késni fog. Mindössze négyen melegítettünk hát be, még az is felmerült, hogy ne álljunk ki, de persze ez méltatlan lett volna hozzánk, ezért mégis vállaltuk a harcot. Úgy lettünk mégis öten, hogy ellenfelünk egyik kiváló játékosa, Seltsam átállt hozzánk. Az ellenfelet nem kellett sajnálnunk, ezzel is sornyi cseréjük maradt. Az eljárás viszont merőben szokatlan.

De ha már meccs, igyekeztünk lelket önteni egymásba, és megtenni minden tőlünk telhetőt a csodával felérő pontszerzésért. Az ellenfél meccsnyitó középkezdése után Hlavacska András rögvest labdát szerzett, egy csel után indította bátyját, és máris miénk volt a vezetés. Ezt pár perccel később egy éles szögből leadott pontos lövéssel egalizálta az ellenfél, de közben már vérszemet kaptunk. Még mindig az első félidő első felében Hlavacska Tamás további két szép elfutás végén talált a hálóba, egyszer a kapus lábai között, egyszer oldalról a rövid sarokba bombázva.

Hihetetlennek tűnt, hogy egy A-ligás szinten is jól jegyzett csapat ellen ezer sebből vérezve is 3-1-re vezethetünk. De a játék jellege nekünk kedvezett, nem volt akkora iram, hogy nagyon kifáradjunk benne, védekezésben általában volt annyi időnk, hogy hátrarendeződhessünk, és előrejátékban is legalább néha meg tudtuk találni az üres területeket.

Abban is rendhagyó volt a meccs, hogy mindkét félidőben volt időkérés, ez nekünk külön jól jött, hogy kifújhassuk magunkat, és a harci szellemet ébren tartsuk egymásban. Az a küzdés amit ma mutattak a fiúk, az egy Dárdai-válogatotton kivül soha sehol nem látható. Az ellenfél egyszerűen nem jutott el helyzetekig, mert mindig akadt egy harcos és jó ütemű szerelés valamelyik védőtől. Kapus helyett egy madárijesztőt is letűzhettünk volna a gólvonalra, mert körülbelül ugyanannyi szerepe volt, illetve annyit is ért.

Azt is tervbe vettük, hogy fáradásunk esetén csak arra elbikázzuk a labdákat, amerre állunk, csak hogy teljen az idő, és a kétgólos előnyből legalább egyet megőrizzünk. A másik megoldás az volt, hogy valamelyik gyors csatárunkat ugratjuk ki az egyre inkább kitámadó ellenfél rovására. Tulajdonképpen mindkét elgondolásnak köszönhetünk egy-egy gólt. Seltsam a saját hatosunk magasságából emelt magas röppályán az ellenfél kapujába, ami a messze kimozduló kapus fölött a hálóba hullott. (Kölcsönjátékosunk utólag tudatosnak nevezte a gólját). A végén pedig az időközben megérkező Palágyi játszott össze Hlavacska Andrással, és védelmünk oszlopa két gólpassz után maga is feliratkozott a góllövőlistára. 

A vége tehát 5-1-es szenzációs győzelem lett, amiért még akkor is babérkoszorút, diadalmenetet és hetvenkét szűzlányt érdemelnének a fiúk (persze fejenként), ha mi lettünk volna kilométernyi cserével, és az ellenfél küzd végzetes emberhiánnyal, illetve alkoholproblémákkal. A fentebb lefestett körülmények miatt viszont a Tejút csillagaiból kellene kirakni a hősök nevét. Hlavacska András a csapat összetartásáért és elöl-hátul mozgatásáért, Tamás a zseniális góljaiért, Palágyi a meccset lezáró akcióért, Porkoláb hátul harcos labdaszerzéseiért, és mert gyorsaságával bármikor életveszélyes helyzetet teremtett, Seltsam pedig védőmunkája mellett azért érdemli meg, hogy az égboltról emberek milliárdjai elé tükröződjék neve, mert saját csapatának érdekét félretéve úgy küzdött értünk, mintha ő is öt éve velünk lenne.

Nem utolsósorban az ellenféltől is még fair play-en messze felüli gesztus, hogy engedték saját játékosukat a mi sárga mezünkben pályára lépni, ami nélkül nekünk esélyünk nem lett volna.

Kozelito Tél - The Signed 5-1

   kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Seltsam

   gól Hlavacska T. 3, Seltsam, Hlavacska A