Fejben már előrébb léptünk

A két forduló között átalakult a B-liga versenykiírása, és ezzel éppen nem jártunk jól. Az eddig propagált csoportonként kettő helyett immár csoportonként három csapat fog bekerülni a bajnoki döntőbe. Ez minket nem igazán érint, hiszen már eldőlt, hogy a második helyen végzünk. Viszont a másik két csapat elleni összesen négy meccs eredményét is visszük. A másik két csapat a mi esetünkben a Túlerő (4-5, és 6-1 a két meccs eredménye), illetve a Black Ram (3-6, és a jövő heti meccs) lesz, akik ellen eddig mindössze három pontunk van. A rájátszásban egyébként a Sör, a Ratio és az SzTK vár majd ránk, akiket akár meg is verhetünk, de a hozott eredmények igen valószínűtlenné teszik, hogy titkos és soha-ki-nem-mondott célunkat, a bajnoki címet megszerezzük.

Néha védekeztünk, néha nem

Ezen fejtegetések a tagok előtt is nyilvánvalóak voltak, azzal együtt, hogy a délkor játszandó, Bozsik elleni derbi igazából nem oszt és nem szoroz, annál fontosabb viszont a délutáni, tanáraink elleni meccs, és hogy azon megfelelően frissek legyünk.
Az őszi meccs után arra számíthattunk, hogy eleinte beszorulunk saját kapunk elé, és csak kontráink lesznek, és arra is, hogy lesznek játékosok, akik összeszólalkoznak, de ezen előfeltevéseink cáfolatot nyertek. Emberkedés, feszültségkeltés alig volt, a pályán pedig körülbelül annyit birtokoltuk a labdát, akár ellenfeleink.
Szerencsére viszonylag hamar sikerült előnybe kerülnünk. Hlavacska Tamás a félpályánál reménytelen helyzetben kapott labdát, amit a szél felé tolt, lefutott egy védőt, majd még egyet, majd pedig közel nullszögből laposan elgurított a kapus mellett. Ennek nem sokáig örülhettünk, hiszen dekoncentrált, néha létszámhiányos védekezésünk gyorsan beszedett két gólt. Annyi szerencsénk volt, hogy a mezőnyben viszonylag szürke Hlavacska T. a kapu előtt ismét villant, és a léc alá fejelte Erdei balról érkező beadását, amivel a szünetre legalább döntetlennel mehettünk.

Egy látványos beadás

Annyira nem éreztük fontosnak a találkozót, hogy minden erőnket kitegyük, annyira azonban igen, hogy túlnyomórészt a legerősebb összeállításunkat tartsuk a pályán. Sajnos nekik is csak halvány fölényre sikerült szert tenniük, voltak lövéseink, volt, hogy hosszú másodpercekig az ellenfél hatosán pattogott a labda, de előnybe kerülnünk sok ideig nem sikerült.
Sőt, egy eladott labdával lekontráztak minket, három támadó hozta a labdát a mi egyetlen védőnkre, ismeretes is Fehér kapus mondása, hogy ő mit szokott érezni ilyenkor, most is érezhette, de még ennél is nagyobb baj, hogy be is kaptuk a gólt.
Nem sokkal később Hlavacska Andrást rúgták fel, és bár a továbbguruló labdával Palágyi egyedül törhetett volna kapura, a bíró szabadrúgást adott. A nagy távolság miatt passz lett volna, azt viszont az ellenfél játékosa lefülelte, végigfutott a pályán, és csak kapusunkkal állt szemben, ő azonban szemmel a keresztléc fölé tudta tolni az emelést, ezzel meccsben tartva a csapatot. Nem sokkal később Hlavacska Tamás maradt üresen a hatos oldalvonalánál, és ahogy szokta, be is verte a pettyest a rövid satokba.
Még egy akcióra volt idő, de abból már nem született eredmény, be kellett érünk a döntetlennel. Ez egyrészt nem örvendetes, de megemlítendő, hogy szerencsénk sem volt, hiszen ellenfelünk négy helyzetből szerzett három gólt.
Kozelito Tél - Bozsik program 3-3
   kezdő: Fehér - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
   csere: Erdei, Görög, Petykó
   gól: Hlavacska T. 3