Boka János

 Az immár lassan szokásossá váló létszámválság előzte meg a listavezető Torpedo elleni meccsünket. A válság meglétét persze nem mindig érzékeltük. Mindenesetre a meccs napján már tudtuk azt, hogy Tóth is lemondta a meccset, Szöllőssyhez pedig későn jutott el a meccsbehívó. A helyszínen kiderült, hogy Porkoláb eljött, de kapust nem tudott igazolni, ezért aztán ismét csere és igazi kapus nélkül álltunk ki.
Kapusra pedig szükség lett volna, többek között akkor is, amikor a saját térfélen eladott labda után a csatár elég gyenge lövése a kivetődő vészkapusunk alatt a hálónkba jutott. Ez majdnem összetörte a szívünket. De a múlt heti egészen káprázatos siker megmutatta, hogy tartalkos felállásban is lehetünk jók. És aztán ez a meccs is megmutatta. A két Hlavacska a szokásos szereposztásban most is összehozott a gólt, és úgy éreztük, hogy mindent egybevetve igenis lehet keresnivalónk ezen a meccsen is.
Aztán beütött a baj. Palágyit nem túl veszélyes szituációban hátulról fellökték, játékosunk rosszul esett, és azonnal jelezte, hogy megsérült. A játék félbeszakadt, az aranyba foglalandó jobb boka perceken belül citromnyi duzzanatot növesztett, az első diagnózis bokaszalagszakadásról és többhetes, valószínűleg az őszi idény végéig kitartó regenerációs időszakról szól. Mivel cserénk nem volt, az ellenfél engedélyével a nézők közül Vaderna Gábort állítottuk be, hogy meglegyen a létsszám, no meg neki be se kellett mutatkoznia, hiszen valaha még kerettag is volt.
A kényszerű csere tehát nem forgatta fel annyira a játékunkat, sőt a liga egyik, ha nem a legjobb hátvédje állt be hozzánk. Mezőnybeli védekezésünk tehát még biztosabb lett, és talán labdabirtoklásban is átvettük a vezetést. Sajnos az eredményben nem, mert egy távoli, inkább pontos mint erős lövés beesett a kapuba. Szerencsére hamarosan ezt a hátrányt is kiegyenlítettük: Hlavacska András cselezte be magát a hatoson belülre, lövése a kapusról Vaderna elé pattant, aki szépen levette a játékszert, majd kényelmesen átgurította a gólvonal túlsó oldalára.
A második félidő elején is kaptunk egy potyát, kapusunk egy szélről érkező, közepesen veszélyes lövést ötütt be a rövid sarokba, és máris hátrányban voltunk. Innen megint hajtás, rizikóvállalás és helyzetek kialakítása következett. Sajnos a helyzetkihasználásunk megint elmaradt az ideálistól. Az összjáték megvalósítása néha akadozott, de az egymásra figyelés, és a lelkesedés legalább példás volt. És aztán pár perccel a vége előtt eljött az a pillanat, amikor az ifjabb Hlavacska egy íveléssel megtalálta a túlsó oldalon egyedül álló bátyját, aki átvette, majd a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A hátralevő két-három percet már nagyobb izgalmak nélkül lehoztuk, és pontot szereztünk. A meccsen tulajdonképpen sokminden történt, azért a pontszerzés nem várt bravúr, és sokat jelent. De újra el kell mondanunk, hogy nem játszhatunk arra minden meccsen, hogy majd valaki beáll és megnyeri a meccset, hanem nekünk kellene saját kezünkbe vennünk sorsunkat. Palágyi kidőlése pedig újabb hatalmas csapás a szerencsésnek amúgy sem mondható szezonban.
Kozelito Tél - Torpedo 3-3
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Vaderna
   gól: Hlavacska T. 2, Vaderna