A csapatkapitányi kommunikáció szerint a csoport és talán a B-liga legerősebb csapatával hozott össze minket a sors, akin ellen akár ki is lehet kapni, de ez még nem volt elegendő ok, hogy a tagok lemondjanak győzelmi reményeikről. Az időpont annyiban szerencsés volt, hogy a tanárok elleni derbi jó előre meghirdetett időpontja miatt igen jó létszámban voltunk jelen, és erős, talán legerősebb csapatunkkal kezdhettünk.
Ellenfelünk viszont nem sztárokkal teletűzdelt sorát, hanem cseréit küldte pályára a kezdőben, és felcsillant a remény, hogy az elején pár góllal meglépve akár a magunk javára is alalkíthatjuk a meccset. A feladat persze nem volt egyszerű, mert ellenfeleink így is nagyon gyors, ötletes játékot játszottak, persze mi is, de nehogy abban a képzetben éljen a nyájas olvasó, hogy könnyen jutotunk el a kétgólos vezetésig, mert ehhez igenis minden játékosunknak a legjobb tudását kellet hoznia.
Góljainkat szerzését Hlavacska András nyitotta meg, aki a középpályán két védőn is áthámozta magát, így középen egyedül törhetett kapura, és magabiztosan a bal alsó sarokba lőtt. Sajnos a védőkön való áthámozás során kapott egyet félig sérült bokájára, amiért a meccs hátralevő részében vagy az oldalvonalon kívül igyekezett regenerálódni, vagy bicegve, féllábazva rakott rendet a pályán.
Az első félidő második felében egy szöglet után körbeadogattuk a hatost, majd a hosszú maradó Görög erős lapos lövése utat talált magának a kapuba. Kicsit kísértett a két csapat első, téli összecsapása, ahol szintén kétgólos előnybe kerültünk (és csapatkapitányunk szintén gólt lőtt), de ellenfelünk kilométernyi cseréjük révén jobban bírták a hajrát, míg mi fejben és szellemben is elfáradtunk. A kispad már az első félidőben is aggódott, hogy a nagy iram mikor fogja fejben kikészíteni a társaságot, és mikor jönnek elő az ilyenkor szokásos hibák; illetve vezetésünk ellenére érezhető volt, hogy ellenfelünk bármikor képes váratlan megoldásokra. A saját kapunk előtt is rengeteg izgalmas helyzet adódott, kétszer a kapufa segített ki minket, hogy Fehér hány bravúrt mutatott be, azt pedig már nem is számoltuk.
A második félidőben aztán előjött pár hiba, aminek hamarosan az előnyünk látta kárát, két perc alatt két gólt kaptunk, majd két perc múlva a harmadikat, és csak néhány perc múlva a negyediket. Nem lehet elhallgatni, hogy némelyik gólt súlyos egyéni hibák előzték meg, felelőtlenül eladott labdák, el nem takarított kipattanók, védekezni vissza nem érő játékosok jellemezték ezt az időszakot. A meccset követő öltözői és egyéb beszélgetések óta közismert Fehér hasonlata arról, hogy mit érzett azon nem egyedülálló alkalmakkor, amikor félpályától egynél több ellenfél vezette csak rá a labdát... Születésnapját ünneplő kapusunk becsületére legyen mondva még ilyen helyzetben is volt, hogy hárított, még a hatoson kívül is bátran megfogott egy életveszélyes lövést.
Időközben Nyitrai is kapott egy csomagot a fájó bokájára, onnantól neki is kétszer meg kellett gondolnia, hogy mikor mennyit vállal, így pedig számos cserénk ellenére csapatszinten is újra kellett strukturálni a csererendszert.
Előrejátékban is volt némi sikerélményünk, ha nem is annyi, mint az első játékrészben, vagy mint mi terveztük volna. Részünkről Palágyi lövöldözgetett leggyakrabban, illetve a Kofola ellen már szereplő Hlavacska T. - Görög páros törhetett ki abszolút gólhelyzetben, fájdalom, utóbbi focistánk lövését a kpaus földöntúli bravúrral szögletre hárította. A lefújás előtt közvetlenül aztán egy szabadrúgásból beívelt labdát Hlavacska Tamás szemtelenül kis erővel küldött be a kapus mozgásával ellentétes sarokba, így mi elértüük a télen is elért három gólt, míg ellenfeleink hatig jutottak.
Kozelito Tél - Black Ram 3-6
kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi
csere: Görög, Nyitrai, Petykó, Tinkó
gól: Hlavacska A., Görög, Hlavacska T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése