Harmadszor is a diákok

Hosszas készülődés, edzések és többszöri beharangozás után végre eljött a sokak által várt találkozó, ahol harmadszor is összemérhette tudását a magyaros hallgatók és oktatóik válogatottja. Aki valamelyik csapathoz közel tartózkodott, tudhatta, hogy hatalmas fogadkozások és üzengetések előzték meg a találkozót, még délben is a szomszédos pályákról átkiabálgattak egymásnak a Bölcsész B-ligában játszó Kozelito-tagok, és az A-ligában játszó Vaderna Gábor.

Íme a meccs

A diákok a két meccs közötti időt vagy egy sör elszopogatásával, vagy kapufarúgó-bajnoksággal töltötték (melyet annak rendje és módja szerint a csapatkapitány nyert meg). Közben a tűző napon jól le is sültünk, bizonyára jót tett a nagy meccs előtt. A hőmérséklet július legforróbb napjait idéző volt, amit az árnyék nélküli, sötét talajú pálya még elviselhetetlenebbé tett. Nyilván a korosabb generáció számára volt nehezebb elviselni a meleget, de jól jellemzi a helyzetet, hogy a szurkolók is igyekeztek alkalmi fedezékek nyújtotta árnyékba bújni.
Ha már a szurkolóknál tartunk, örvendetes, hogy a tanári csapat családtagokból és kollégákból tekintélyes, a diákok szurkolóit számban felülmúló tábort gyűjtött, ugyanez azonban egyáltalán nem hízelgő a diákságra nézve.
Elmondható, hogy személyi állományát tekintve mindkét csapat elképzelhető legerősebb vagy közel legerősebb összeállítását hozta el, és legerősebbnek vélt összeállítását küldte pályára kezdőként. Ez a tétel a mi esetünkben Erdeinek külföldről való visszatérését, a tanárok részéről Imre felépülését jelenti.

Rédey első tétmeccsét játszotta közöttünk

A meccsen kezdetben inkább a mi fölényünk mutatkozott meg, labdabirtoklásban, és a helyzetek számában is. Sok gyors rövidpasszra épülő játékunk igen tetszetős volt, és akár még eredményes is lehetett volna, ha nem állja a sarat a tanárok védelme. Ám ha öt mezőnyjátékos tömörül a saját térfelére, azt gyakorlatilag lehetetlen föltörni. Ez meg is mutatkozott abban, hogy labdabirtoklásbeli előnyünk ellenére vagy csak hosszasan megjáratott labdák révén, vagy átlövésekkel tudtunk gólveszélyt jelenteni, átlövéseink pedig többnyire elzúgtak a keresztléc felett.. A tanárok gyors hosszú passzokkal kívánták csatáraikat helyzetbe hozni, de vagy egy kis pontatlanság, vagy Hlavacska András által vezetett védelmünk ezt a játék elején rendre meg tudta akadályozni.
Körülbelül tíz perc játék után aztán a tanárok teljesen kitámadtak, senki nem maradt hátul, mi pedig labdát szereztünk, és három csatárunk vezethette a labdát a kapusra. Hlavacska Tamás nem tartott igényt senki segítségére, és nem is kegyelmezett, nagy erővel meglőtte a meccs első gólját. Pár perc múlva lekopírozhattuk volna a történteket, de az első tétmeccsét játszó Rédeyt végül utolérték és szerelték.

Palágyi gólja

Hogy aztán biztos legyen az előnyünk, egy szépen megszervezett akció során Palágyi lőhetett hét méterről, lövése Gintli lábát is érintve jutott a bal alsó sarokba. A vérmes és elfogult diák-párti szurkolók ekkor már zsebben érezték a kupát, de a történet közel sem ilyen egyszerű. Sorozatosan felépített, vagy legalábbis építgetett akcióink a félidő hátralevő részében nem hoztak sikert, míg egy saját térfélen eladott labdával Bónus jól lódult meg kapunk felé, és távolról nagy erővel hálónkba zúdította azt. Sőt, nem sokkal később egy lecsorgó labda Tátrai elé került, aki könnyen kiegyenlíthetett volna, ám Petykó a semmiből felbukkanva menteni tudott.

Táncolj Lackó!

Félidőben tehát még nyílt volt az erdemény, elvileg bármi megtörténhetett volna, csupán a nagy meleg és a sok futás feltételezte az, hogy nekünk, diákoknak valamivel több sanszunk van.
Itt tartjuk célszerűnek megemlékezni a meccset kísérő hanghatásokról. A reklamálásokat borítsa jótékony homály, de meccsre ritkán járó szurkolók számára megdöbbentő élmény hallani ahogy Fehér vagy Gintli irányítják csapataikat (nálunk Fehér és Tinkó egymással is szópárbajba keveredtek, amit csak a meccs után sikerült elsimítani). Ám mindent felülmúl a legifjabb szurkolók lelkesedése, akik részéről a "Hajrá fiúk!" vagy "Hajrá, de úgy sincs esélyed!" kiabálás is feljegyzést érdemel, de a "Hajrá Apa, szeretlek!" minden más elképzelhető buzdítást messze felülmúl.

A biztos pont

Nem sokkal kezdés után Hlavacska Tamás a szélről befelé futva lőtt vissza egy labdát a rövid sarokra, amivel mindenkit becsapott, és ismét megnyugtatóvá tette előnyünket. Nem sokkal később Hlavacska András cselezte végig magát az egész pályán, de az utolsó emberen végül fennakadt.
Az eredménynek számukra kedvezőtlen alakulása miatt minden létező energiáját mozgósította a tanári csapat, és a félidő jó részében át is tette a játék színterét a mi térfelünkre. Leggyakrabban kapuközeli bedobások révén került veszélybe a kapu, de mivel egyes támadóink gyakran elöl felejtették magukat, mezőnyben is alkalma nyílt a tanároknak arra, hogy kapunk közelébe kerüljenek. Leggyakrabban Tátrai próbálkozott, és Fehérnek minden tudására szükség volt ahhoz, hogy felsősarkos lövését hatástalanítani tudja, de Seláf és Imrényi is képesek voltak zavart okozni, utóbbi játékos egyszer a kapufát is megdöngette.
De a gól nem jött össze a tanároknak, nekünk pedig talán szerencsénk is volt, hiszen egy Erdeitől Görög felé szálló beadásba Imre olyan szerencsétlenül ért bele, hogy az a saját kapujába jutott. A meccs vége előtt öt perccel pedig Erdei saját labdaszerzését követően káprázatos rúgótechnikáról téve tanúbizonyságot a kimozduló, de állva maradó és igen magas Zahari kapus fölött emelte be csapatunk ötödik gólját.

Szöglethez készülnek a játékosok

A hátralevő egy-két percre is jutott még izgalom, egy erős lövést Fehér pont Tátrai elé ütött, aki az üres kapuval állt szemközt, és Görög és Hlavacska András a szabályosság határát súrolva tartotta fel a tanári csapat centerét addig, amíg Fehér magáévá tette a labdát. Némi reklamálás is követte az esetet, de a játékvezető továbbot intett, ahogy tette azt egyszer korábban a tanári kapu előtt is. Kapusunknak pedig rémálmaiban is megjelenhet, ahogy a földön fekve látja a játékszert Tátrai felé gurulni.
Mindezt összegezve a diákokat képviselő Kozelito Tél megérdemelten, bár egyes vélemények szerint túlzó arányban győzte le a hozzá legközelebb álló, ezért legnagyobb riválisnak számító tanári csapatot, és harmadik alkalommal vihette haza a győzelemért járó kupát.

A meccs végeredménye: 5-1 a diákok javára.

A diákok részéről:
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Erdei - Tinkó, Palágyi - Hlavacska T.
   csere: Görög, Rédey, Petykó
   gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, öngól, Erdei

A tanárok részéről:
   kezdő: Zahari - Gintli, Molnár - Imre, Vaderna - Tátrai
   csere: Bónus, Imrényi, Schein, Seláf
   gól: Bónus








Az eseményről több kép itt található: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.439428266071937.118836.191323177549115&type=1

Fejben már előrébb léptünk

A két forduló között átalakult a B-liga versenykiírása, és ezzel éppen nem jártunk jól. Az eddig propagált csoportonként kettő helyett immár csoportonként három csapat fog bekerülni a bajnoki döntőbe. Ez minket nem igazán érint, hiszen már eldőlt, hogy a második helyen végzünk. Viszont a másik két csapat elleni összesen négy meccs eredményét is visszük. A másik két csapat a mi esetünkben a Túlerő (4-5, és 6-1 a két meccs eredménye), illetve a Black Ram (3-6, és a jövő heti meccs) lesz, akik ellen eddig mindössze három pontunk van. A rájátszásban egyébként a Sör, a Ratio és az SzTK vár majd ránk, akiket akár meg is verhetünk, de a hozott eredmények igen valószínűtlenné teszik, hogy titkos és soha-ki-nem-mondott célunkat, a bajnoki címet megszerezzük.

Néha védekeztünk, néha nem

Ezen fejtegetések a tagok előtt is nyilvánvalóak voltak, azzal együtt, hogy a délkor játszandó, Bozsik elleni derbi igazából nem oszt és nem szoroz, annál fontosabb viszont a délutáni, tanáraink elleni meccs, és hogy azon megfelelően frissek legyünk.
Az őszi meccs után arra számíthattunk, hogy eleinte beszorulunk saját kapunk elé, és csak kontráink lesznek, és arra is, hogy lesznek játékosok, akik összeszólalkoznak, de ezen előfeltevéseink cáfolatot nyertek. Emberkedés, feszültségkeltés alig volt, a pályán pedig körülbelül annyit birtokoltuk a labdát, akár ellenfeleink.
Szerencsére viszonylag hamar sikerült előnybe kerülnünk. Hlavacska Tamás a félpályánál reménytelen helyzetben kapott labdát, amit a szél felé tolt, lefutott egy védőt, majd még egyet, majd pedig közel nullszögből laposan elgurított a kapus mellett. Ennek nem sokáig örülhettünk, hiszen dekoncentrált, néha létszámhiányos védekezésünk gyorsan beszedett két gólt. Annyi szerencsénk volt, hogy a mezőnyben viszonylag szürke Hlavacska T. a kapu előtt ismét villant, és a léc alá fejelte Erdei balról érkező beadását, amivel a szünetre legalább döntetlennel mehettünk.

Egy látványos beadás

Annyira nem éreztük fontosnak a találkozót, hogy minden erőnket kitegyük, annyira azonban igen, hogy túlnyomórészt a legerősebb összeállításunkat tartsuk a pályán. Sajnos nekik is csak halvány fölényre sikerült szert tenniük, voltak lövéseink, volt, hogy hosszú másodpercekig az ellenfél hatosán pattogott a labda, de előnybe kerülnünk sok ideig nem sikerült.
Sőt, egy eladott labdával lekontráztak minket, három támadó hozta a labdát a mi egyetlen védőnkre, ismeretes is Fehér kapus mondása, hogy ő mit szokott érezni ilyenkor, most is érezhette, de még ennél is nagyobb baj, hogy be is kaptuk a gólt.
Nem sokkal később Hlavacska Andrást rúgták fel, és bár a továbbguruló labdával Palágyi egyedül törhetett volna kapura, a bíró szabadrúgást adott. A nagy távolság miatt passz lett volna, azt viszont az ellenfél játékosa lefülelte, végigfutott a pályán, és csak kapusunkkal állt szemben, ő azonban szemmel a keresztléc fölé tudta tolni az emelést, ezzel meccsben tartva a csapatot. Nem sokkal később Hlavacska Tamás maradt üresen a hatos oldalvonalánál, és ahogy szokta, be is verte a pettyest a rövid satokba.
Még egy akcióra volt idő, de abból már nem született eredmény, be kellett érünk a döntetlennel. Ez egyrészt nem örvendetes, de megemlítendő, hogy szerencsénk sem volt, hiszen ellenfelünk négy helyzetből szerzett három gólt.
Kozelito Tél - Bozsik program 3-3
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   csere: Erdei, Görög, Petykó
   gól: Hlavacska T. 3

Szájkarate írásban

Mint a tanár-diák meccsek előtt lenni szokott, tűzben ég az ELTE BTK A épülete, és annak környéke, és talán az indulatok csillapítása lenne kötelességünk, de sunyi és számító sajtósként a példányszám növekedését tartjuk szem előtt, és inkább olajat öntünk a tűzre. Immár nem csak élő szóban hagyjuk dúlni a szájkaratét, hanem írásban is megosztjuk a közelgő tanár-diák meccs előtt a két fél fogadkozásait, üzengetéseit. A diákok részéről az egyik gólfelelős, Palágyi László, a tanárok részéről a titkos fegyver, Seláf Levente állt készséggel kérdéseink elébe.

Kozelito Tél Blog: Egyesek úgy vélik, hogy te, aki most épp nem vagy magyarszakos, nem fogod igazán átérezni, hogy mit jelent a szombati tanár-diák meccs.
Palágyi László: Ezt a vádat teljességgel visszautasítom. Szerintem nincs olyan, hogy valaki, aki magyarszakos diplomát szerez, pályára lép két tanár-diák meccsen, elveszítené a kötődését pusztán azért, mert adminisztratíve nincs egy ideig magyarszakos hallgatói jogviszonya. Sőt, talán éppen amiatt, hogy jelenleg kevesebbet fordulok meg az A épületben, értékelődik fel számomra ez a mérkőzés, mint egy olyan lehetőség, amelyen farkasszemet nézhetek a volt, és remélhetőleg leendő magyarszakos tanári gárdám képviselőivel. Mindenesetre igyekszem erre az aljas, nem is tudom, kitől eredeztethető feltevésre csattanós választ adni, méghozzá a pályán.
KTB: Mi a fontosabb, a jó helyezés a bajnokságban, vagy az, hogy elverjük a tanárokat?
P. L.: Ha választani kellene a bajnoki cím és a tanárok legyőzése között, személy szerint az előbbit választanám, bár nem hiszem, hogy érdemes felállítani fontossági sorrendet. Azt mindenképpen üdvözölendőnek tartom, hogy a bajnokságban két fordulóval az alapszakaz vége előtt eldőlt, a bajnoki címért játszhatunk a továbbiakban, így talán arra is lehetőségünk lesz, hogy kicsit tartalékoljunk a tanárok elleni meccsre, mivel az aznapi soros bajnokink tulajdonképpen tét nélküli.
KTB: Az eddigi két meccsen rendre betaláltál a tanárok kapujába. Most is számíthatunk erre?
P. L.: Ha őszinte akarok lenni magamhoz, eddig egyik meccsen sem játszottam túl jól, nem tudtam a jobbik arcomat mutatni. Talán azért is, mert az 5+1-es felállásnál kevés a terület, nincs hely lendületes kontrákra, hozzá kell szokni, hogy körömpasszokkal tudunk csak helyzetbe kerülni. Egyébként arra számítok, hogy a tanárok visszaállnak, nekünk pedig igencsak nehéz dolgunk lesz, gyorsan kell majd járatni a labdát. De visszatérve a kérdésre, szerintem a mi csapatunk tényleg olyan, hogy senkiben sincs irigység és tök mindegy, ki lövi a gólokat, így én sem bánnám, ha nem találnék be, de lőnénk egy jó párat. Meggyőződésem, hogy a csapategység a legnagyobb erőnk, szerintem például ez is dönthet szombaton.
KTB: Készülsz valamelyik tanár ellen megkülönböztetett figyelemmel?
P. L.: Talán nem sértődnek meg a tanári csapat tagjai, ha elsősorban Gintli tanár urat emelem ki, aki vezére tud lenni az ellenfélnek, őt mindenképpen meg kell fognunk.

KTB: Magasságod miatt pontrúgásoknál valószínűleg a te dolgod lesz Tátrai Szilárd semlegesítése.

P. L.: Ellene úgy készülök, hogy nem fogom csúnyán elkaszálni hátulról, ahogy az első meccsen, amiatt volt egy kis bűntudatom, remélem, már nem is emlékszik az esetre. Viszont a fejeseitől kevésbé tartok, nem könnyű kispályán fejjel betalálni, főleg egy olyan kapusnak, mint Fehér Renátó. Egyébként, ahogy hallottam, a tanári gárdából volt olyan csapattag, aki egyedül őt említette meg mint focizni tudó játékost a csapatunkból az első, 8-0-ra végződött meccs után. Mit is mondhatnék erre? Most szombaton igyekszünk megmutatni, vagyunk még páran, akik jó barátságban vagyunk a labdával!

Kozelito Tél Blog: Októberben azzal hárítottad el a meghívásunkat a meccs utáni teázásra, hogy majd legközelebb. Szóval ha a mostani meccs után mennek a diákok bút felejteni, számíthatnak arra, hogy velük tartasz?
Seláf Levente: Lehet, hogy velem lesz a hatéves kislányom, akit nem akarok kitenni a kocsmai légkör megpróbáltatásainak. Ha ő is elkísér, sajnos megint nemet kell mondanom. De ha győzünk, akkor ott leszek, a lányom meg majd hazamegy egyedül.

KTB: Ezekszerint készülhetünk arra, hogy a tanári csapatnak is lesznek szurkolói.

S. L.: Most még nem biztos, hogy az én családom is eljön, de megpróbálom megoldani.

KTB: Mit gondolsz, a védelemben, vagy a támadók között lesz rád szükség?

S. L: Szerintem az lesz a legjobb, ha a cserepadon.

KTB: Milyen érzések kavarognak majd benned, amikor vezeted a labdát és azt látod, hogy aki jobbról közelít, az is a diákod, meg aki balról próbál szerelni, az is a diákod?
S. L.: Hát… Ezt hiszem ebben az esetben az lenne a legjobb megoldás, hogy elvigyem a labdát előrefelé.

KTB: Úgy hírlik, hogy a tanári csapat időt és energiát nem kímélve készül a rangadóra. Vajon eredményre fog vezetni a felkészülés?

S. L.: Az a kérdés, hogy mit nevezünk eredménynek. Legyünk őszinték, abban bízunk, hogy a mérkőzés nulla-nullával zárul, ha másért nem, akkor azért, mert három perc után a nem megfelelő időjárás miatt lefújják a meccset. Azt mondják, harminc fok lesz szombaton. Hát, ez van.

KTB: Elárulod, hogy milyen módszerrel és taktikával készültök a diákok legyőzésére?

S. L.: Nem.

KTB: Miért?

S. L.: Csak. … A győzelem reményében.

KTB: Az edzések és a közös célok hatására épülnek-e olyan kapcsolatok a tanári csapat tagjai között, amelyek egyébként nem lennének?
S. L.: Nem, mert az egyetlen nyelvjárásgyűjtó nem tudott részt venni az edzéseken, így nem tudott jó munkakapcsolat kialakulni.

Meccs nélkül is torlódó híreink

Bár ezen a hétvégén a sorsolás szeszélyéből adódóan nem nem játszottunk bajnokit, még így is be tudunk számolni egy örömhírről. A Túlerő megverte a Kopa Kőbányát, így két fordulóval az alapszakasz lezárulása előtt már matematikailag biztos a második helyünk, ami a bajnoki döntőbe jutást garantálja. A két utolsó fordulóban a Bozsik program és a Black Ram ellen játszunk, botorság lenne tét nélküli meccseknek nevezni ezeket, de a mi helyezésünket még aligha befolyásolják.
Szintén örvendetes módon összemértük tudásunkat a hatalmas múltú és jövőjű From Taigetosz Clubbal. Sajnos még az utolsó pillanatokban is többen lemondták a szereplést, erősen foghíjas keretünk pedig nem vállalta, hogy a gigászi presztízsű Görög Dániel Kupáért játsszon, így egy felkészülési focizgatásban állapodtak meg a felek.
Csapatunk összeállítása így nézett ki: Görög - Hlavacska A., Palágyi, Rédey. A figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy ez mindössze három mezőnyjátékos csere nélkül, nos igen, valóban ennyit tudtunk kiállítani. A figyelmes szemlélőnek Rédey János neve is feltűnhet, hiszen ezen a blogon még nem hangzott el a neve. Elsős magyarszakosról van szó, aki ilyen szempontból teljes joggal szerepelt nálunk, nem is rosszul, alacsony termete ellenére a játék első gólját ő fejelte, majd a továbbiakban lábbal is hozzátett néhányat.
Magát a mérkőzést amolyan félkomolyan vették a megjelentek, és nem egyértelmű, hogy két félidőt, vagy két külön meccset játszottunk. Előbbi koncepció a hízelgőbb számunkra, így 13-9-es győzelmet arattunk, és játékban-szervezettségben egyértelműen jobbak voltunk, bár csere híján elfáradtunk. Gólszerzőink: Rédey 5, Palágyi 4, Hlavacska A. 3, Görög.
A meccs után büntető párbajra hívták ki egymást a felek, melyben ha jól számoljuk, kilenc vagy tíz sorozat után 2-3 arányban vereséget szenvedtünk. Ez azt is jelenti, hogy egyes focistáink többször álltak a tizespont mögé, közülük Hlavacska és Görög jártak egyszer-egyszer sikerrel.
Mint az közismert, jövő héten a bajnoki meccsen kívül még egy megmérettetés vár ránk, mégpedig a lassan már szokásossá váló, de presztízsét mindezidáig megőrző tanár-diák meccs, melyre szurkolóinkat is szívesen látjuk, és amelyre már hetek óta készülnek a felek.

Egy nagy lépés a bajnoki döntő felé

Már téli szünetben is nyilvánvaló volt, hogy tavasszal elsősorban a Kopa Kőbányával fogunk versenyt futni a bajnoki döntőt érő második helyért. Ennek fényében hatalmas lelkesedéssel és minden erőbedobásra készen érkeztünk a helyszínre, ha nem is legerősebb keretünkkel, de mozgósított vésztartalékunkkal kiegészítve nem is rossz csapattal. Mindössze az időjárás nem tette meg hogy a rangadó súlyához méltó arcát mutassa, végig szemerkélt az eső, aminek következtében a talaj is nyálkás csúszós volt, ezzel nem kevés nehézséget okozva a játékosoknak.
A kezdés részünkről álomszerűen sikerült, hiszen alig valamivel a kezdés után Hlavacska Tamás valahogy a gólvonalon túlra segítette Palágyi beadását. Reménykedtünk, hogy előnyben kényelmes dolgunk lesz, de ezen reményeink nem váltak valóra. A következő szakaszban kétszer is megzörrent a hálónk, és nekünk kellett volna futnunk az eredmény után. Sajnos így is védekezésre szorultunk, alig volt nálunk a labda, és az is eredménynek tűnt, ha meg tudjuk óvni kapunkat a további góloktól.
Aztán a félidő lefújása előtt Paholics egy bombagóllal egalizált, és ezzel visszatért az élet a csapatba. A továbbiakban egyre inkább átkerült az irányítás a mi lábunkba, és hamarosan a vezetést is sikerült megszereznünk. Ellenfelünk sem adta fel, és egymás közötti meccseinken most mutatva a legjobb formát, kétszer is egyenlített, másodszor elképesztő szerencsével (ami a részünkről balszerencse névvel illethető), hiszen egy kapu előtti kavarodás során Fehér az előtte ólálkodó csatár testér ütötte a labdát, ahonnan az a hálónkba csorgott.
De mi is jó formában voltunk, és elszántan küzdöttünk, így sikerült ismét gólokat szereznünk. Előbb egy Hlavacska A. - Tinkó fejesparti után talált kapuba a végig fantasztikus teljesítményt nyújtó Paholics, majd az utolsó percben Palágyi is meglőtte a gólját. A kétgólos előnyt pedig illet megtartanunk a hátralevő másodpercekre, és sikerült is.
Ez a meccs sem múlt el súlyos bírói hiba nélkül, a második félidő talán legkiélezett szakaszában Palágyi gólját érvénytelenítette a játékvezető, hogy visszafújjon egy másodpercekkel korábbi szabálytalanságot, amikor egészen nyilvánvalóan az előnyszabály alkalmazása lett volna helyes döntés; illetve ezúttal is megtalálta egymást az két játékos, akiknek már korábban is akadt nehézsége egymással, de erről ezen a helyen több szó ne essék.
Győzelmünkkel tulajdonképpen hat pontot nyertünk, és matematikailag ugyan még nem biztos, de egyre valószínűbb, hogy mi érjük el a bajnoki döntőt érő második helyet.
Kozelito Tél - Kopa Kőbánya 6-4
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   csere: Paholics
   gól: Paholics 4, Hlavacska T., Palágyi

Kidobtuk a nehezéket

Sokak számára kérdéses lehetett, hogy megváltozott minőségű keretével mire lehet képes szeretett csapatunk. Sőt az is kérdéses volt, hogy milyen erős csapatot tudunk majd pályára küldeni, de végül Tinkó mégis beleillesztette programjába a meccset, és így egész erősen kezdtünk. Tinkó megjelenésére azért is szükség volt, mert Petykó késett, így csere nélkül kezdtünk, még egy játékos távolmaradása pedig beláthatatlan következményekkel járt volna. Szerencsére hamarosan nevezett játékos is befutott, és onnantól erőnkkel tartalékoskodni sem nagyon kellett.
Így aztán minden nehezéktől megszabadulva valósággal parádézott csapatunk. Hlavacska Tamás mindjárt az első akcióból megszerezte a vezetést, és ha már egyszer felírta magát a góllövőlistára, pár percen belül gondoskodott róla, hogy három ismétlőjelet is felvéshessenek a statisztikusok.
Bár egyértelműen fölényben voltunk, időnként ellenfelünk is eljutott a kapunkig, Fehér a szokásos formájában blokkolta a távoli lövéseket, de a félidő közepén két kijátszott akció révén 4-2-re csökkent előnyünk, a korai és igen nagy előny ellenére tehát ekkor még nem dőlt el a találkozó. Hajtanunk kellett és hajtottunk is, és csapatszinten is ment úgy a játék, ahogy elvárható volt. Elég gyakran kerültünk lövőhelyzetbe, de a sorozatos gólpotyogás látszata ellenére ellenfelünk kapusa is jó napot fogott ki, nem lehetett ám arra számítani, hogy minden bemegy. Az átmeneti gólcsendet aztán Hlavacska András kapáslövése törte meg, amivel a háromgólos előny is visszaállt.
Ezen sorok írója nehezen állja meg, hogy ne csapjon át tudósításból az óda műfajába, a továbbra is futószalagon kidolgozott helyzetek és gyakori gólok ugyanis könnyen megérdemelnék. A rá jellemző speciális húzás után (melyet jövendőbeli ellenfeleink miatt nem részletezünk) Tinkó is meglőtte a maga gólját, és Palágyi is betalált egy számunkra szerencsésen megpattanó átlüvésből. De a legnagyobb babérkoszorú akkor is Hlavacska Tamást illeti, csatárunk felkészülését sérülés hátráltatta, mostanra mégis visszanyerte a korábban tőle megszokott formát, és bármihez ért hozzá, abból gól lett. Első félidei mesternégyeséhez további kettőt rakott hozzá a másodikban, összességében tehát annyi gólt lőtt, amennyit bölcsészek összeszámolni is csak nehezen tudnak.
A végefelé, amikor figyelmünk már kihagyott, kaptunk két gólt, de így is miénk volt az utolsó szó, hiszen Tinkó megismételte az egyszer már bemutatott magánszámát, és végképp könnyekre fakasztotta ellenfelünk szurkolóit.
Összességében tíz lőtt gólig jutottunk, ami bármikor bárki ellen dicséretes lenne. Természetesen most is az. Férfimunka. Utoljára másfél éve szereztünk bárki ellen is két számjeggyel leírható gólt.
Kozelito Tél - FC Porch Monkey 10-4
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   csere: Petykó
   gól: Hlavacska T. 6, Tinkó 2, Hlavacska A, Palágyi