A bajnoki érmekért való hatalmas küzdésben várt ránk az 1. FC Sör csapata, és mivel mindkét fél tudta, hogy az érmek elosztása igen nagy mértékben múlik ezen a találkozón, mozgósították is összes bevethető emberünket. Részünkről is mezőnyben gyakorlatilag a bevethető legerősebb keret állt rendelkezésre, csupán kapusposzton voltak gondjaink, Fehér, és mint kiderült, Gyüre is távolmaradt, így rövid vita után Görög vállalta el ezt a kulcspozíciót.
Kezdetben, bár igen erős mezőnybeli négyest küldtünk pályára, nem igazán találtuk meg a ritmust, passzaink között voltak rosszak is, de ennél súlyosabb volt, hogy hagytuk magunkat megelőzni vagy elnyomni, és beszoríttatni a saját térfelünkre. Onnan nyilvánvalóan nem is nagyon tudtunk gólhelyzetbe kerülni.
Ha még csak ennyi lett volna a baj, azt túléltük volna, hiszen ősszel is, és máskor is több csapat szoírtott már be minket az első percekre, de most ez számszerűsítve is lett. Egyszer lekontráztak minket, és ellenfelünk legveszélyesebb játékosa üresen maradt a hatoson, amit kegyetlenül megtorolt, majd nem sokkal később egy távoli lövés jutott be kapunkba. Sokakban felidéződhetett a múlt heti derbi, ahol 0-2-nél ébredtünk fel, és onnan fordítottuk meg a meccset, de egyelőre az ébredésnek nem sok nyoma látszott. És különben is célszerűbbnek tűnne, ha kezdéstől fociznánk, és nem 0-2-nél jönnének rá fiaink, hogy voltaképpen meccsen vannak.
Hogy aztán a 0-2-es állás, vagy Vaderna becserélése volt-e a döntő, azt nehéz kinyomozni, de valami megmozdult, Vaderna vezérletével egyre gyakrabban és egyre elegánsabban tudzuk kihozni a labdát a saját kapunk elől, és volt annyi szerencsénk, hogy hamaraosan gólt is szereztünk. Ki más, mint Vaderna tanár úr hozta a labdát középen, onnan a bal szélen meginduló Tinkót ugratta ki, akinek lapos beadását Palágyi helyezte közelről a kapuba.
A meccs további részében is érződött, hogy ha nagyon akarjuk, jobbak vagyunk, és mezőnyfölényre tudunk szert tenni. Erősen kérdéses volt azonban, hogy hátrányban, rutintalan kapussal elegendő lesz-e ennyi az állás megfordításához.
Ellenfeleink a meccs utolsó harminc percében már inkább a védekezésre koncentráltak, amit feltörni nehézségekbe ütközött, többnyire csak lövésig jutottunk, a gól elmaradt.
Saját kapunk aránylag ritkán került veszélybe, amikor mégis, akkor kapusunk vagy a kapufa hárított, a Hlavacska A.-Vaderna védőpárs ugyanis leég nagy biztonsággal szűrt. Egy sokáig vitatott bedobásnál a labda elszállt az ellenfél csatára és Hlavacska A. mellett, majd a hatosig kifutó kapusunkat becsapva a hálóba csorgott. Nagy ijedtség vett erőt rajtunk, de a játékvezető érvénytelenítette a gólt amiatt, hogy senki nem ért bele, bedobásból pedig nincs közvetlen gól. Míg ellenfelünk kapusa reklamált, Hlavacska A. megpróbálta saját térfelünkről bevenni a kapuját, amit a kapus éppen a léc fölé tudott tornászni. Így tíz másodpercen belül lehetett volna 1-3 és 2-2 is, végül pedig maradt az 1-2.
Az utolsó percekben aztán támadóink is kitettek magukért, kiderült, hogy egy-az-egyben is lehet esélyünk cselezni az ellenfél védőivel szemben, de annál mégis masszívabb csapat volt a Sör, hogy simán gólokat rúghassunk nekik, az idő pedig egyre fogyott. Szinte zárójelenetként Tinkó megint balszélről adott be, és Palágyi érkezett, ugyanúgy mint a gólnál, és ugyanúgy, mint már annyiszor a csapat történetében, de Palágyi külsős lövésére a kapus még visszaért a világ végéről, így ekkor sem sikerült az egyenlítés.
Így aztán a meccs elejei rövidzárlat annyira végzetesnek bizonyult, hogy el is vesztettük a meccset, és az ezüstéremre való reményünket is, sőt a bronz is a többiek eredményétől lesz függő.
Kozelito Tél - 1. FC Sör 1-2
kezdő: Görög - Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tinkó
csere: Petykó, Vadrena
gól: Palágyi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése