Fekete nap

A tét és a felelősség hatalmas voltát átérezték a tagok, az összegyűlt keret mégis sokkal inkább szegényesnek volt mondható, mintsem legerősebbnek. Sérülések és távolmaradások miatt alig öt labdarúgó gyűlt össze, igen vegyes képességekkel, és a csúcsderbihez a helyszínen kellett igazolnunk kapust, ha egyáltalán kiállásra méltónak akartunk lenni.
Ilyen körülmények között nem éppen a lehengerelésre alapoztuk a taktikánkat, hanem mindenkit visszarendeltünk a saját kilencesünkre, azt remélve hogy a gólok számát alacsonyan tartva egy kis szerencsével összejön a pontszerzés.
Mindjárt az első percekben megmutatkozott, hogy a szerencse nem fog magára hagyni bennünket, ugyanis a labda kétszer találkozott a kapufával, egyszer saját játékosunk mentése, egyszer egy erős lövés után. A játék képére tényleg az volt jellemző, hogy kapunk előtt tömörülünk, többnyire mind a négy mezőnyjátékos, ott próbáljuk megakadályozni ellenfeleinket a gólszerzésben, tulajdonképpen többnyire sikerrel, hiszen egy Hlavacska-Vaderna belső védőpároson igen nehéz átjutni, de azért alkalmi kapusunknak, Molnár Levinek is volt alkalma csillogtatni képességeit.

Ide kattintva adhat hozzá feliratot

Labdabirtoklás esetén sok érdekeset nem tudtunk csinálni. Jellemzően már az is nehézkes volt, hogy kapuskiadásnál találjunk megjátszható embert, vagy legalább olyat, akinek esélye van a labda megjátszására, hiszen gyengeségünket észlelve ellenfeleink a saját térfelünkön is letámadtak bennünket. Talán még akkor volt esélyünk gólszerzésre, amikor Tinkó védekezett legelöl, és labdaszerzés után azonnal meg tudott indulni a kapu felé, de sajnos az ő kísérletei sem hoztak.
Az első félidő egyáltalán nem hozott gólt, és a játék képe alapján elképzelhetőnek tűnt, hogy a második se hozzon. A tűző napon a játékosok nem mindig sprinteltek úgy, ahogy ideálisan lehetséges lenne, és ha tényleg négy mezőnyjátékos állt a kapunk előtt, az elégnek bizonyult az állás tartásához.
A vége előtt hat perccel aztán Hlavacska Andrást játszottuk meg az ellenfél kapujának közelében, ő fordult, és kilőtte a felső sarkot, így már nem csak a pontszerzés, hanem a győzelem is elérhetőnek tűnt. Hanem a góllal azt is elértük, hogy ellenfelünk teljes erejéből meghajtsa az utolsó perceket, aminek gyászos következményei lettek. Talán a korábban jellemző fegyelmezettségünk is lazult egy kicsit, mindenesetre ellenfelünknek kétszer üresen maradt egy-egy csatára, egyszer védelmünk bal oldalán, másodszor nagyon bosszantó módon középen, a kaputól három méterre, és ezen a szinten ezeket a hibákat már góllal büntetik.
Hivatkozhatnánk arra hogy a vereség ilyen kerettel papírforma, és hogy többen gratuláltak, hogy "csak" ennyire kapunk ki, de kicsit nagyobb odafigyeléssel többet is kihozhattunk volna. Az alapszakaszbeli helyezésen ez persze már nem változtat, maradtunk a másodikok, amivel bejutunk a bajnoki döntőbe, ám oda csak négy meccsen szerzett három pontot viszünk, ami súlyos kezdeti lépéshátrányt jelent.
Kozelito Tél - Black Ram 1-2
   kezdő: Molnár - Hlavacska A., Petykó, Tinkó, Vaderna
   csere: Görög
   gól: Hlavacska A.