Szájkarate írásban

Mint a tanár-diák meccsek előtt lenni szokott, tűzben ég az ELTE BTK A épülete, és annak környéke, és talán az indulatok csillapítása lenne kötelességünk, de sunyi és számító sajtósként a példányszám növekedését tartjuk szem előtt, és inkább olajat öntünk a tűzre. Immár nem csak élő szóban hagyjuk dúlni a szájkaratét, hanem írásban is megosztjuk a közelgő tanár-diák meccs előtt a két fél fogadkozásait, üzengetéseit. A diákok részéről az egyik gólfelelős, Palágyi László, a tanárok részéről a titkos fegyver, Seláf Levente állt készséggel kérdéseink elébe.

Kozelito Tél Blog: Egyesek úgy vélik, hogy te, aki most épp nem vagy magyarszakos, nem fogod igazán átérezni, hogy mit jelent a szombati tanár-diák meccs.
Palágyi László: Ezt a vádat teljességgel visszautasítom. Szerintem nincs olyan, hogy valaki, aki magyarszakos diplomát szerez, pályára lép két tanár-diák meccsen, elveszítené a kötődését pusztán azért, mert adminisztratíve nincs egy ideig magyarszakos hallgatói jogviszonya. Sőt, talán éppen amiatt, hogy jelenleg kevesebbet fordulok meg az A épületben, értékelődik fel számomra ez a mérkőzés, mint egy olyan lehetőség, amelyen farkasszemet nézhetek a volt, és remélhetőleg leendő magyarszakos tanári gárdám képviselőivel. Mindenesetre igyekszem erre az aljas, nem is tudom, kitől eredeztethető feltevésre csattanós választ adni, méghozzá a pályán.
KTB: Mi a fontosabb, a jó helyezés a bajnokságban, vagy az, hogy elverjük a tanárokat?
P. L.: Ha választani kellene a bajnoki cím és a tanárok legyőzése között, személy szerint az előbbit választanám, bár nem hiszem, hogy érdemes felállítani fontossági sorrendet. Azt mindenképpen üdvözölendőnek tartom, hogy a bajnokságban két fordulóval az alapszakaz vége előtt eldőlt, a bajnoki címért játszhatunk a továbbiakban, így talán arra is lehetőségünk lesz, hogy kicsit tartalékoljunk a tanárok elleni meccsre, mivel az aznapi soros bajnokink tulajdonképpen tét nélküli.
KTB: Az eddigi két meccsen rendre betaláltál a tanárok kapujába. Most is számíthatunk erre?
P. L.: Ha őszinte akarok lenni magamhoz, eddig egyik meccsen sem játszottam túl jól, nem tudtam a jobbik arcomat mutatni. Talán azért is, mert az 5+1-es felállásnál kevés a terület, nincs hely lendületes kontrákra, hozzá kell szokni, hogy körömpasszokkal tudunk csak helyzetbe kerülni. Egyébként arra számítok, hogy a tanárok visszaállnak, nekünk pedig igencsak nehéz dolgunk lesz, gyorsan kell majd járatni a labdát. De visszatérve a kérdésre, szerintem a mi csapatunk tényleg olyan, hogy senkiben sincs irigység és tök mindegy, ki lövi a gólokat, így én sem bánnám, ha nem találnék be, de lőnénk egy jó párat. Meggyőződésem, hogy a csapategység a legnagyobb erőnk, szerintem például ez is dönthet szombaton.
KTB: Készülsz valamelyik tanár ellen megkülönböztetett figyelemmel?
P. L.: Talán nem sértődnek meg a tanári csapat tagjai, ha elsősorban Gintli tanár urat emelem ki, aki vezére tud lenni az ellenfélnek, őt mindenképpen meg kell fognunk.

KTB: Magasságod miatt pontrúgásoknál valószínűleg a te dolgod lesz Tátrai Szilárd semlegesítése.

P. L.: Ellene úgy készülök, hogy nem fogom csúnyán elkaszálni hátulról, ahogy az első meccsen, amiatt volt egy kis bűntudatom, remélem, már nem is emlékszik az esetre. Viszont a fejeseitől kevésbé tartok, nem könnyű kispályán fejjel betalálni, főleg egy olyan kapusnak, mint Fehér Renátó. Egyébként, ahogy hallottam, a tanári gárdából volt olyan csapattag, aki egyedül őt említette meg mint focizni tudó játékost a csapatunkból az első, 8-0-ra végződött meccs után. Mit is mondhatnék erre? Most szombaton igyekszünk megmutatni, vagyunk még páran, akik jó barátságban vagyunk a labdával!

Kozelito Tél Blog: Októberben azzal hárítottad el a meghívásunkat a meccs utáni teázásra, hogy majd legközelebb. Szóval ha a mostani meccs után mennek a diákok bút felejteni, számíthatnak arra, hogy velük tartasz?
Seláf Levente: Lehet, hogy velem lesz a hatéves kislányom, akit nem akarok kitenni a kocsmai légkör megpróbáltatásainak. Ha ő is elkísér, sajnos megint nemet kell mondanom. De ha győzünk, akkor ott leszek, a lányom meg majd hazamegy egyedül.

KTB: Ezekszerint készülhetünk arra, hogy a tanári csapatnak is lesznek szurkolói.

S. L.: Most még nem biztos, hogy az én családom is eljön, de megpróbálom megoldani.

KTB: Mit gondolsz, a védelemben, vagy a támadók között lesz rád szükség?

S. L: Szerintem az lesz a legjobb, ha a cserepadon.

KTB: Milyen érzések kavarognak majd benned, amikor vezeted a labdát és azt látod, hogy aki jobbról közelít, az is a diákod, meg aki balról próbál szerelni, az is a diákod?
S. L.: Hát… Ezt hiszem ebben az esetben az lenne a legjobb megoldás, hogy elvigyem a labdát előrefelé.

KTB: Úgy hírlik, hogy a tanári csapat időt és energiát nem kímélve készül a rangadóra. Vajon eredményre fog vezetni a felkészülés?

S. L.: Az a kérdés, hogy mit nevezünk eredménynek. Legyünk őszinték, abban bízunk, hogy a mérkőzés nulla-nullával zárul, ha másért nem, akkor azért, mert három perc után a nem megfelelő időjárás miatt lefújják a meccset. Azt mondják, harminc fok lesz szombaton. Hát, ez van.

KTB: Elárulod, hogy milyen módszerrel és taktikával készültök a diákok legyőzésére?

S. L.: Nem.

KTB: Miért?

S. L.: Csak. … A győzelem reményében.

KTB: Az edzések és a közös célok hatására épülnek-e olyan kapcsolatok a tanári csapat tagjai között, amelyek egyébként nem lennének?
S. L.: Nem, mert az egyetlen nyelvjárásgyűjtó nem tudott részt venni az edzéseken, így nem tudott jó munkakapcsolat kialakulni.