Ha még ennyi megpróbáltatás nem lett volna elég fiainknak, délután az első alkalommal megrendezett, de máris gigantikus presztízsű Görög Dániel Kupa várt rájuk. Rossz nyelvek kétségesnek tartották, hogy valóban meg lesz-e tartva az esemény, de a szervezés olyannyira gondosnak bizonyult, hogy az ellenfélnél történt sorozatos meccslemondások ellenére is mindig volt olyan vésztartalék, amit, illetve akit mozgósítani lehetett, így végül minden akadály elhárult a meccsezés elől.
A pályán hamar, tulajdonképpen még kezdés előtt kiderült, hogy hatalmas fölényben vagyunk, és gyakorlatilag az az egyetlen kérdés, hogy hány gólt fogunk rúgni. Illetve eleinte az is kérdés volt, hogy mikor rúgjuk az elsőt, mert hiába fektettünk különös hangsúlyt arra, hogy gólokat lőjünk ellenfelünk kezdőkapusának, ez sokáig nem sikerült, pedig még Petykó is többször veszélyeztetett közvetlen közelről. Hanem aztán Palágyi megtörte a jeget, és innentől nem volt megállás.
Összeszokottságban, technikai tudásban és futómennyiségben is messze jobbak voltunk, összeszokottságban annak ellenére, hogy Dulik Tibor személyében újoncot avattunk, aki saját állíátsa szerint nagyon rég nem focizott, de a pályán minden megmozdulása magában hordozott pár morzsányi zsenialitást.
Fölényünk biztos tudatában mód nyílt arra is, hogy a taktikai elelmeket gyakoroljuk, forgatások, oldalváltások, egyérintőzésmvoltak a műsoron, változatos sikerrel. A kupa egetverő presztízse ellenére egyik részről sem volt akkora hajtás, mint várható lett volna, előnyünk mégis szépen gyarapodot. Gólszerzés terén leginkább Palágyi tüntette ki magát, tőleis legemlékezetesebb az a körülbelül 15 méteres felsősarkos bomba, amivel felavatta ellenfelünk cserekapusát.
A 9-1-es félidő előprevetítette, hogy itt csak mi nyerhetünk. Ez lehetőséget adott arra, hogy a mezőnybe vágyó Tinkó helyett Hlavacska A. álljon a kapuba; ezzel elértük azt, hogy az utóbbi öt tétmeccsünkön hat kapus (Fehér, Molnár, Gyüre, Görög, Tinkó, Hlavacska A.) védjen úgy, hogy senki nem védett egynél több meccsen a megjelölt időszakban.
Talán kicsit el is kényelmesedtünk, mert ellenfeleink rúgtak két gólt, de a tűző nap a fizikai képességeket is jócskán próbára tette, és ebből újfent mi jöttünk ki jobban. Labdaszerzés után gyakran csak át kellett ívelnünk a labdát az ellenfél térfelére, és bízhattunk abban, hogy Hlavacska T., vagy Palágyi gyorsasága újabb gólt fog eredményezni, és bizony gyakran így is lett.
A tét ekkor már kevésbé számított, inkább mulatságára szolgált a jelenlevőknek, amikor Petykó látványosan felrúgta az ellenfél sorait erősítő Görögöt.
Mély és sokáig tartó örömmel töltötte el fiainkat, hogy ilyen meccsen, ennyire rangos kupát nyerhettünk el, tényleg nem cserélnénk semmiféle BL-győztessel sem.
Kozelito Tél - GDFC 15-3
kezdő: Tinkó - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Petykó
csere: Dulik
gól: Palágyi 8, Hlavacska T. 3, 2 öngól, Hlavacska A., Dulik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése