A végén csattan az ostor

Az előző meccs után amjdnem teljes három perc pihenés után már kezdődött is az alsóházi bajnoki címről döntő derbi a Hajcsatok ellen. A legendák szintjén említésre méltó, hogy szeretett klubunk pontosan azzal a két csapattal játszott ma, akik ellen az első két győzelmét aratta még hat évvel ezelőtt. A praktikusabb oldalon pedig nagy vitákat folytattunk Studniczki kölcsönszerződése és játékjoga ügyében, végül a nevezett játékos úgy döntött, velünk lesz, és most ellenfélként mutatja meg anyaegyesületének, hogy ki a jani, így mindkét csapatnak pontosan egy cseréje lett.
Hogy belecsapjunk a lecsóba, Studniczki bemutatkozása elég erősre sikerült. Alig két perc után a félpályánál szerelte a most ellenfeleként szereplő barátját, előretört, majd a kapus lábai között a hálóba gurított. És ha ez még nem lett volna elég, a következő akcióból mintegy tizenöt méterről kilőtte a hosszú felső sarkot.
Még öt perc sem telt el a meccsből, amikor már két góllal vezettünk, két Studniczki-góllal, akit viharos átigazolása miatt a pálya mellett álló bozsikosok felváltva fújoltak ki és tapsoltak meg. Hát igazából itt akár le is lehetett volna fújni a meccset, mert ránk nézve sok jó már nem következett.
Kaptuk az első gólt lefordulásból. Aztán volt egy ziccerünk Szőllőssy révén, kimaradt, és a kontrából kaptuk a másodikat. De nem sokáig volt egál, egy percen belül három játékosunk zseniuálisan kijátszotta a figurát, Szőllőssy pedig a beadásra a hosszú érkezve gólt szerzett, majd kiszólt a bozsikosoknak, hogy ezt még belövi.
A félidőben 3-2 volt a javunkra, de kezdett szétesni a csapatjátékunk, egyre ritkábban találtunk olyan mezőnyjátékost, aki még futni tud mondjuk három méternél többet. Tinkó magára vállalta a probléma kezelésének egy részét amennyiben néha félpályáig kifutott a labdával, de ez az egész csapat helyzetét nem tette könnyebbé.
Az ellenfélnek volt egy általunk nem nagyon imsert, viszont ragyogó csatára, aki szórta a gólokat, a második félidőben is kaptunk tőle kettőt, meg közben még egyet szöglet után. Hibáztatni lehetne a védelmünket a gólokért, de a folyamatosan éles tétmeccsen zajló hetvenedik játékpercnél már érthető, ha csúsznak be hibák. Próbálkozni próbálkoztunk, sok eredménye nem volt, ahogy közeledtünk a meccs végéhez úgy lettek egyre ritkábbak helyzeteink is.
Kicsit sajnálatos, hogy a legnagyobb presztízsű rangadónk már két-három éve csak arról szól, hogy épp melyik csapat van meg kevésbé gyengén.
A Téli Bajnokság ezzel véget ért, sok eredményre nem lehetünk büszkék, kilenc résztvevőből nyolcadikok lettünk, páran biztos azt mondják, hogy megtanultunk ilyen hiányos felállással játszani, de ez sovány vigasz. Jövő héttől indul a tavasz, és a Bölcsész Bajnokság felsőháza, hátha ott több sikerünk lesz.
Kozelito Tél - HajCsatok 3-5
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Porkoláb M., Studniczki, Szőllőssy
   gól: Studniczki 2, Szőllőssy