Harmadszor is a diákok

Hosszas készülődés, edzések és többszöri beharangozás után végre eljött a sokak által várt találkozó, ahol harmadszor is összemérhette tudását a magyaros hallgatók és oktatóik válogatottja. Aki valamelyik csapathoz közel tartózkodott, tudhatta, hogy hatalmas fogadkozások és üzengetések előzték meg a találkozót, még délben is a szomszédos pályákról átkiabálgattak egymásnak a Bölcsész B-ligában játszó Kozelito-tagok, és az A-ligában játszó Vaderna Gábor.

Íme a meccs

A diákok a két meccs közötti időt vagy egy sör elszopogatásával, vagy kapufarúgó-bajnoksággal töltötték (melyet annak rendje és módja szerint a csapatkapitány nyert meg). Közben a tűző napon jól le is sültünk, bizonyára jót tett a nagy meccs előtt. A hőmérséklet július legforróbb napjait idéző volt, amit az árnyék nélküli, sötét talajú pálya még elviselhetetlenebbé tett. Nyilván a korosabb generáció számára volt nehezebb elviselni a meleget, de jól jellemzi a helyzetet, hogy a szurkolók is igyekeztek alkalmi fedezékek nyújtotta árnyékba bújni.
Ha már a szurkolóknál tartunk, örvendetes, hogy a tanári csapat családtagokból és kollégákból tekintélyes, a diákok szurkolóit számban felülmúló tábort gyűjtött, ugyanez azonban egyáltalán nem hízelgő a diákságra nézve.
Elmondható, hogy személyi állományát tekintve mindkét csapat elképzelhető legerősebb vagy közel legerősebb összeállítását hozta el, és legerősebbnek vélt összeállítását küldte pályára kezdőként. Ez a tétel a mi esetünkben Erdeinek külföldről való visszatérését, a tanárok részéről Imre felépülését jelenti.

Rédey első tétmeccsét játszotta közöttünk

A meccsen kezdetben inkább a mi fölényünk mutatkozott meg, labdabirtoklásban, és a helyzetek számában is. Sok gyors rövidpasszra épülő játékunk igen tetszetős volt, és akár még eredményes is lehetett volna, ha nem állja a sarat a tanárok védelme. Ám ha öt mezőnyjátékos tömörül a saját térfelére, azt gyakorlatilag lehetetlen föltörni. Ez meg is mutatkozott abban, hogy labdabirtoklásbeli előnyünk ellenére vagy csak hosszasan megjáratott labdák révén, vagy átlövésekkel tudtunk gólveszélyt jelenteni, átlövéseink pedig többnyire elzúgtak a keresztléc felett.. A tanárok gyors hosszú passzokkal kívánták csatáraikat helyzetbe hozni, de vagy egy kis pontatlanság, vagy Hlavacska András által vezetett védelmünk ezt a játék elején rendre meg tudta akadályozni.
Körülbelül tíz perc játék után aztán a tanárok teljesen kitámadtak, senki nem maradt hátul, mi pedig labdát szereztünk, és három csatárunk vezethette a labdát a kapusra. Hlavacska Tamás nem tartott igényt senki segítségére, és nem is kegyelmezett, nagy erővel meglőtte a meccs első gólját. Pár perc múlva lekopírozhattuk volna a történteket, de az első tétmeccsét játszó Rédeyt végül utolérték és szerelték.

Palágyi gólja

Hogy aztán biztos legyen az előnyünk, egy szépen megszervezett akció során Palágyi lőhetett hét méterről, lövése Gintli lábát is érintve jutott a bal alsó sarokba. A vérmes és elfogult diák-párti szurkolók ekkor már zsebben érezték a kupát, de a történet közel sem ilyen egyszerű. Sorozatosan felépített, vagy legalábbis építgetett akcióink a félidő hátralevő részében nem hoztak sikert, míg egy saját térfélen eladott labdával Bónus jól lódult meg kapunk felé, és távolról nagy erővel hálónkba zúdította azt. Sőt, nem sokkal később egy lecsorgó labda Tátrai elé került, aki könnyen kiegyenlíthetett volna, ám Petykó a semmiből felbukkanva menteni tudott.

Táncolj Lackó!

Félidőben tehát még nyílt volt az erdemény, elvileg bármi megtörténhetett volna, csupán a nagy meleg és a sok futás feltételezte az, hogy nekünk, diákoknak valamivel több sanszunk van.
Itt tartjuk célszerűnek megemlékezni a meccset kísérő hanghatásokról. A reklamálásokat borítsa jótékony homály, de meccsre ritkán járó szurkolók számára megdöbbentő élmény hallani ahogy Fehér vagy Gintli irányítják csapataikat (nálunk Fehér és Tinkó egymással is szópárbajba keveredtek, amit csak a meccs után sikerült elsimítani). Ám mindent felülmúl a legifjabb szurkolók lelkesedése, akik részéről a "Hajrá fiúk!" vagy "Hajrá, de úgy sincs esélyed!" kiabálás is feljegyzést érdemel, de a "Hajrá Apa, szeretlek!" minden más elképzelhető buzdítást messze felülmúl.

A biztos pont

Nem sokkal kezdés után Hlavacska Tamás a szélről befelé futva lőtt vissza egy labdát a rövid sarokra, amivel mindenkit becsapott, és ismét megnyugtatóvá tette előnyünket. Nem sokkal később Hlavacska András cselezte végig magát az egész pályán, de az utolsó emberen végül fennakadt.
Az eredménynek számukra kedvezőtlen alakulása miatt minden létező energiáját mozgósította a tanári csapat, és a félidő jó részében át is tette a játék színterét a mi térfelünkre. Leggyakrabban kapuközeli bedobások révén került veszélybe a kapu, de mivel egyes támadóink gyakran elöl felejtették magukat, mezőnyben is alkalma nyílt a tanároknak arra, hogy kapunk közelébe kerüljenek. Leggyakrabban Tátrai próbálkozott, és Fehérnek minden tudására szükség volt ahhoz, hogy felsősarkos lövését hatástalanítani tudja, de Seláf és Imrényi is képesek voltak zavart okozni, utóbbi játékos egyszer a kapufát is megdöngette.
De a gól nem jött össze a tanároknak, nekünk pedig talán szerencsénk is volt, hiszen egy Erdeitől Görög felé szálló beadásba Imre olyan szerencsétlenül ért bele, hogy az a saját kapujába jutott. A meccs vége előtt öt perccel pedig Erdei saját labdaszerzését követően káprázatos rúgótechnikáról téve tanúbizonyságot a kimozduló, de állva maradó és igen magas Zahari kapus fölött emelte be csapatunk ötödik gólját.

Szöglethez készülnek a játékosok

A hátralevő egy-két percre is jutott még izgalom, egy erős lövést Fehér pont Tátrai elé ütött, aki az üres kapuval állt szemközt, és Görög és Hlavacska András a szabályosság határát súrolva tartotta fel a tanári csapat centerét addig, amíg Fehér magáévá tette a labdát. Némi reklamálás is követte az esetet, de a játékvezető továbbot intett, ahogy tette azt egyszer korábban a tanári kapu előtt is. Kapusunknak pedig rémálmaiban is megjelenhet, ahogy a földön fekve látja a játékszert Tátrai felé gurulni.
Mindezt összegezve a diákokat képviselő Kozelito Tél megérdemelten, bár egyes vélemények szerint túlzó arányban győzte le a hozzá legközelebb álló, ezért legnagyobb riválisnak számító tanári csapatot, és harmadik alkalommal vihette haza a győzelemért járó kupát.

A meccs végeredménye: 5-1 a diákok javára.

A diákok részéről:
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Erdei - Tinkó, Palágyi - Hlavacska T.
   csere: Görög, Rédey, Petykó
   gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, öngól, Erdei

A tanárok részéről:
   kezdő: Zahari - Gintli, Molnár - Imre, Vaderna - Tátrai
   csere: Bónus, Imrényi, Schein, Seláf
   gól: Bónus








Az eseményről több kép itt található: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.439428266071937.118836.191323177549115&type=1