Télen az élen

 Az őszi idény utolsó fordulójában a közelítő tél beáltának küszöbén a Kofolát fogadtuk. A forduló előtt egy pont előnnyel vezettük a tabellát, a mi meccsünk kezdetekor már tudtuk, hogy az üldöző Martin megnyerte a meccsét, tehát akkor és csak akkor telelhetünk az első helyen, ha mi is nyerünk.

Ennek megfelelő lendülettel kezdtünk bele, és az első percekben már rommá lőttük a kapust, sajnos a hálót még nem. Élőben is tapasztalhattuk, miért tudott a Kofola értékes pontokat rabolni az élbolyba tartozó csapatoktól. De védelmük szilárdsága nem tarthatott sokáig, a félidő fele táján berámoltunk kettőt, az előkészítés mindkétszer Kántor érdeme, a befejezés először Palágyié, másodszor Matié. Nem sokkal később azonban be is kaptunk egy gólt felívelés utáni fejesből, így a meccs továbbra is nyílt és háromesélyes volt,

Mezőnyben azért sokat birtokoltuk a labdát, és összképre inkább mi domináltunk, és helyzeteink is akadtak. Kántor tényleg megunhatta, hogy korábbi szezonokban a házi gólkirályi címmel kellett beérnie, és most a gólpasszkirályi címre tört, és a harmadik gól is abból született, hogy bombaerősen előreívelése megtalálta Matit a hatoson. A beadás ugyan derékmagasságban érkezett, de szerencsére Matinak a feje található abban a magasságban, így erőlködés nélkül csúsztathatta a kapuba a labdát. Pár perccel később egy szöglet után Kozma tette a labdát Görög elé, aki egy igazítás után a kilencesről kilőtte a hosszú alsót. Ahogy az első félidőben, úgy a másodikban is a két lőtt gólt követte a bekapott, csúnyán lekontráztak minket, és megcsinálták a 2-1-es szituációt. 

De aggódnunk igazából nem kellett, az utolsó percekben is inkább mi támadgattunk, és mi alakítottunk ki további helyzeteket. Végül három ponttal gazdagodtunk, és így egész télen nézhetik a liga követői, hogy mi vezetjük a tabellát -  a márciusi viszontlátásig, vagy még tovább.

Kozelito Tél - Kofola 4-2
   kapu: Belányi
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi
   gól: Mati 2, Palágyi, Görög

Öt gól, három pont, nulla meccs

 Utolsó pillanatban érkezett a hír, hogy ellenfelünk nem áll ki a meccsre, így játékosaink koratéli álomban tölthették a szombat reggelt. A három pont a miénk, de a meccsnek jobban örültünk volna.

Kozelito Tél - Lafayette 5-0

    játék nélkül

Brazilos

 A nevezési határidő előtt két nappal úgy tűnt, kevesen vagyunk és felelőtlenség lenne benevezni a csapatot. Akkor Tinkó összetrombitálta összes ismerősét, és hirtelen sokan lettünk. Mostanra kicsit leolvadta a csapat és lehet, hogy megint kezdünk kevesen lenni. A nap szépen sütött ezen a novemberi reggelen, és mi is minden alkalmat megragadunk, hogy akár az időjárásról is beszélhessünk, csak a meccsről ne kelljen.

Összegyűltünk hatan, emiatt még le lehetett volna hozni a meccset. De sérülés, éjszakázás, vagy csak egyszerű formahanyatlás miatt több játékosunk nem találta a csúcsformáját, és csapatként sem működtünk együtt. Az első percben már hátrányba kerültünk, ami nyilván az összhang hiányával és álmos kezdésünkkel magyarázható, és alig néhány perccel később a másodikat is beszedtünk, miután leghátul elszórtuk a labdát. És amikor még mindig csak öt perc játék után a harmadik gólt is bekaptuk, a szangvinikusabb szurkolók már vették is kalapjukat, sétapálcájukat, felszedték a párnát a székről, és elindulatk hazafelé. Aki így tett, nem láthatta, hogy Palágyi végigkígyózik a védelmen és a hálóba gurította azt a gólt, ami egyetlen örömünk volt a meccsnapon.

 De a játék összképét a továbbiakban is szétesettségünk dominálta. Előre játékunkról nem is igazán érdemes beszélni. Nem találtuk meg egymást, nem tudtunk esetleges passzoknál vagy egyéni megindulási kísérleteknél többet felmutatni. Nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél sok mozgáson és egész pályás letámadáson alapuló taktikájával sem. Igazából se elöl, se hátul nem voltunk meg, mindig csak úton voltunk. Ellenfeleink könnyen kerültek létszámelőnyös helyzetekbe, de igazából szükségük sem volt rá, mert egyenlő létszámnál is olyan nagylelkűen, 4-5 méterekről fogtunk embert, vagy nem is fogtunk embert, csak homályokba futkostunk, hogy kedvükre alakítgathattak ki helyzeteket. A félidő végéig még kettőt rúgtak, az ötödik különösen megengedhetetlen volt, hiszen a balszélsőjük is, és a center is üresen érkezhetett a kapunk elé, és könnyen kipasszolták a kapust.

Mentálisan nem omlottunk össze, próbáltuk menteni a menthetőt, talán a második félidő közepére fel is ébredtünk, de ezzel már messzire nem jutottunk. A második félidőben is kaptunk még két gólt. A hetedik után Belányi megvadította a felállást, és kapusszerkóban kiment a csatársorba, kesztyűjét Görögre hagyva. Veszteni már nem vesztettünk ezzel semmit, nem is lett volna mit. 

A meccs előtt sárga mezünk miatt a brazilokkal viccelődtünk, utána ellenfeleink emlegették a 7-1-es vb elődöntőt. A frappáns válaszon még gondolkodunk, de abban biztosak vagyunk, hogy ilyen csúfos vereségnek nem szabad többet előfordulnia.

Kozelito Tél - Martin és a mókusok 1-7
   kapu: Belányi, Görög
   mezőny: Belányi, Görög, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Palágyi
 

Újra az élen

 A novemberi meccsdömping második epizódjában az AirXanyit fogadtuk, azt a csapatot, akiktől az első körben egyedüliként kikaptunk. Az első csatát már a héten megnyertük, mert mint utólag tisztázódott, két kapus is közös bő keretünkben, én mindketten minket választottak. Így mi kellően bőven, ők igazi kapus nélkül készülhettek az összescsapásra.

A múlt heti tanulságokat levontuk és ismételgettük egymásnak, csak ésszel, okosan satöbbi. Annyit tényleg megofagdtunk, hogy nem rontunk neki az ellenfélnek, az első tizenöt percben nem is lőttünk kapura. A védekezés ment valahogy, azért néha engedtünk egyenlő létszámú, vagy tempóelőnyös támadásokat az ellenfélnek, Tóthnak többször kellett nyújtóznia. És eljött az a pillanat, amikor egy kettő-kettő elleni szituáció után már kapusunk sem tudott menteni. Első igazi helyzetünk Kántor lekészítése nyomán Kozma előtt adódott, de ő a kapust találta el. A következő akcióból viszont Varga a tárfél közepéről nagy erővel lőtt a kapu hosszú oldalába, és döntetlenre javította az állást. A félidő vége előtt még Kántor rúgott kapufát egy szöglet-variáció után.

A félidei 1-1 nyilván sok végkifejletnek lehetett volna táptalaja, illetve adta magát a múlt hetivel összehasonlítás lehetősége. Ahogy telt az idő, úgy egyre inkább kijött talán több cserelehetőségünk miatt is frissességbeli fölényünk, és egyre inkább átvettük az irányítást a játék összképét tekintve. Az ellenfél éppen szolgálatban lévő kapusa rövid időn belül kétszer mentett kapujától távol úgy, hogy a labda a mezőnyben maradt, és Rolandjaink saját térfelünkről megpróbálhatták bevenni a kaput. Osvald kísérletére még valahogy visszaért és menteni tudott a kapus, de egy perccel később Kozma labdája már a kapuba jutott. Az előnyre rátettünk még egy gólt, amikor egy szöglet után Palágyi a felső sarokba lőtt. 

A hátralevő időben úgy voltunk vele, hogy igazán kockáztatnunk már nem kell, elég ha tartjuk az eredményt. Volt ugyan még néhány helyzetünk, de újabb gól már nem lett. Küzdős meccsen értékes három pontot szereztünk, amivel visszakerültünk a tabella élére.

Kozelito Tél - AirXanyi 3-1
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Palágyi, Osvald, Varga B.
   gól: Varga B., Kozma, Palágyi

Félpálya

 Ezen a csodás novemberi délelőttön a KRE-t fogadtuk, a forduló előtt listavezetőként tehát abban a boldog tudatban, hogy innen már elég az összes meccsünket megnyerni. A héten felmerült, az időpontváltoztatás lehetősége, de végül nem jött össze. Mi heten, azaz két cserével készültünk, és annál meglepőbb, hogy pontosan az a hetesfogat várta a kezdő sípszót, akikre számítani lehetett.

A kezdeti időkben az egyenlő erők küzdelmeire jellemző gyürkőzést és taktikai fogskeresést láthattuk túl sok helyzet nélkül. Már több, mint tíz perc, talán tizenöt perc is eltelt, amikor Kozma megunta a tologatást és a képzeletbeli kilencesről a jobb alsó sarokba lőtt. A következő percben egy flipperezős, éppen a gólvonalig elgurulós góllal javított döntetlenre az ellenfél.

Félidőben bizakodó hangnemben beszéltük, hogy nyerhető a meccs, csak legyen több mozgás elöl. Ezt valószínűleg úgy értettük, hogy előrefelé mozogjunk, mármint kizárólag előrefelé. A második félidő jellemző játékképe volt, hogy mi akár labdával, akár labda nélkül is az ellenfél térfelén tartózkodunk, míg ők élvezik a mi kapunk előtti létszámhiány előnyeit. A fordulás után percekben rövidesen három gólt is beszedtünk. Előrefelé sem játszottunk kifejezetten jól, mert voltak fölöslegesen eladogatott labdáink, és a felállt védelemmel sokszor nem tudtunk mit kezdeni, de ennél bosszantóbb, hogy a labdavesztések után késve zártunk vissza, és eleve felkínáltuk a KRE-nek a kontrázás lehetőségét. Utólag megint elmondtuk, hogy tizensok éve játszunk együtt, ugyanazokat a hibákat ne kövessük el újra és újra. A taktikai hibákat Palágyi és Hlavacska távollétére kentük, hiszen ők szokták a fölöslegesen kitámadó játékosokat "Félpálya!" kiáltásokkal visszahívni, nélkülük meg nem volt elég karizmatikus taktikai vezetőnk.

A második félidő közepén Mati szerezte meg első csapatbeli gólját, egy csellel elment a védője mellett, és higgadtan a hosszú alsóba gurított. 2-4-nél talán még lett volna esélyünk felzárkózni, de a játék képén nem tudtunk változtatni. Eleget birtokoltuk a labdát, talán többet is lőttünk kapura, mint az ellenfél, de a mi próbálkozásaink vagy átlövések, vagy végletesen kijátszott akciók voltak, míg az ellenfélnek alkalma volt egy-két húzásból ziccereket kialakítani. A hatodik gólt is így kaptuk, majdnem üres kapuig kijátszottunk egy helyzetet, ami kimaradt, a feketemezesek részéről kettő passz, és csatáruknak már csak annyi dolga volt, hogy a hatosról elgurítsa a labdát a sarokba. 

Súlyos 2-6 letta  vége, ha még versenyben akarunk lenni a bajnoki címért. Az ilyeneket a jövőben mellőzni kellene. Mondhatjuk azt is, hogy tanultunk, tanuljunk belőle, ha ugyan eddig még nem tettük meg. 

Kozelito Tél - KRE Főnixek 2-6
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Kozma, Mati

Elhulltanak legjobbjaink

 A bajnoki után nem mindenkinek járt ki az édes pihenés, mert a régiek némelyikének András barátunk legénybúcsúján kellett küzdenie a Kozelito becsületéért. Olyan régen látott játékosok is pályára léptek, mint Hlavacska A., Vaderna vagy Tóth Olivér. A pálya másik térfelén a KFC nagy múltú nagypályás egyesületének kispályás válogatottja szerepelt, olyan régi harcostársakkal, mint Hlavacska T., vagy Kapitány. 

Bár kellemes baráti hangulatban, de mégis olyan iramban küzdöttünk, mint egy igazi bajnokin, és hamarosan mindkét kapu előtt elkezdtek jönni a gólok. A legénybúcsús jelleghez hozzátartozott, hogy egy-egy játékos sörrel vagy pálinkával a kezében avatkozott a játékba, a körülményektől nem is feltétlen hátráltatva. Kiderült, hogy Vaderna még nem vesztett dinamikusságából, és az elvileg sérült, a kapuban kezdő Tóth is hamarosan a mezőny egyik legtöbbet dolgozó tagjává lépett elő.

Eleinte Porkoláb szerezte a góljaink többségét, míg Tinkó jeleskedett az előkészítésekben. Aztán sorban az összes mezőnyjátékosunk feliratkozott a gólszerzők közé. Az elején egy rövid megingást leszámítva végig mi vezettünk, hol többel, hol kevesebbel. Nem sokkal a vége előtt 10-9-nél ismét szorossá vált a meccs, elképzelhető lett volna egy döntetlen, de Tóth beadása után Vaderna a földön hemperegve is a gólvonalon túlra juttatta önmagát és a labdát. Utána kiszakadt a gólzsák, és az utolsó percekben kontrákból további gólokat szereztük. A meccs utolsó akciójából éppen az ünnepelt szerzett gólt, és ezt méltó befejezésnek éreztük, akkor is ha az ünnepelt saját állítása szerint a gólpasszoknak jobban örül.

   Kozelito Tél - KFC 14-9
   pályára lépett: Görög, Hlavacska A., Porkoláb M., Tinkó, Tóth O., Vaderna
   gól: Porkoláb M. 4, Vaderna 3, Tóth O. 2, Hlavacska A. 2, Görög 2, Tinkó
 

Három pont...

 Az őszi első kör utolsó fordulójában a Kofolát fogadtuk, ilyenkor szokásos kék mezünkben, ideális két cserével, és a három pont emgszerzésére irányuló szándékkal. A forduló előtt már vezettük a tabellát, és nem akartunk volna pontokat hullajtani. 

Az első félidőről tényleg nem sokat mondatuk. Késve kezdtünk, és a mi második cserénk is késve csatlakozott. A labdabirtkolásunk rendben volt, de a betömörülő védelem ellenében az elvártnál kevesebbszer jutottunk el gólhelyzetig, gólig meg a sípszóig egyáltalán nem. A legközelebb Palágyi átlövése járt a gólhoz, ami a kapufa külső élét súrolva hagyta el a játékteret.

A második félidő első akciójából Kántor iszonyatos erejű kapufát lőtt, a visszapattanó labda az ellenfél éppen beállt játékosát találta telibe, majd testéről a hálóba pattant. Nem mindennapi góllal tehát megszereztük a vezetést. Nem sokkal később Kántor távoli lövésével növeltük az előnyt. Megnyugodhattunk volna, de igazából ekkor sem állt össze a játékunk. Megoszlanak a vélemények, hogy mennyire játszottunk rosszul, egyesek szerint nagyon, mások szerint közepesen, csak a gólok nem jöttek össze. Elképzelhető, hogy a játékosok a saját teljesítményük értékelését terjesztik ki az egész csapatra. Mivel jelen sorok írója, másképpen szólva jómagam nem játszott annyira rosszul, hajlamosak vagyunk a csapat teljesítményét is elfogadhatónak értékelni. Tény azonban, hogy a letámadás/visszahúzódás közti váltás és az emberfogás, és a felállt védelemmel szembeni támadásépítés terén mutattunk hiányosságokat.

Voltak meleg pillanatok, egy szöglet után gólt is kaptunk, illetve Görög rövid időn belül kétszer mentett az üres kapu előtt. A kedélyeket Kozma nyugtatta meg, aki szép labdavezetés után kilőtte a jobb alsó sarkot. Néhány perccel a vége előtt már tényleg megnyugodhattunk a három pont sorsa felől, és már a győzelem tudatában vezethettünk kontrákat. Kántor elfutása és beadása után azonban Görög nem tudta gólra váltani a helyzetet, így az eredmény már nem változott. 

A három pontot bezsebeltük, és továbbra is vezetjük a tabellát, ezek kétségtelen pozitívumok, a többit meg majd novemberben.

 Kozelito Tél - Kofola 3-1
   kapu: Belányi
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Kántor, Kozma, öngól

Közeleg a tél

Végy egy jó kapust – tartja a mondás. A csapat erejét mutatja, hogy a szezon negyedik fordulójában már a harmadik kiváló hálóőr foglalta el a helyét a gólvonalon a kezdő sípszóra. Ugyan számos hiányzónk mellett a csapat esze és szíve, azaz Görög és Tinkó sem voltak jelen, Fehér, a Kozelito lelke (aki eleddig és ezután is főként lélekben vesz részt a mérkőzéseinken) már ott lebegett az ásványvizek fölött, amikor útjára indult a labda. Ikonunk a mérkőzést megelőző interjújában elmondta, hogy a legutóbbi karantén idején megszabadult az évek során a számtalan hárítástól foszladozó, minden verítékcseppet makacsul őrző, legendás kapuskesztyűjétől, ezért most kénytelen volt puszta kézzel állni a napfényes, de csípős reggelen a még csípősebbnek ígérkező lövések elébe. A közönség ovációjától övezve az idényben ugyancsak először felbukkant a pálya szélén Porkoláb is – igaz, feltűnését a hölgy rajongók már visszafogottabban fogadták, aminek hátterében az állhat, hogy bulvárhírek szerint a csapattagok között járványszerűen terjedő kötelékbe tervez lépni...

 Az ellenfél a hozzánk hasonlóan nagymúltú Lafayette együttese volt, amelyet nem temetett maga alá a Covid legutóbbi hulláma – ez az előző bajnokság csapatainak viszonylatában önmagában komoly teljesítmény. Mi viszont a fennmaradásért sikeresen megvívott harc után a három pontot is szerettük volna kitenni a negyedik forduló végére, ami talán a legelőkelőbb bajnoki helyezésről is elgondolkodtathat minket...

 Noha csere nélkül vágtunk neki a találkozónak (prof. Kántor akadémiai késéssel érkezett), és akadt a pályán, akinek nem telt unalmasan az előző éjszakája, a személyi állomány minőségére nem lehetett panasz, joggal tartottunk igényt a győzelemre. Szándékaink komolyságát jelezve akár már az első támadást is befejezhettük volna góllal, a szép és magától értetődő labdajáratás után Osvald lövését védte a kapus. A vezetésre mégsem kellett sokáig várni, Osvald ragyogó passzal találta meg a védőjétől elmozgó Porkolábot az ötösön, aki épp annyira ért a labdába, hogy az elosonjon a kapus mellett. Megvan a korai vezetés, megnyugodhatnak a kedélyek – bizakodtak a játékosok. Az előnyt ráadásul sikerült hamar megduplázni: Palágyi kapott remek kiugratást, a kirohanó kapus mellett sikerült elpöckölnie a labdát, a felszabadítani igyekvő védő pedig éppen a támadónk lábába lőtte a játékszert, ami akadálytalanul gurult a gazdátlanul hagyott kapuba.

 Bár csúsztak hibák az utolsó, sőt, olykor még az utolsó előtti passzokba is, összességében játékosaink nagy kedvvel vetették magukat a játékba. Az egyik ambiciózus támadás során Palágyi vállalkozott átlövésre, a labda pedig utat is talált a kapuba: 3-0. A továbbiakban is számolatlanul dolgoztuk ki a helyzeteket, többször ordító ziccert hibáztunk, Kántor pedig a megérkezése után privát kapufás játékában halmozta a pontokat. A kimaradt lehetőségeket Hajtós elégelte meg, jobbról jobbal a hosszú alsóba lőtt, négy gólos előnnyel vonulhattunk a szünetre. „Hajtós, mint a csapatunk” – mutatkozott be a nevét feljegyző játékvezetőnek a gólszerző. És valóban, alázatosan, sok mozgással, a védekezésre is ügyelve, de erőnket jól beosztva sikerült viszonylag egyenletes teljesítményt nyújtanunk. 

 Kiemelendő, hogy a mérkőzés végig roppant sportszerű keretek között zajlott, voltak ugyan kemény párharcok, egy-két elkésett belépő is előfordult, de jelen sorok írója nem is emlékszik arra, hogy a játékvezetőnek bármikor is közbe kellett volna avatkoznia, ami, maradjunk annyiban, sajnos korántsem nevezhető általánosnak az amatőr kispályás bajnokságokban (sem).

 A második félidőben már itt-ott lankadt a figyelem, miközben ellenfelünk sem adta fel a gólszerzést. Utóbbi ekkor is nekünk sikerült először, ismét Porkolábot kínálták meg egy okos átadással a hatos vonalában, s ha már így alakult, felfutó védőnk meg is szerezte a második gólját. Nem sokkal később Kántor viharzott el a szélen egy oldalvonali berúgás után, majd higgadtan a kapuba helyezett. Fehérnek már az első félidőben is többször komolyan közbe kellett avatkoznia, a másodikban megérdemelten szépített is a Lafayette, amikor portásunk kiszolgáltatott helyzetbe került egy lefordulás után. Erre is volt azonban válaszunk: ismét Kántor próbálkozott, erős lövése után a kapus kezéről pattant a gólvonal mögé a pettyes.

 Mesebeli számok: az első igazi őszi mérkőzésünkön hétszer zörgettük meg a hálót, sima győzelemmel szereztük meg azt a bizonyos három pontot, amivel némi pontelőnyre tettünk szert a bajnokságban. Elbizakodottságra nincs okunk, de ezen a mérkőzésen is jó volt látni a tetszhalotti állapotából megerősödve kikerült csapatunkat. „Amikor leesik a hó és fehér szelek fújnak, a magányos farkas elpusztul, de a falka életben marad.” – mondhatná a posztmodern Berzsenyi.

Kozelito Tél - Lafayette 7-1

   Kapus: Fehér

   Mezőny: Hajtós, Kántor, Osvald, Palágyi, Porkoláb

   Gól: Porkoláb 2, Palágyi 2, Kántor 2, Hajtós

 

(PL)

S13E03

 Sorozatnyelven szólva tizenharmadik évadunk harmadik epizódjához érkeztünk.  A Martin és mókusok került az ellenfél szerepébe, sok nagy derbivel közös múltunkban. Személyi állományunk elég erősre sikeredett, igazából mint ezen az őszön mindig, így tudtuk, hogy ha nagy hülyeségeket nem csinálunk, három ponttal gazdagodtunk.

Ez nem olyan meccs volt, amit semleges nézőknek ajánlunk, itt inkább a biztonságra alapozva keresték egymáson a fogást a csapatok. Nekünk ez is megfelelt, mert önképünk szerint ha tényleg beállunk bekkelni, nem sok csapat jön át rajtunk. A türelemjátékokat pedig, ismételt utalással korunkra, nekünk illik megnyerni. 

Az első félidő egyetlen gólját labdaszerzés és kiugrás után Palágyi szerezte. A vezetés még kényelmesebbé tett minket, nem éreztük úgy, hogy nekünk kellene összetörni magunkat a továbbiakért, ellenfelünk támadásait pedig hatástalanítottuk. A mi kapunkra sokáig még az jelentette a legnagyobb veszélyt, amikor egy szabálytalan hazaadást Belányi engedett kigurulni a kapufa mellett szögletre. Belefért, hogy sokat cseréljünk, és új játékos kombinációkat próbáljunk ki. Beleértendő, hogy Hajtós először képviselt minket; illetve hogy egy adott pillanatban három rutinos rókánk pihegett az oldalvonalon túl és öt idei igazolás küzdött a gyepen.

A második félidőben nyílt alkalmunk néhányszor kontrából előnyös helyzetet teremtetni, és egyszer Palágyi beadására Tinkó érkezett, és a hálóba kotorta a játékszert. Kaptunk is egy gólt, egy kicsit még izgalmas lett a vége. Az utolsó másodpercekben, amikor a megszerzett labdát éppen biztonságba helyezhettük volna, három játékosunk puskagolyóként lőtte ki magát az ellenfél hatosára. A kispad azért fohászkodott, hogy legyen lövés, és legyen időnk visszarendeződni, de a srácok másként gondolták, és végül Tinkó a léc alá verte a harmadik gólunkat.

Jó kedéllyel és három ponttal zárult a meccs, és felzárkóztunk az élbolyhoz.

Kozelito Tél - Martin és a mókusok 3-1
   kapu: Belányi
   mezőny: Benkő, Görög, Hajtós, Kozma, Mati, Palágyi, Tinkó
   gól: Tinkó 2, Palágyi

Ugyanott

 Ezt a cikket meg se kellene írni, elég lenne másolni és beilleszteni, mert ugyanezt a forgatókönyvet játsszuk le minden szezonban hatszor. Két cserével egész tűrhetően álltunk ki, és reménykedtünk, hogy az összhangot is kezdjük megtalálni. A kommentátori közhelyet, hogy a meccset gólok nélkül kell értékelni, nem sokáig végezhettük őszintén, mert a második percben már be is kaptuk az első gólt. Nem törtünk össze, megráztuk magunkat, első nagy helyzetünk Kozma előtt adódott, amjd Tinkó tesztelte többször a kapust. A teszteléssel megállapítottuk, hogy a kapus jó formában van. Legközelebbi alkalommal tehát Tinkó inkább a kapufát tesztelte, az is a helyén volt. Közben kitámadásunk eredményeként beszedtük a második gólt is.

Külső szemlélő valószínűleg sok örömöt talált a meccsben, mert mindkét csapat a támadásban lelte örömét, és egy B ligához képest meglehetősen magas technikai színvonalat hoztak a csapatok. A meccs hangulata sportszerű volt, de néhány taktikai falt becsúszott. Kaptunk két kapuközeli szabadrágást, amiket taktikusan a sorfalba lőttünk. Azért összességében nekünk volt több lehetőségünk, csak szokásunk szerint ezeket nem használtuk ki kellő arányban. Az ellenfél pedig, ahogy az ilyen meccseken lenni szokott, kíméletlenül büntette hibáinkat. A harmadik bekapott gól előtt látszámhátrányos helyzetbe kerültünk, és a védelmünk bal oldala felől érkező beadás a mi védőnk testéről jutott a hálóba. Megelőlegezzük, a negyedik bekapott gól is a mi játékosunkat érintette utoljára.

A mi góljaink gyártását Kántor kezdte el és ő is folytatta. Góljai újabb lendületet adtak a csapatnak, elhittük, hogy van miért küzdeni, és a második félidő közepén Tinkó szép lövéssel kiegyenlített. Ekkor következett a már előre utalt negyedik szerencsétlen gól, de ki más, mint Kántor még ezt is kiegyenlítette. Néhány perccel a vége előtt még nekünk akadtak meccslabdáink, de Palágyi ziccerét védte a kapus, a kipattanóra az üres kapuval szemben álló Tinkó pedig olyan úriasan érkezett, hogy a védelem végül tisztázni tudott. Sajnos kettő perccel a vége előtt egyéni hibánkból újból ziccerbe került az ellenfél csatára és újabb gólt szerzett.

Idegesító a vereség, csalódottak voltunk, úgy érezzük, nem kellett volna pontszerzés nélkül zárulnia a találkozónak. És a végelszámolásban lehet, hogy az Air Xanyi elleni meccsek hatpontos rangadónak minősülnek majd.

Kozelito Tél - Air Xanyi 4-5
   kapu: Tóth M.
   mezőny: Görög, Kántor, Kozma, Osvald, Palágyi, Tinkó
   gól: Kántor 3, Tinkó

Vissza a jövőbe

 

Hát ez a nap is eljött: immár tizenharmadik (!) idényünket kezdtük el a Kozelito Tél csapatában, a Bölcsész Liga keretein belül! Nos, valahogy úgy érezhettük magunkat az arcokat fürkészve mind a verőfényes őszi napsütésben, mind az öltözőhelyiségben, mint egykor az általános iskolából elballagó diákok első középiskolai napjukon. Ugyanis minden csapattag ismert korábbról valakit, de garantált volt annak élménye, hogy újakat is látni fog. Hadd ne mondjam, friss igazolásaink közül akadt, aki fogadást kötött a csapatnév eredetére („Látod, mondtam én, hogy az alkohollal van összefüggésben!”), mások különös mendemondákat terjesztettek a távollevő kapitányunk kalandjairól („Egy katolikus liezonjai a kálvinista Rómában”), mindebből pedig egy új érzés az ős-csapattagoknak is jutott: az a szokatlan jókedv, a szorongás nélküli, fecserésző bemelegítés derűje, ami az utóbbi időben, sajnálatos módon, egyáltalán nem volt jellemző a meccs előtti, létszámhiányos perceinkre. Megállapíthattuk, hogy kapusunkkal, az ezért a meccsért egyenesen Tata városából útra kelő Belányi Öcsivel összesen 9 (!), bizony, kilenc futballra éhes ember sorakozott az oldalvonal mellett. Már csak egyetlen kérdés maradt: a pályára lépő külön egyéniségekből, két-három-négy baráti társaságból, vajon ugyanúgy, vagy mindinkább egy közös csapatként jövünk-e majd le a pályáról. Elöljáróban örömmel konstatálhatjuk, hogy mindenki hozzátette a magáét, hogy ez utóbbi történjen.

Aligha mondhatjuk, hogy a KRE Főnixek elleni meccs első pár percei a tapogatózás jegyében teltek. Mire a mérkőzés krónikása csalódottan visszatért a zárt szertárajtók miatt lehetetlen küldetésnek tűnő sajátlabda-felfújásból – végül az előző meccsük után nézőként ottmaradó csapat kölcsönadta az ő lasztijukat, innen is köszönet a gesztusért –, már vezettünk is; a cserejátékosok elmondása szerint egy öngól révén. Amit kívülről aztán látni lehetett, hogy elég tudatosan próbálunk támadófutballt játszani, körbejárattuk és gyorsan előrejátszottuk több alkalommal is a labdát, noha az utolsó passzokba itt-ott olykor hiba csúszott. Szerencsénkre az ellenfél hálóőre mintha az előző napi buliban vagy az öltözőben maradt volna, ismételt bizonytalankodásának köszönhetően már 2-0-ra vezettünk, és innentől sorozatban olyan gólok jöttek, amelyet kombinatív, sokpasszos játék után a friss igazolások szereztek: a régiek közül Kántor és Palágyi, az újaktól Mati kiváló előkészítéseiben Varga, illetve Kozma és Osvald (mindkét Rolandunk) is betalált az első félidő során az ellenfél kapujába. Hozzá kell tennünk, hogy azért az ellenfél néhányszor mögénk tudott kerülni, egyénileg nem mutattak rosszul az ő játékosaik sem, ezért Belányinak is akadt bőven dolga, aki bár a mérkőzés előtt meccshiányra panaszkodott, valójában rendkívül energikusan mozgott, jól irányította hátulról a csapatot, sőt bravúrokat is be kellett mutatnia egy-egy veszélyes ellentámadásnál.

Talán véletlenül alakult így, talán egyénileg mi is jobban elfáradtunk, de inkább fogalmazzuk meg úgy, hogy a külön társaságok is egyre jobban bíztak egymásban, és ez volt az oka annak, hogy az első félidővel ellentétben a másodikban már gyakrabban pörgettük a cseréket, és nem teljes sorcserével operáltunk. A folytatásban viszonylag hamar Kántor is meglőtte a maga első, egyben a csapat ötödik gólját, ezután pedig érezhetően visszavettünk a tempóból. Olyannyira megnyugodtunk, hogy egyrészt gyakrabban szétszakadt a pálya, és többször fennmaradtunk az ellenfél térfelén, másrészt könnyelmű lövésekre és rizikós passzokra is vállalkoztunk, szerencsénkre Belányi tartotta a frontot a rendkívül masszívan védekező Varga segítségével. Végül mégsem az ellenfél szépített, hanem mi lőttük meg egy kontrából a kiütéses győzelmet jelentő hatodik találatot Benkő kapura fordulásából – a krónikás a sok elrontott passzkísérlete után végre pontos hosszú átadással támogatta őt –, így gyakorlatilag kijelenthető, hogy minden egyes játékos gól vagy gólpassz formájában kivette a részét a sikerből, míg újdonsült hálóőrünk végtelen magabiztosságot sugározva húzta le a rolót.

Legyen igaza a kétkedőknek, a közösségi oldalak megmondó embereinek, kommenthuszárjainak stb.: kilenc egyéniség lépett pályára. Ám igazi csapatként jöttünk le onnan, görcsösség nélkül, további sikerekre éhesen. Egyszerűen kiszorítottuk azokat a tényezőket ebből a szép őszi szombat délelőttből, amelyek bármiféle kesergésre adhatnának okot. Utólag azt érzi az ember, mintha csak ezzel a kézzelfogható, közvetlen derűvel volna szabad minden új szezonba belefogni, így, egymást támogatva a jövőbe tekinteni („csak az kerül elém, amit már elhagyok”). Az ígéretes történet a most távol maradókkal kiegészülve szeptember 25-én, reggel 9 órakor folytatódhat majd, a rajtnál beragadó AirXanyi csapata ellen.

 

Kozelito Tél – KRE Főnixek 6-0

kapu: Belányi

mezőny: Benkő, Kántor, Kozma, Mati, Osvald, Palágyi, Tinkó, Varga

gól: (ismeretlen szerző), Kozma, Osvald, Varga, Kántor, Benkő

 

                                                                                                                TM