Bizony focistáinkra rájár a rúd mostanában, ősszel eddig kettő, de ha a nyári szünetet nem tekintjük, zsinórban öt tétmeccsen szenvedtünk vereséget. Ideje volt már, hogy megszakadjon a sorozat, márpedig az előjelek nem azt mutatták, hogy győzelmi széria indul, hiszen a statisztikusok szerint a legnagyobb rangadón van esélyünk a rossz szériából kilábalni, ráadásul a Kofola a tavalyi rendkívül peches 0-3 alkalmával már megmutatta, hogy képes megtréfálni bennünket.
Keretünk szűkösnek nézett ki, de az utolsó pillanatban Görög és Tinkó szektás étkezés helyett mégis a meccset választották, így bár voltak hiányzóink, mégis erős csapatot küldhettünk pályára.
Csapatunk erőssége az első percektől kezdve érezhető volt, szép technikai megoldások is előfordultak, és a mezőnyfölény is a miénk volt, jól tartottuk a labdát, és focistáink többször támadhattak emberelőnyös helyzetben, ám leggyakrabban Palágyi lövéseivel záruló akcióink egy jó darabig még nem hoztak gólt. Körülbelül tíz perc után aztán Palágyi lövése felperdült egy védőn, átszállt a kapus fölött, az ott üresen álló Hlavacska Tamás pedig közelről a hálóba gurított. Alig egy perccel később Hlavacska András bolondított meg mindenkit a bal oldalon, a hatoson belülre érve lőtt, és bár a kapus karján lelassult a lövés, így is a gólvonalon túlra jutott.
Kétgólos előnyünk tudatában kezdtek megnyugodni a cserék és szurkolók, a pályán levők azonban nem pihentek, sorban dolgozták ki a helyzeteket. Különösen Hlavacska András brillírozott, nem hiába hiányoltuk a legutóbbi meccseink némelyikéről, Tinkóval együtt remek szereléseket mutatott be hátul, és a labdakihozatalokat is mesterien oldotta meg. A cikkírónak most kellen kitérnie Fehér bravúrjaira, de ezúttal nem szükséges, hiszen ellenfeleink alig jutottak el lövésig, többnyire hátvédeink blokkolták a kísrleteket, amit nem, az pedig a kapu mellett hagyta el a játékteret.
Félidőben megérkezett Nyitrai is, így cseréink száma elérte az ideálisnak tartott hármat, és Hlavacska András állapota is elég jónak tűnt ahhoz, hogy kisebb sérülése ellenére továbbra is a pályán lehessen.
A két félidő között a játék képe pontosan annyit változott, hogy addig a Bogdánfy út felőli kapura támadtunk, onnantól a Duna felé eső kapura, de mindenképpen az alkalmilag kék mezben virító fiainknál volt a kezdeményezés.
A félidő első felében Hlavacska Tamás és Görög bal oldali akciója végén szerzett gólt utóbbi játékos, amivel végleg megnyugodhattak a kedélyek, de izgalmas pillanatok is adódtak, hiszen ellenfelünk egyre több kockázatot vállalt, aminek következtében támadóink többször vihették a labdát az utolsó védőre vagy egyedül a kapusra, de ezek közül nem mindegyiket sikerült gólra váltanunk akár az elrontott utolsó passz, akár a jól kivetődő kapus miatt. Egy labdaszerzést követően aztán Nyéki passzával Palágyi kilépett, és távolról meglőtte idei első gólját, négygólosra növelve ezzel a különbséget.
A záró percekben a védelmünk nem mindig volt maximálisan a helyzet magaslatán, de egy jó blokkal, vagy mentéssel mindig sikerült megakadályoznunk ellenfelünket a gólszerzéseben, és megóvtuk hálónk érintetlen mivoltát.
Megkezdtük tehát a felfelé kapaszkodást a tabellán, reméljük ez folytatódni is fog. A jövő héten két nagyon nehéz meccs vár ránk, a bajnokságban a Black Ram ellen, majd délután tanáraink ellen.
Kozelito Tél - Kofola 4-0
kezdő: Fehér - Hlavacska A., Tinkó - Hlavacska T., Palágyi
csere: Görög, Nyéki, Nyitrai
gól: Hlavacska T., Hlavacska A., Görög, Palágyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése