A bajnoki után nem mindenkinek járt ki az édes pihenés, mert a régiek némelyikének András barátunk legénybúcsúján kellett küzdenie a Kozelito becsületéért. Olyan régen látott játékosok is pályára léptek, mint Hlavacska A., Vaderna vagy Tóth Olivér. A pálya másik térfelén a KFC nagy múltú nagypályás egyesületének kispályás válogatottja szerepelt, olyan régi harcostársakkal, mint Hlavacska T., vagy Kapitány.
Bár kellemes baráti hangulatban, de mégis olyan iramban küzdöttünk, mint egy igazi bajnokin, és hamarosan mindkét kapu előtt elkezdtek jönni a gólok. A legénybúcsús jelleghez hozzátartozott, hogy egy-egy játékos sörrel vagy pálinkával a kezében avatkozott a játékba, a körülményektől nem is feltétlen hátráltatva. Kiderült, hogy Vaderna még nem vesztett dinamikusságából, és az elvileg sérült, a kapuban kezdő Tóth is hamarosan a mezőny egyik legtöbbet dolgozó tagjává lépett elő.
Eleinte Porkoláb szerezte a góljaink többségét, míg Tinkó jeleskedett az előkészítésekben. Aztán sorban az összes mezőnyjátékosunk feliratkozott a gólszerzők közé. Az elején egy rövid megingást leszámítva végig mi vezettünk, hol többel, hol kevesebbel. Nem sokkal a vége előtt 10-9-nél ismét szorossá vált a meccs, elképzelhető lett volna egy döntetlen, de Tóth beadása után Vaderna a földön hemperegve is a gólvonalon túlra juttatta önmagát és a labdát. Utána kiszakadt a gólzsák, és az utolsó percekben kontrákból további gólokat szereztük. A meccs utolsó akciójából éppen az ünnepelt szerzett gólt, és ezt méltó befejezésnek éreztük, akkor is ha az ünnepelt saját állítása szerint a gólpasszoknak jobban örül.
Kozelito Tél - KFC 14-9
pályára lépett: Görög, Hlavacska A., Porkoláb M., Tinkó, Tóth O., Vaderna
gól: Porkoláb M. 4, Vaderna 3, Tóth O. 2, Hlavacska A. 2, Görög 2, Tinkó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése