Jár a keksz

Szép napra virradt ez a regel, két meccsünk is volt egy nap alatt. Az első a Hajcsatok elleni derbi, fokozódó téttel, amúgy napra pontosan hat évvel a két csapat első összecsapása után.
Mi meglepően jól voltunk, a télen megszokott módon variálódott az, hogy éppen kik vannak itt, és ki az a most épp két ember aki nincs. Viszont nagy erősítés, hogy Hlavacska András is bejelentkezett, először nézőnek, aztán játékosnak.
Az első percek a mieink voltak, látszik, az ellenfél elkényeztetett jó dolgában nem volt szokva ahhoz, hogy egy cserével kell játszaniuk. Mi pedig a téli, első számú játékmesterünk nélkül vívott néha kissé laposabb meccsek után egyenesen tündököltünk, az első öt percben vagy három gyors passzos akcióval sikerült tiszta helyzetet kidolgoznunk. Az első gólra sem kellett sokat várni: Hlavacska Tamás vitte a labdát a szögletzászló felé, két védő támadta, de ő lazán elpasszolta közöttük a labdát, pont az üresen érkező Görög elé, aki a kapufa segítségével kilőtte a hosszú alsót.
Vezetésünket növelni is sikerült, Hlavacska András a felezővonal bal szélétől indult, szellőlépteivel elrebbent két védő mellett, és ha már a hatoson járt, laposan a kapuba gurított. Ekkor körülbelül 10-15 perc telt már el, és ekkor jött meg a két csapatba összesen három játékos, hozzánk Tóth, meg igazából Studniczki is, bár ő rövid gondolkodás után úgy döntött, mégis inkább ellenünk játszott. Ebben a percben kaptunk is egy gólt. Már majdnem megijedtünk, de hogy szoros lett az állás, na de nem sokáig: centerünk közeli lövését kiütötte a kapus, de aztán a körülményes védőktől Palágyi megszerezte a labdát, és a léc alá lőtt.
A félidei eredmény a három-egy volt, ránk nézve igen sok szép reményt keltő. Az ellenfélhez beállt két friss játékos felpörgette az iramot, olyan meccs volt, amire a semleges nézők is csak csettinthettek, mindkét részről gyors, rechnikás és sportszerű játékkal, hát azért talán a játéknak ebben a szakaszában is nekünk volt több és nagyobb helyzetünk.
Történt két sajnálatos esemény: az egyik, hogy Studniczki elárult minket, és átlövésből lőtt egy gólt, a másik, hogy Hlavacska Tamás egy egyébiránt sikeres és fontos szerelésnél olyan szerencsétlenül ütközött ellenfelével, hogy megsérült a bokáján, le kellett cserélni, az első diagnózis két-három hetes pihenőt jósol.
De megijedni nem nagyon volt kedvünk, nyomtunk tovább, voltak helyzeteink, és egyet gólra váltottunk: Görög szerzett labdát a támadó térfélen, Palágyihoz játszott, aki becsületes távolságból kilőtte a jobb alsó sarkot.
A hátralevő időben a védelmünk is megmutathatta, mire képes, és meg kell hagyni, jelesre vizsgázott, nem sok teret hagytunk az ellenfélnek, igazából nem csak ekkor nem, hanem az egész meccsen nem, leginkább átlövésből próbálkozhattak, de Tinkó ezeket olyan arányban szedegette ki akár a felső sarokból is, hogy nem volt értelme az ő kapujára lövöldözni.
 Az eredmény tehát győzelem, és ez örvendetes.

Kozelito Tél - HajCsatok 4-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Erdei, Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth O.
   gól: Palágyi 2, Görög, Hlavacska A.