Az év meccsére várva

Interjú a tanár-diák meccs három meghatározó szereplőjével

Érezhetően forr a levegő az A épület környékén, egyre többen és egyre többet beszélnek a közelgő tanár-diák meccsről. Lapunk szerkesztősége vastagon ludasnak érzi magát a közbeszéd témáinak ilyen irányú eltérítésén, és amellett, hogy büszkék vagyunk arra, hogy kis csapatunk beszédtémává és szurkolás tárgyává tudott válni, szeretnénk, ha a nemzetközi helyzet fokozódása közben is eljutnának az olvasóközönséghez az éppoly érdekfeszítő, mint hiteles érzések, gondolatok. Ezzel a céllal készítettünk interjút a szombati örökrangadó három kulcsfontosságú szereplőjével, amit alább változtatás és kommentálás nélkül közlünk. A tanári csapat részéről a csapatkapitány Gintli Tibor tanár úr, és a talán legnépszerűbb résztvevő, Tátrai Szilárd tanár úr válaszolt kérdéseinkre, míg a diákok csapatát egyik legjobbunk, Hlavacska András képviselte.

Kozelito Tél Blog: Milyen érzés lesz saját diákjai, például a tanár úrnál szakdolgozó Ángyán Péter ellen játszani?

Gintli Tibor: Erre a nagyok válasza az lenne, hogy profik vagyunk, és mindegy, hogy ki ellen játszunk. A másik válasz, hogy egy baráti légkörben zajló meccsen – mert hát itt baráti légkör lesz, még ha a rivalizálás tagadhatatlan – furcsa lehet, hogy ki van ott a másik oldalon. Még ha nem is tesszük oda a kilóban kétségtelenül meglevő fölényünket, azért különleges meccs lesz ez így.

KTB: Számít-e az eredmény?

G. T.: Mindig számít. Aki úgy lép pályára, hogy nem akar nyerni, az nem is focista.

KTB: Ki fog nyerni?

G. T.: Nem tudom. Nem láttam a diákokat, ezt őszintén megmondom, és azt sem tudom, hogy milyen játékerőt képviselnek. Az biztos, hogy a mi csapatunk most fog összeszokni, és összeszokottság, no meg az életkor miatt futómennyiségben és gyorsaságban a diákoknál az előny. Mellettünk szól a rutin, a higgadtság, és az, hogy nem fogunk túlmotiváltságunkban hibákat elkövetni. De nem szeretnék most ígérgetni, és nem szeretnék üzengetni, mert én még úgy nőttem fel, hogy a focit lábbal játsszák és nem szájjal.

KTB: Lesz szakmai felkészülés?

G. T.: Tervezzük, úgy néz ki, hogy lesz egy alkalom, amikor máshonnan való tanárokkal magunk között játszunk egy edzőmeccset. Igazából még az is kihívás, hogy a 4+1-es felállást kitapasztaljuk, mert nem vagyunk még hozzászokva.

KTB: Sikerült ütőképessé kovácsolni a csiszolatlan gyémántokból álló csapatot?

G. T.: Ha ütőképes lesz a csapat, akkor szombaton válik ütőképessé, mert abban a felállásba akkor fogunk először játszani. De ez sokminden máson is múlik, felszabadultságon, az első gólon például, ezt látni kell. Meg hát a 4+1-es játékrendszerrel is ismerkedünk még. Nem mi vagyunk a világverők, látatlanban inkább csak bízni lehet. Hallottam, hogy a diákok a Bölcsész B-ligában az élmezőnyben, a negyedik helyen állnak, de hogy ez mit jelent, és hogy mire számítsunk, azt nem tudom. Mindenesetre komolyan vesszük a diákcsapatot, nem becsüljük le őket.

KTB: Ki fogja a csapatból kettesével kicselezni a védőket?

G. T.: Miért, kettesével fognak egymás mellett állni a védők?

KTB: Nem, de ki az, aki képes lenne rá?

G. T.: Lionel Messi, de ő most nem lesz benne a csapatban. Elsősorban az összjátékkal kívánunk eredményt elérni, ami alatt nem az összeszokottságot, hanem a csapatunkra jellemző játékintelligenciát értem.

KTB: Köszönöm szépen!

G. T.: Szívesen. A szombati véres viszontlátásra!

Kozelito Tél Blog: Hogyan fogja befolyásolni a tanár úr teljesítményét, ha minden labdába érésénél két tucat lány fog visongani?

Tátrai Szilárd: Remélhetőleg pozitívan!

KTB: Számít, hogy mi lesz az eredmény?

T. Sz.: Természetesen. Bízom a győzelemben, és mindent meg is teszek érte.

KTB: És be is fog következni az a győzelem?

T. Sz.: Hétfőn lesz egy edzőmeccsünk azon nagyon sok múlik. Még soha nem játszottunk együtt, ezért előzetesen nem is mernék nyilatkozni. Döntő fontosságú lesz a hétfő.

KTB: És ha nem a hétfőre vagyunk kíváncsiak, hanem a szombatra?

T. Sz.: Ha jól sikerül az edzőmeccs, akkor biztosan nyerünk szombaton is.

KTB: Minek tulajdonítható és hogyan érinti a tanár urat, hogy a tanári csapat keretében a nyelvészek alulreprezentáltak?

T. Sz.: Kellemetlenül érint, pedig mindent megtettem, kérdezgettem a kollégákat, de még egy kapust, egy nyelvészkapust sem találtam.

Kozelito Tél Blog: Észrevettél-e valamit, foglalkoztatja-e már a csapattársakat és a szaktársakat a közelgő tanár-diák meccs?

Hlavacska András: Azt hiszem, a meccs fontosságáról mindent elárul, hogy míg a bajnoki meccseinken gyakori a hiányzás, addig a tanárok ellen teljes létszámmal képviseltetjük majd magunkat. Ha jól tudom, szaktársaink közül a szokásosnál jóval többen kíváncsiak a mostani meccsre, mint az eddigiekre, de remélem, olyan focit tudunk majd játszani, ami a bajnokik látogatási aranyát is megnöveli.

KTB: Fradi-Újpest, Haladás-Zete, Dortmund-Schalke, Real-Barcelona, mégis melyikhez hasonlítanád a közelítő rangadót?

H. A.: És akkor a Barca a Tanárok, és a Reál a Kozelito? Hát… [mosolyog] Attól tartok, a Gintli - Messi, és Palágyi - Ronaldo párhuzam csak szerintem igazolhatja ezt a hasonlóságot.

KTB: Mit gondolsz, mire lehetnek képesek a tanárok, és mi lesz az eredmény?

H. A.: Ere a kérdésre lényegi választ csak a jövő heti játékos- és csapatmegfigyelés után tudnék adni. Ahogy arra már az előző válaszomban is célozgattam, sokpasszos, labdatartós focira számítok a tanárok részéről, ami semmiképpen sem kedvez majd a jól bevált kontrajátékunknak. Azonban, ha gyorsan találunk egy gólt, rákényszeríthetjük ellenfelünket, hogy kinyíljon: ez esetben egy komolyabb zakóba is belefuthatnak.

KTB: Fizikálisan fel tudjuk venni majd a versenyt velük?

H. A.: A testi erő egyértelműen a tanárok oldalán áll, de azt remélem, sok futással és szoros emberfogással kompenzálni tudjuk ezt. Nem szeretném a jól kidolgozott taktikát felborítani bennfentes információk kiszivárogtatásával, de azt hiszem senkit nem ér majd váratlanul, ha Molnár Gábor Tamás tanár úr mellett házi pitbullunk, Petykó Marci tűnik majd fel emberfogóként. 

KTB: Milyen gondolatok fognak a fejedben kavarogni, ha valamelyik téged régóta okító tanár, például Molnár Gábor Tamás vagy Seláf Levente fogja egy az egyben rád vezetni a labdát?

H. A.: Remélem az Erdei-Hlavacska T. duó nem sokszor hagy engem ilyen helyzetben a meccsen. Ha mégis, akkor mindenképpen a jó öreg hátvéd mottót követem: "vagy a labda, vagy a baba". Mivel jobban félek kapusunk haragjától, mint tanáraim bosszújától, arra törekszem majd, hogy ellenfeleink több sajgó porcikával, mint lőtt góllal menjenek haza.