Mint az köztudott, szeretett csapatunk a legutóbbi meccsével nem csak a 2011-12-es szezont zárta le, hanem túllépett a századik tétmeccsen is. Ezalatt sikerből és kudarcból bőven jutott, talán előbbiből inkább, hiszen nem mindennapi képességekkel megáldott csapatról van szó.
Eme jubileum kapcsán sajtós csapatunk összeszedte, hogy ki hány meccsen vett részt kis csapatunkban. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a statisztikában a kapuban és a mezőnyben töltött meccseket külön tartjuk nyilván, ám előfordult, hogy egy játékos egy meccsen mindkét poszton szerepelt. Ezek fényében a szereplésszám szerinti rangsor eleje így alakult:
1. Görög Dániel és Tinkó Máté 90-90 szereplés
3. Petykó Márton 84 szereplés
4. Hlavacska András 81 szereplés
5. Palágyi László 79 szereplés
Míg all-time gólszerzőink között ez a rangsor adódott:
1. Palágyi László 88 találat
2. Hlavacska Tamás 68 találat
3. Tinkó Máté 62 találat
4. Hlavacska András 57 találat
5. Görög Dániel 28 találat
Az ünnepi alkalomból Görög Dániel csapatkapitányt vettük elő mint interjúalanyt, akinek helyzete az évad lezárása és tisztségéről lemondása miatt amúgyis aktuális. Személyes okok miatt nem készíthette az interjút a Kozelito Tél Blog megszokott személyzete, így tehát Hlavacska András és Palágyi László álltak a mikrofon innenső oldalára.
Az interjút szerkesztett változatban adjuk közre.
Kozelito Tél Blog: Tervezel focizni Hollandiában?
Görög Dániel: Valami feltétlen lesz! Azt előre nem tudom megmondani, hogy találok-e csapatot, de a mezemet, cipőmet, és a biztonság kedvéért a kapuskesztyűmet is ki fogom vinni, hogy ha úgy adódik a helyzet, játékra kész legyek. Ez azért is előnyös lesz, mert kevésbé jövök ki az edzésből, és hazatérésem után gyorsabban vissza tudok rázódni a Kozelito Tél játékába. Azt hiszem, nem is bírnám sokáig foci nélkül. Ha se bajnokság, se alkalmi focikálások nem lesznek, akkor a szobában fogom kergetni a pettyest a törékeny tárgyak nagy veszedelmére.
KTB: Mit gondolsz, meddig maradhat együtt ez a csapat?
G. D.: Remélem odáig még kibírjátok, hogy visszatérjek az Erasmusról. Na de komolyan, ha jól számolom, a törzstagok legtöbbjének még van hátra két év az egyetemi tanulmányokból, azt hiszem addig semmi akadálya, hogy együtt maradjunk. Hogy utána mi lesz, az akkor válik el. De csapatkapitányként mindig legfontosabb törekvéseim egyike volt az aktuális keret megtartása, és nagyon remélem, hogy a jövőben az eddiginél kevesebb lemorzsolódás vagy sérülés fog keresztbetenni nekünk.
KTB: Mivel magyarázod a tanár-diák meccsek nézőszámának folyamatos csökkenését? Állíthatjuk-e, hogy a személyed nem elegendő ahhoz, hogy megtöltsük a lelátókat?
G. D.: Hatalmas szívfájdalom az alacsony nézőszám. Az okokat még keresem, mindenesetre mindig egyre nagyobb reklámot csaptam a tanár-diák meccseknek. Az idei tavaszon szinte csak a tanárok és kisebb részt a diákok személyes ismerősei voltak ott nézőként, vagyis a diáktársakat nem sikerült megszólítani. Ami a személyes kompetenciámat illeti, erre a kérdésre nem tudnék elfogulatlan választ adni, de megnézhetjük, hogy ősszel, amikor Hlavacska Andris lesz a csapatkapitány, akkor hány embert sikerül kivinni a zöld gyep szélére.
KTB: Hogyan látod saját szerepkörödet a csapaton belül, úgy is, mint játékos, és úgy is, mint csapatkapitány?
G. D.: Játékosként próbálom hozzátenni a magam részét a csapathoz, ami vagy sikerül vagy nem. Néha úgy érzem magam, mint egy joker-kártya, nem mintha én lennék a legértékesebb, de ha épp csatár kell, akkor csatárt játszom, ha kapus kell, akkor kapust, tavasszal meg néha én maradtam utolsó védőnek amikor mindenki felment támadni ész nélkül. Jobban örülnék, ha teljesítmény alapján is húzóember lehetnék persze. Sokat szoktam gondolkodni, hogy más tag alkalmas lenne-e csapatkapitánynak. Az biztos, és nyilván ti is észrevettétek, hogy az egész csapatalapítás csak cezaromán hajlamaim kielégítésére kellett, ezért ragaszkodom annyira a tisztségemhez, hogy vasvillával sem lehet innen elkergetni. Életem legnagyobb élvezetét jelenti, hogy megszabhatom, ki milyen mezt vegyen fel, ki mennyit ihat péntek esténként, és aztán a meccs után jól lebarmolhatom, hogy "na fiam, ma is szar voltál".
KTB: Ki volt a kedvenc ellenfeled?
G. D.: Ó jaj, én mindig a gyenge csapatok ellen szeretek játszani, akiket jól kitömhetünk gólokkal, és akikkel szemben még én is jó játékos vagyok. Ezt nevezhetjük emberi gyengeségnek részemről, de ez van. Hogy ki volt a kedvenc ellenfelem, azt ezután sejthetitek, de ne mondjuk ki a csapat nevét, mert még a végén megsértődnek.
KTB: Mi volt szerinted a Kozelito öt legjobb meccse?
G. D.: Húha. Említeném a Kukászok elleni 7-1-et, amivel annó csoportelsők lettünk, a Sör elleni 5-2-t, a tanárok elleni 8-0-t, igaz ott nem csak a mi jó játékunk kellett a győzelemhez. Aztán mondhatnám a tavaly tavaszi Hazafias Népfront elleni felállást, és a Kopa 8-3-as legyőzését. Idén télről pedig a Szigetivel való iksz és a Black Ram 7-3-as megverése emelkedik ki. Ez lehet, hogy több volt ötnél, de nem tudok mit csinálni, ilyen sok jó meccsünk volt.
KTB: Melyik volt az a meccs, ahol úgy érezted: "Ha most nem lennék itt, teljesen máshogy alakult volna a mérkőzés"?
G. D.: Filozófiai nézeteim szerint még azt a meccset is befolyásoltam, amin pályára sem léptem, hiszen gondolj csak bele, ha az oldalvonal mellett állok, rajtam múlik, hogy milyen gyorsan adom vissza a labdát. Ha lassan, akkor addigra máshogy helyezkednek a játékosok, más megoldást fog választani az oldalrúgást végző játékos, és ki tudja, nem ezen múlik-e egy gól. Meccsek után el szoktam tűnődni magamban, hogy most mit hasznosat tudtam hozzárakni a csapatjátékhoz. Sajnos van, hogy egy-két oldalpassznál nem többet, de ennek az is az oka hogy ha három perce pályán vagyok, akkor már kiabálnak egyesek, hogy menjek már le. Ha meg jól megy a játék, netalántán gólt is lövök, annak örülök. Legbüszkébb arra a meccsre vagyok, amikor annó 13-at rúgtunk a Hajcsatoknak, és öt gólt és négy gólpasszt jegyeztem. De arról a két szép gólról is mesélni fogok öregkoromban, amit tavaly télen lőttem a talán még a mostaninál is erősebb Black Ramnek, és 3-1-re vezettünk, aztán a végén kikaptunk, pedig ha még egy gólt lövök, meglett volna. A másik véglet... hát mezőnyben sokszor játszottam már gyengén, de az feltűnő és az töri össze igazán a szívem, ha kapusként fogok ki gyenge napot. Talán az első meccsünk, az a legendás 0-12 volt a legszerencsétlenebb, emlékeim szerint ott összesen egyet védtem, de a kipattanót akkor is berúgták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése