Szomorú jubileum

Még két másodperc és hálónkba kerül az első gól

Meccs előtt a csepűrágó firkászok kiszámolták, hogy a csapat fennállásának századik meccse következik. Ennek örültünk, de nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk annak, hogy meg is nyerjük, főleg hogy az utolsó fordulóbeli meccsről volt szó. Ki is számoltuk, hogy az elmúlt fordulókban elért nem túl fényes eredményeink ellenére, riválisaink szintén nem túl fényes eredményei miatt, ha most nyerünk, megvan a bronzérem.
Létszámra ugyan nem a legjobbak voltunk, de egyes vélemények szerint mezőnybeli kezdőcsapatunk erősebb volt, mint a korábbi kilencvenkilenc meccsen valaha, és erősen fogadkoztunk, hogy most nem 0-2-nél fogunk felébredni. A nagy fogadkozás hatására el is jutottunk odáig, hogy már 0-1-nél felébredjünk, és alig három perc játék után máris 1-1 volt az állás, részünkről Vaderna bombázott középtávolról a kapu bal oldalába. Átmenetileg reménykedtünk, hogy ezzel most meg is fordítjuk a meccset, és csere nélkül küzdő ellenfelünket messze felülmúljuk, de ahhoz több kellett volna.

Palágyi nézi ahogy fejese a kapu felé száll - védett a kapus

Előrejátékban sem voltunk a precizitás mintaképei, és keveset birtokoltuk a labdát, de védekezésünk gyakran volt dekoncentrált és létszámhiányos, kapusunk eszén pedig lapos lövésekkel kétszer is túljártak. A szokásos 0-2 helyett tehát most 1-3 után kezdhettük a kapaszkodást. Annyi sikerünk legalább volt, hogy rögvest összejött a szépítés, Palágyit találtuk meg a hatos jobb oldalán, aki először még a kapusba lőtt, de a kipattanót már a hálóba lőtte.
Az egyenlítésért küzdhettünk, és itt azért mintha kijött volna a tudáskülönbség, amit mi végig a mi oldalunkon éreztünk. Tényleg nem sokkal a szépítés után Palágyi lőtt szép gólt a rövid felsőbe, és újfent reménykedhettünk abban, hogy mostantól javunkra fordítjuk az állást, ám ez a remény sem tartott sokáig, hiszen egy indítás és egy éles szögből a hosszú alsóba guruló labda után ismét hátrányban voltunk.
Válogatott szitkokat szórtunk a sors szeszélye felé, de igazából tényleg csak magunkat okolhattuk a történtekért, na jó meg a szerencsét, de azzal nem igazán lehet termékeny vitákat folytatni. A játékvezető már jelezte, hogy másodpercek vannak csak hátra, amikor Palágyi megszerezte önmaga harmadik, csapatunk negyedik gólját, amivel legalább egálra mentettünk félidőre.
Sajnos a játék képe a második félidőre sem változott döntően. Támadgattunk, támadgattunk, de nem voltunk olyan hatalmas formában, hogy az forgácsokra verje szét az ellenfél védelmét, és mindig bennevolt a hibalehetőség abban a módban ahogy támadásainkat építettük, főleg mert a biztos siker érdekében nem a döntetlenre, hanem a győzelemre játszottunk.
Néhányszor lekontráztak minket, és egyszer a kipattanó labdát a szélen begyűjtve, létszámhiányos és tanácstalan védelmünk asszisztálása mellett üreskapuig kijátszottak minket, kezdhettük megint hátrányból a támadást és a reménykedést. Próbálkoztunk fejjel és lábbal, de mindhiába, próbálkozásaink vagy a kapus kezében haltak el, vagy a ketrecen kívül hagyták el a játékteret.
Ezzel tehát egy góllal kikaptunk, és lecsúsztunk az oly igen áhított dobogós helyről. A táblázat böngészése közben kiderült, hogy ezen az utolsó meccsen egy döntetlen is elég lett volna a bronzhoz, így viszont az ötödik helyre csúsztunk vissza. Nem vagyunk meggyőződve róla, hogy az előttünk végzők közül tényleg mindenki jobb nálunk.

Ilyen közel voltunk hozzá

A körbeverések miatt elegendő lett volna a Túlerő, a Black Ram, a Sör és a Ratio csapatai közül csak még egyet megverni ahhoz hogy mi vigyük haza a harmadik helyért járó kupát, és valószínűleg a feljutási jogot is, és a bajnokság erőviszonyainak ismerői számára nyilvánvaló, hogy nem lett volna megoldhatatlan a feladat, ha a téli formánk és a szerencse el nem pártol tőlünk. Az ötödik hely alulmúlja várakozásainkat, főleg azért, mert idén gyangébb volt az élmezőny a tavalyinál. Nem is nagyon tudunk mit kiemelni, hogy mire vagyunk büszkék a szezonból, talán a Kopa oda-vissza megverése az egyetlen nagy siker.
De nézzük a jó oldalát, az ötödik hellyel garantáltan nem leszünk feljutók, így az A-ligás nevezés kérdése többé nem fogja megosztani a társaságot.
A bajnokságot tekintve házi gólkirályunk Hlavacska Tamás lett 26 találattal.

Kozelito Tél - SS Ratio 4-5   
   kezdő: Gyüre - Hlavacska A., Hlavacska T. Palágyi, Vaderna
   csere: Görög
   gól: Palágyi 3, Vaderna