Ha májusban a meleg, most a hideg miatt lehetett aggódni a tanár-diák meccs előtt, ám végül szerencsénk volt, eső egy csepp sem esett, a hőmérséklet pedig bár hűvös, de kibírható volt, és így egyik félnek sem adódott meg, hogy az időjárást hibáztassa esetleges sikertelenségért.
Aki nyitott szemmel járt az elmúlt héten az A épület környékén, az eléd sok plakáttal és szórólappal találkozhatott, igazából elég nehezen lehetett nem hallani a kupáról, és még vizsgaidőszak sem volt, így elég sok nézőre számítottunk, ám a helyszínen a tavaszi meccsnél kevesebb, körülbelül húsz néző gyűlt össze. örömteli viszont, hogy a tanári csapatot is több kollégájuk elkísérte, és hangosan buzdította.
Aranylábú fiaink közül a kilépés felé hajló Ángyán és a tanári csapatban szereplő Vaderna kivételével mindenki jelen volt, míg tanáraink keretéből fontos tagok hiányoztak, így bízhattunk abban, hogy ha nem is lesz hengerelés, megfelelő játék esetén ismét győzelmet arathatunk.
Legnagyobb aggodalmat az okozta, hogy hogyan fogjuk pontrúgások után semlegesíteni nálunk jóval magasabb vagy nagyobb tömegű, és igen jól fejelő ellenfeleinket. A két legveszélyesebbnek tartott fejeskirály állandó őrzőt kapott, illetve megbeszéltük azt is, hogy változó képességű labdarúgóink többé-kevésbé annak függvényében fognak pályára lépni, hogy ellenfeleinknek éppen milyen erős sora van fent.
Az 5+1-es rendszerben viszonylag kevés akciót hoztak a kezdő percek, mindkét félnek mindig volt elegendő védekező játékosa, akik meg tudták állítani a másik akcióit. Tanárainknál ez leginkább a Molnár-Gintli hátvédkettős egyértelmű fizikai fölényére épült, ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy kreativitásban és passz játékban is sokat javult tavaszhoz képest a csapat, részben az új igazolások miatt is.
Aranylábú fiaink hátvédkettősét is csak dícséret illetheti, sok veszélyes támadást akasztottak meg jó ütemű szerelésekkel, és jobb labdabirtoklásunk révén enyhe mezőnyfölénybe kerültünk. Ez mintegy tíz perc játék után Palágyi révén érett góllá, támadónk a balszélen viharzott el, majd a hatoson belülről laposan lőtt a hálóba, és még a félidő lezárása előtt Hlavacska Tamás is értékesített egy szélről jövő beadást.
Ha nem is "pörgettük" a cseréket, de igyekeztünk mindenkinek játéklehetőséget adni, így fordult elő, hogy Görög, Nyéki és Petykó egyszerre voltak a pályán, de ezt is elbírtuk, és a közvetlen gólveszélyt így is sikerült távoltartani a kapunktól. De tulajdonképpen szükség is volt a fentebb említett játékosok játékára, hiszen Nyitrai és Hlavacska András bokája nem volt tökéletes állapotban, kevesebbet töltöttek a pályán a tervezettnél, és megmozdulásaikon is néha látszott hogy nicsnenek csúcsformában, bár Hlavacska A. egészen jól el tudta adni lövőcselként a bicegést.
Külön dícséret illeti a kapusokat, mindketten több nagy védést mutattak be, Fehérnél ez a könnyelműségünk miatt üresen kilépő támadók ziccereinek hárítását, a kesztyű nélkül dolgozó Zaharinál pedig Palágyi, Hlavacska T. és Erdei lövéseinek védését jelenti.
Szívünk mélyén még mi is örültünk, hogy ezúttal a tanári csapat is szerzett gólt. Egy bedobás után a hosszú oldalon Tátrai üresen maradt, és közelről kapásból a hálóba lőtt, amiért hatalmas tapsot kapott a jelenlévőktől. De szerencsére csak rövid ideig volt szoros az állás, hiszen egy kontra végén Tinkó keresztpassza üresen találta Hlavacska Tamást, aki rögvest a léc alá küldte a labdát.
És ha ez még nem lett volna elég, a hajrában Nyéki lövése úgy csúszott meg Seláf vállán, hogy a kapust becsapva a bal felső sarokba jutott, legfiatalabb játékosunk is megszerezte tehát első gólját a csapatban, és szó-ami-szó jókorra időzítette, hiszen őt is tapssal jutalmazta a tisztelt publikum. A játékvezetővel ugyan egyeztetni kellett, hogy hány gólnál is tartunk, de végül sikerült meggyőzni.
A hajrára mindkét csapaton jelentkeztek a fáradtság kezdeti jelei, és a mezőnyjátékosok nagy száma sem kedvezett a sok helyzet kialakulásának, ezért a publikumot további gólok helyett szép cselekkel (elsősorban Palágyi révén) és szép szerelésekkel (ebben a műfajban Petykó alkotott leglátványosabban) szórakoztattuk.
Lefújás után a korábbi riválisok sportszerűen megköszönték egymásnak a meccset, a fiatalok pedig késő estig örvendeztek egymásnak, és annak, hogy a vándorkupát megint a mi csapatkapitányunk emelhette magasba.
Kozelito Tél - Tanárok 4-1
A Kozelito Tél részéről:
kezdő: Fehér - Tinkó, Erdei - Hlavacska T., Palágyi - Görög
csere: Hlavacska A., Nyéki, Nyitrai, Petykó
gól: Hlavacska T. 2, Palágyi, Nyéki
A Tanárok részéről:
kezdő: Zahari - Molnár, Gintli - Vaderna, Imrényi - Tátrai
csere: Bárth, Lénárt, Seláf
gól: Tátrai
Fényképek remélhetőleg majd lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése