A parádés ősz parádés vége

Lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy gyengült a bajnokság színvonala, és öt-hat évvel ezelőtt az akkori elitcsapatok bármelyike röhögve nyerné az idei kiírást, talán, de minket ez nem érdekel, minket az érdekel, hogy amit kis csapatunk véghez vitt az ősszel az parádés, fenomenális és leírhatatlan. Annyi sebből vérezve, sérültekkel és távol tartózkodó alaptagokkal bőven ellátva, gyakran épphogy megvoltunk, és mégis olyan eredménysort tudhatunk magunkénak, ami utólag megmosolyogtatóvá teszi az egy évvel korábbi "feljutás-vitát", és azt az elképzelést, hogy csak sorozatos vereségeink lesznek.
A meghirdetett kezdési időpontban három sárgamezes aranylábú ténfergett a pálya számunkra kijelölt térfelén. Pár perc várakozás után lettünk meg annyian, hogy el tudjuk egyáltalán kezdeni a mérkőzést. Híreink már voltak az ötödik tag várató érkezéséről, ezért ellenfelünk rendkívül sportszerűen vállalta, hogy addig ők is 3+1-ben állnak ki. Arra már, hogy mezőnyjátékos állt a kapuban, és hogy megint nem volt cserénk, már fel sem emeltük a fejünket.
A tavalyi két meccs tanulságai alapján próbáltuk kidolgozni a taktikát, amit persze borított a 3+1-es játék. Külön elképzelés volt előre egyeztetve arra, hogy mit tegyünk előnyben, és mit hátrányban, és a meccs alakulásának köszönhetően mindkettőt kipróbálhattuk.
Alig néhány perc játék után Tóth iramodott meg üresen a jobb szélen, kapta a résbe a labdát Hlavacska Andrástól, és kilőtte a rövid felső sarkot. Utólag szabadkozott, hogy rosszul találta el a labdát, védhető lövés volt, de nem volt az. Itt tehát előnyben voltunk, azonban nem sokáig, a hatos előterében egy csatár szabaddá cselezte magát, és máris bent volt kapunkban az egyenlítő gól.
Ekkor befutott Szőllősy, és kiegészülhettünk, innentől 4+1-ben feszültek egymásnak a felek. A váltás minden bizonnyal megzavarta a fiúkat, mert körülbelül a második akcióból nagyon csúnyán eladtuk a labdát hátul középen, és máris hátrányban voltunk. Az előzetesen hátrány esetére megbeszélt taktika vagy működött vagy nem, mindenesetre volt néhány helyzetünk, és egy jól kidolgozott lehetőségből Hlavacska A. egyébként nem túl jól helyezett lövése eljutott a hálóig. Ugyanő valamikor az első félidőben még egy kapufát is lőtt.
Félidőben ismét kiosztottuk a feladatokat, de a lényeg mégsem ez, hanem az, hogy a csapat mentálisan nagyon együtt volt, és nagyon meg akarta nyerni a meccset. A mentális egység egy jele, hogy Palágyi sérülése ellenére szurkolóként buzdította a csapatot, szerencsére most nem állíttatta ki magát.
Játékunkat szervezettség, összhang és jó értelemben vett agresszivitás jellemezték. Most nem követtük el azokat a hibákat, amelyek azonos ellenfél ellen tavaly kétszer vereséghez vezettek. A területet néha átengedtük, és mi kontrázgathattunk, illetve a saját kapunk előtt mindig volt egy-egy láb, ami szerelni vagy blokkolni tudott.
Mintegy öt perccel a vége előtt aztán a mezőnyben megint hatalmasat alakító Porkoláb lőtt be egy szögletet a kapu elé, ott Szőllősy érkezett üresen, és a hosszú alsó sarokba lőtte harmadik gólunkat.
A válaszlépések nem maradtak el, ellenfelünk onnantól öt mezőnyjátékossal támadott, Görögnek egyszer minden tudására szükség volt, hogy szögletre üthessen egy megpattanó és sunyi pördülő lövést, illetve egy szabadrúgás után a kapufa is kisegített minket, de mezőnybeli védekezésünk jellemzően megoldotta a dolgát, illetve kevés idő volt már hátra ahhoz, hogy komolyabb bajunk lehessen.
Nyertünk tehát 3-2-re, ha úgy tetszik bosszút álltunk a tavalyi bajnoki döntőért, de ez persze nem igaz, mert azt a vereséget már nem változtathatja meg semmi, és azért a mainál súlyosabb körülmények között esett. De a mostani győzelemnek is örülünk. Ezzel visszakerültünk a hatodik helyre, az üldözőkhöz képest legalább két pont, és gyakorlatilag behozhatatlan gólkülönbségnyi előnnyel, amelyet ha sikerül megtartanunk az alapszakaszból tavaszra átnyúló két forduló alatt, akkor a felsőház büszke tagjának vallhatjuk majd magunkat. Ez mindenképpen hatalmas eredmény egy újonc és elsősorban nem az eredményért, hanem a játék öröméért játszó csapattól. A mostani győzelem pedig azért is külön kiemelkedik, mert rosszakaróink a korábbi győzelmeink némelyikével még kötözködhettek, de most egy jó képességű, jó formában, és bőven meglevő csapatot győztünk le, mégpedig nem szerencse, hanem jobb játékunk révén.
A remények vérmesek, páran elkezdek tanakodni, hogy melyik bajnokaspiráns csapatot hogyan verhetnénk meg, de innen a szerkesztőségből egy csepp higgadtságot javasolnánk. Friss feljutóként a biztos bentmaradás legyen a célunk, és ha sikerül bejutni a felsőházba, akkor először annak örüljünk, hogy onnantól már biztos A-ligás tagságunk a jövő évre is, ha pedig esetleg a felsőházban is jól szerepelnénk, azt az ajándékok ajándékának könyveljük el, de még ne építsünk rá. És az sem nagyon nagy baj, ha tavasszal az alsóház küzdelmeibe kell bevetnünk magunkat, mert az őszi formánk alapján nehezen tudunk elképzelni olyan sorscsapást, ami a kiesésünket eredményezné.
Csapatunk ezzel befejezte az őszi félszezont, a bankett még hátravan, és reméljük a tavasz hasonlóan gazdag lesz sikerekben. Ehhez persze egy megfelelő felkészülés is kell, de az már csak rajtunk múlik.
Kozelito Tél - Kedd Este 3-2
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Porkoláb M., Szőllősy, Tóth
   gól: Tóth, Hlavacska A., Szőllősy

Szülinapi kupagyőzelem

Még aznap délután, a bajnoki meccsünk után alig egy szusszanásnyi pihenő után indult a Hajcsatokkal közös szülinapi kupa, és ünneplés. Ezt az Emirates kupák mintájára szerveztük, rövid, pörgős, bíró nélküli meccsekkel, négy meghívott csapattal, az ünnepelteken kívül a Fekete Sereg és a Taigetosz részvételével.
A keretünk a bajnoki meccsel azonos volt, ami komoly győzelmi esélyeket rejtett magában, főleg hogy a rivális Hajcsatok már a meccsek közötti szünetben elkezdte az ünneplést.
Az első meccsünkre visszalátogattunk a Beac pályájára, ahol az első másfél évünket töltöttük. A Fekete Sereg erősen a kapunkhoz szegezett minket, szükség volt kapusunk éberségére, egyáltalán nem látszott a játék képén, hogy mi egy osztállyal feljebb játszunk. Az első félidő hajrájában 1-1 volt az állás. Az idő múlásával azonban egyre jobban kidomborodott a fölényünk, elkezdtek jönni a gólok, és a mezőnyben is egyre magabiztosabban játszottunk. Porkoláb úgy tűnik, megtalálta a góllövő cipőjét, kettőt lőtt, miként Szőllősy is.
A továbbiakra vissza kellett térnünk az ELTE pályájára. Kiemelt csapat révén megadatott nekünk, hogy mindig pihenhessünk a meccsek között, és luxusnak számító két cserénk volt, kivételes módon meg se sérült egyetlen játékosunk sem.
A második meccsen, a Taigetosz ellen gólzáporra készültünk, de igencsak meg kellett izzadnunk. A vezetés korán megvolt, Hlavacska András valami elképesztő csavart pókhálószaggató bombát vert be tizenkét méterről a rövid felsőbe, de az első félidő képében ugyanúgy benne volt az is, hogy kiegyenlít az ellenfél. A Hlavacska - Márialigeti párharc pedig minden futballínyenc minden igényét kielégíthette. A második félidőben aztán ki más, mint Porkoláb Máté szerzett újabb két gólt, a mivel a három pont sorsa már eldőlt. A gólarány még nem, és az utolsó percek mindkét kapu előtt sok izgalmat hoztak, mi kis túlzással percenként rúgtuk a kapufákat, de némi szerencsére nekünk is szükségünk volt a kapunk érintetlenségének megőrzése érdekében.
Két meccs pihenő után aztán az is kiderült, hogy számunkra ennyi volt a kupa, mert a Hajcsatok, akik ellen a döntőt kellett volna játszanunk, addigra elfogyott, és saját szülinapi kupájukon nem tudtak kiállni a gálameccsre. Ennek mi nem örültünk. De ha az eredményeket nézzük, a kupát vitathatatlanul megnyertük. Más csapatok meccsein előfordult, hogy senki nem emlékezett az eredményre, de nekünk mindenképpen hat pontunk volt, másnak meg annyi biztos nem, és ha lejátszottuk volna az utolsó meccset, akkor sem érhetett volna utol minket senki.
Ezután már csak azt kívánhatjuk, hogy ez a győzelem jelezze a következő öt diadalmas év kezdetét.


Kozelito Tél - Fekete Sereg 5-1
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T, Porkoláb M., Szőllősy, Tóth, Tinkó
   gól: Porkoláb M. 2, Szőllősy 2, Hlavacska A.

Kozelito Tél - Taigetosz 3-0
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T, Porkoláb M., Szőllősy, Tóth
   gól: Porkoláb M. 2, Hlavacska A.

Kozelito Tél - Hajcsatok 5-0
   játék nélkül

Búúúúúúndaaa!

Eljött az a nap, amire már vagy tíz éve vártunk. Hiszen a sors könyvében előre meg volt írva, hogy ennek a csapatnak meg kell születnie, és az igazi Kozelito-őrülteknek már akkor érezniük kellett mindazt ami azóta megvalósult. Ötödik születésnapunk reggelét köd és eső kísérte, csak minket nem érdekelt mindez, mert mi a fellegek felett lépkedtünk.
Az ünnepi alkalomra kivételesen meg is voltunk egész jó kerettel, Palágyit ugyan még nem sikerült összedrótozni, de az erre az őszre jellemző játékosok mind megjelentek, beleértve Szőllőssyt, és Tinkót, aki csak ezért a napért vállalta a hosszú, költséges és veszedelmes utazást. Külön öröm, hogy Palágyi és Panka szurkolóként buzdították a csapatot a derbin.
A meccset uraltuk, a labdabirtoklásunk az egeket döngette, időnként még helyzeteink is voltak. Még az első félidő első felében a vezetést is megszereztük: Porkoláb Máté hátrányos helyzetből indulva meg tudta előzni védőjét egy előreívelésnél, és még éppen volt annyi tere, hogy a kimozduló kapus fölött kapura emelhessen. A labdát a másik irányból érkező Hlavacska Tamás lőtte a hálóba, de saját bevallása szerint addigra már túljutott a gólvonalon, így a gól Porkolábé, aki első bajnoki gólját szerezte csapatunkban.
A fölényünk a gól után is megmaradt, és további alkalmunk nyílt a különbség növelésére, ezt azonban elmulasztottuk. A legnagyobb helyzetet Szőllőssy előkészítése után Görög hagyta ki.
A második félidő elejét is jól kezdtük, helyzeteink megvoltak, Hlavacska Tamás lőhetett vagy kétszer, majd egy nagyon szépen kijátszott akció végén Porkoláb Máté került nagy helyzetbe, de a kapu mellé tüzelt.
A kihagyott helyzetek aztán megbosszulták magukat. Egy távoli lövés a nedves talajon megcsúszva, vetődő kapusunk kezét is érintve a hálónkba jutott, és máris oda volt a vezetés. A végén az egy pontot is elveszthettük volna, mert saját térfélen könnyelműen eladtunk egy labdát, szerencsére kapusunk bátor kivetődéssel blokkolni tudta a lövést.
Hiába körvonalazódott tehát, hogy Porkoláb első bajnoki gólja eldönti a derbit, a végén le kellett adnunk két pontot. És akkor most jönnek azok a momentumok, amikről való beszámolást az újságíró elvtársnak meg kellett ígérnie. Először azt, hogy Porkoláb a gólján kívül egy látványos kötényt is kiosztott az első félidőben, sajnos lövésig nem jutott el az akció. A másik pedig, hogy ellenfeleink négyszer csúsztak be nekünk, de egyikért sem kaptunk szabadrúgást, az oldalvonal mellett álló Palágyi pedig olyan hevesen reklamált, hogy már attól féltünk, pályára lépés nélkül is a kiállítás sorsára jut.
A meccsről tényeiről ennyit, de utalnunk kell szörnyű gyanúnkra. Kezdve ott, hogy a döntetlenre 3,5-szörös nyereményt ajánlottak a távol-keleti fogadóirodákban, és hogy megmagyarázhatatlanul nagy mennyiségű fogadás érkezett a meccsre. A másik, hogy a csapatkapitányok buzdító beszédükben szabadkőműves szimbólumokat és metaforákat használtak. Harmadrészt gyanús fények és zajok voltak tapasztalhatók a meccs alatt (a pályáról a sátor miatt pont nem látszott mindez), ami a földönkívüliek kitüntető figyelmével magyarázható. Azonkívül annyira előzetesen megírt forgatókönyvnek tűnik, hogy egy gála-jellegű meccs döntetlennel ér véget, és ráadásul ilyen látványosan, hogy a jobban játszó csapat csatárai feltűnően mellé rugdosnak mindent, és a végén a kapus beszed egy gólt, amit ha akar, nyilván a fülével is ki tudott volna védeni. Gyanús továbbá, hogy alig pár perccel a lefújás után az említett kapus már az ellenfelekkel mulatozott ledér nők és nem kevés alkohol társaságában. Szóval vannak olyan bizonyos vádak, amiket az ember nehezen fogalmaz meg, de kétségtelenül nagyon furcsa dolgok történtek ezen a mérkőzésen, amit ostoba naivitás lenne a véletlenre fogni.

Kozelito Tél - Hajcsatok 1-1
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T, Porkoláb M., Szőllősy, Tóth
   gól: Porkoláb M.

Ma van a szülinapom-pom-pom

A rutinosok még emlékeznek rá, a lelkesek számontartják. Csapatunk öt évvel ezelőtt született.
A csapatalapítás ötlete 2009. november 16-án merült fel, november 26. volt az az euforikus nap, amikor a lépcsőfordulókban és az előadótermek ajtajaiban lesben állva sikerült összevadászni azokat, akik később a csapat ősatyjai lettek, és megtörtént a kapcsolatfelvétel az akkori szervezőkkel. December 3-án adtuk le a hivatalos nevezési kérelmet, az első meccsünk pedig december 12-én volt. Arra is emlékszünk, hogy a 12-es szám nem csak a dátumban szerepel.
Azért említek négy dátumot, hogy mutassam, a csapat alapítása egy folyamat, amit nem lenne helyes egyetlen időpillanathoz kötni. az is biztos viszont, hogy szeretett csapatunk most ünnepli ötödik születésnapját. Ha a magyarság büszke lehet "ezeréves" történelmére, akkor annak az egykétszázadát már a mi csapatunk is megtette, és erre mi büszkék vagyunk.

Az első csoportkép, 2009. december 12.

 És egy kép a 2010 szeptemberi derbiről

Sok emlékünk van, fuldokolva röhögőstől kebeldagasztóig, a rosszakat pedig inkább elfelejtettük. Az ötödik évfordulót éppenséggel nem szántuk sorsfordítónak, hiszen ezentúl is körülbelül olyan összetartóak és eredményesek akarunk lenni, mint eddig, viszont a születésnap kiváló alkalom a blog szerkesztőjének grafomán hajlamai szabadon engedésére.

A csapat alapításával párhuzamosan ugyanis kinőtt a Hajcsatokkal való vérgőzös rivalizálásunk szeretetteljes testvércsapati viszonyunk, aminek az okait a historikusok feltárhatják: ugyanakkor alapultunk, ugyanakkor kezdtünk el a Bölcsész Bajnokságban játszani, és ugyanakkor léptünk osztályt, hasonló életkorú, és hasonló játékstílusú focistákkal rendelkezünk.
A fentiek miatt tehát az ötödik születésnapot a Kozelito Tél Blog úgy gondolta megünnepelni, hogy közzéteszi a blog szerkesztőjének, Görög Dánielnek; és a HajCsatok csapatkapitányának, Szongoth Mátyásnak az egymással készített interjúit. Mindez a közös történelmen kívül azért is érdekes fényt kap, először mert szombaton a bajnokságban úgyis egymás ellen játszunk, és másodszor amiért szombat délután közös születésnapi emléktornát szervezünk az ünnepeltek és baráti csapataik részvételével.

Következzenek tehát az interjúk:

Görög Dániel: Most tulajdonképpen mi testvércsapatok vagyunk, vagy ősi riválisok?

Szongoth Mátyás: A kettő együtt, és szerintem ez így szép. A csapat gyökerei hasonlóak. Mindkettő csapat Elte btk-s tanulókra alapozott, a különbség, hogy nálunk már többségében kiszálltak a fiókák a fészekből, míg nálatok fordított a tendencia, az egyre fogyatkozó „öregek” fiatalabbakkal való pótlásával. Ami minket illet, amikor csak tudunk, nektek drukkolunk és talán az egymás elleni meccseken sem rakjuk úgy oda magunkat, mint mondjuk egy Bozsik Program ellen - ami a játék fizikális részét illeti, teszem hozzá gyorsan.

 G. D.: Milyen külön taktikai elemekkel készültök a szombati meccseinkre, illetve ki az közülünk, akitől tartotok?

Az ifjú Studi és az ifjú Tinqui

Sz. M.: Mivel készülök a szombati meccsre? A gála meccsre semmivel, szerintem az nem az eredményről fog szólni, hanem kizárólag az élvezetről. Ami a bajnoki meccsünket illeti, 3-4 szisztéma közül tudok választani, amiben eredményesen tudunk játszani és akkor még az emberfogásról nem is beszéltem. Sajnos nem áll módomban erről bővebb információval szolgálni. Egészen egyszerűen azért, mert még nem döntöttem el: még figyelem a skacok edzésmunkáját. Akitől a legjobban kéne tartanunk a számok alapján, az Hlavacska Tomi, ám én mégis inkább a gyökerénél szeretem megfogni a dolgokat, így Hlavacska Andris ellen fogok készülni valamivel. Talán számotokra nem is olyan ismeretlen elemmel...

G. D.: Ha átlagoljuk az eddigi meccsek eredményét, akkor egy meccsre vetítve 5-3-as Kozelito-sikernek kellene születnie. Elégedett lennél ezzel?

Sz. M.: Nálunk igen hosszú volt a fejlődéses szakasz, ezért dörgölheted az orrom alá e sanyarú statisztikai adatot. Nem lennék elégedett és abban is egészen biztos vagyok, hogy nem fogja tudni elvinni a három pontot a sárga gárda.

G. D.: Na hát ahhoz azért nekünk is lesz egy-két szavunk, de erre térjünk vissza szombaton. Melyik eddigi derbin játszottatok legjobban?

Sz. M.: Legjobban szerintem a tavalyi elődöntő második meccsén (4:1 ide) játszottunk, amikor ha 1-2 percig tart a mérkőzés, nem csak az összesítettben egyenlítő találatot tudtuk volna megszerezni.

G. D.: Melyik a legkedvesebb, eddig sajtónyilvánosságot nem kapó emléked az egymás elleni meccsek történetéből?

Sz. M.: Számomra örök emlék marad mikor még a BEAC pályáján felkentem Tinquit (Tinkó Mátét – a szerk.) a falra. Akkor indult el véleményem szerint valami a két csapat között...

G. D.: Mi nem mutatkoztunk be egymásnak. Honnan tudtad mégis, hogy én ki vagyok?

Sz. M.: Téged Dani, mindenki ismer. A szemüveges oroszlán, csak így hívnak a hátad mögött követőid, s rajongóid. Az az üvöltés minden egyes gólnál…

G. D.: Nemrégiben olvastam ükapám, Kutka István őrnagy naplóját az első világháborúból, és volt egy Szongoth nevű tiszttársa. Nem a te egyik felmenődről van szó? 1914 ősz, Galícia, 16. gyalogezred.

Sz. M.: Tekintve, hogy csak egy Szongoth család él a 18. század óta Magyarországon, valószínűleg rokonom volt. A feltételezett rokoni szálakat erősítheti az a tény is, hogy a Szongoth (eredeti nevén Azvadurján) család ősi örmény-spártai família, akiknek vérükben van a harc.
Tanulás és küzdelem! - e kettő nélkül nem lehet fejlődni a futballpályákon sem. Ezt fogjuk megmutatni szombaton.

Szongoth Mátyás: Mik az első emlékeid a HajCsatokról?

Görög Dániel: Húha. Az olyan 2009. december, Elte Téli Bajnokság tája. Hogy az akkor szokásos fordulónkénti cikkekből kiderült, hogy a másik csoportban is van egy újonc csapat, akik ugyanúgy zakókkal kezdték a pályafutásukat, mint mi. Aztán valamelyik meccsen, amikor én védtem ott a Szent Imre csarnokban, egy egész lilamezes csapat keresztbefutott a kapum előtt meccs közben, és megkérdezték tőlem, hogy nem akarok-e az ő csapatukban is védeni. A válaszomra már nem emlékszem szó szerint, de valami gorombaság biztosan volt benne.

 Sz. M.: Őszinte választ kérnék! Az első öt szó, ami eszedbe jut a pirosakról. Mi lenne az?

G. D.: A piros mez és az a fehér vízszintes csík a melleteken. Hogy titeket mindig elverünk, amikor nem, akkor meg éghet a pofám. Meg hogy én kattintottam el azt a fotót, ami a facebook-borítóképed. Na jó, akkor már az is, hogy mindig szurkolunk egymásnak a többi csapatok ellen. És ha öt kell, akkor még az, hogy ez az a csapat, ami miatt minden évben három-négy szisztematikusan kiválasztott újonc nevét kell megtanulnom.

 Sz. M.: Minden idők legveszélyesebb HajCsatok játékosa? Bergkampon és Henryn kívül persze. Ha egyet igazolhatnál a mindenkori HajCsatokból, ki lenne az?

G. D.: Talán a Nobilis. De ebben a kérdésben túl sok a „ha”. Igazából én bárkit bevennék, ha magyarszakos lenne, és a baráti körünkhöz tartozna. Kivéve téged, mert te itt is főnök akarnál lenni. Biztos láttad, hogy ki szoktak alakulni a párok a derbiken, hogy ki kivel vívja meg a maga párharcát. Én az első meccseken a Márkót fogtam, mert úgy néztem, hogy vele még elbírok, csak ne futkározna annyit. Mondhatnám, hogy átvenném a Studit, de a húsz kiló különbséget leszámítva ugyanazt játssza, mint nálunk a Hlava, és nem biztos, hogy megférnének. A Gábrielnek is szorítanék helyet a keretben, hozna nálunk is meccsenként két-három pontot a kanadai táblázaton. A friss igazolásotok, a Milán is marha jó játékos. De azért én mégis a mi Palágyink párját, a Mikit választanám, mert ő olyan mobilis. Ebben viszont most csak a pályán nyújtott teljesítményt vettem szempontba, és az, hogy a közösségbe ki tudna beilleszkedni, az megint más kérdés.

 Sz. M.: Mit vársz a szombati mérkőzéstől? Be mersz vetni majd a fiatalok közül párat pont egy ilyen presztízs meccsen?

G. D.: A bajnokitól elsősorban három pontot várok. A gálameccstől pedig szép közönségszórakoztató játékot, néhány bőrözést, és parádés megmozdulást… meg akkor már lehetőleg attól is három pontot. Mivel tudom, hogy nagy taktikai tervekkel készülsz a bajnoki meccsre, ezt azzal fogom keresztülhúzni, hogy meglepetésjátékosokat szerepeltetek. Tehát hogy kiosztod mindenkire az embert, és akkor én becserélem a hivatalosan már visszavonult Petykót, aki üresen marad és miközben a tieid a húszoldalas taktikai utasítást olvasgatják, hogy most mi a teendő, addig ő szépen átsétál a gólvonalon a labdával.

 Sz. M.: Sokakat foglalkoztató kérdés, hogy mi lesz a Kozelito Téllel. Egyben marad a csapat az év végén?

G. D.: Igen, pár hete elkezdtél aggódni, hogy ki fogunk esni, de megnyugtatlak, nem fogunk. Azóta sorozatban visszük haza a pontokat, a második legtöbb gól és a második legjobb gólkülönbség a miénk. Jelenleg felsőházas helyen állunk, és sok más nagy múltú, vagy nagyra törő csapatot megelőzünk. Az, hogy most létszámproblémáink vannak, az átmeneti ügy, egyszer fel fognak gyógyulni a sérültek, és haza fognak jönni, akik elutaztak. Nem akarok végpontot kitűzni a csapatnak. De nem tudom elképzelni, hogy a következő és az az utáni idényben ne legyen Kozelito Tél.

 Sz. M.: Az esti kocsmázáson lesz esélye a Kozelito Télnek legalább ott győzedelmeskednie és leinni ellenfelét?

G. D.: Mi az ivással is úgy vagyunk, mint a keretkialakítással, hogy inkább a minőségre megyünk, mint a mennyiségre. Ha a mennyiség tekintetében akarunk versenyezni, akkor nagyon sok múlik azon, hogy milyen kerettel állunk ki, Tinkó és Palágyi részvétele esszenciális.

Híradó

  A keretösszehívás a szokásos nehézségekbe ütközött, erről tulajdonképpen már nem is érdemes írni, mert annyira megszokta az olvasóközönség. Mi is csak lazán melegítettük, és amikor a kezdő sípszó pillanatában éppen öten voltunk, kiállásra éppen képesen, de csere nélkül, akkor a lehetséges stresszt egy vállvonogatással intéztük el, hogy sebaj, ennél nagyobb baj ne legyen. Ha Szöllősy nem jön meccsre, akkor majd nyerünk nélküle. Az ellenfél az Anonim Alkoholisták csapata volt. És ha jóakaróink pár hete a kiesés rémével fenyegettek minket, akkor erre a meccsre gondolhattunk, mint ahol a bentmaradást kivívhatjuk vagy elbukhatjuk. Persze szerencsére azóta változott a felállás, és úgy tűnik, a bentmaradást elég jó eséllyel kiharcoljuk mindenféle ki-ki meccs nélkül is.

A meccs izgalmakkal kezdődött, az első akcióból lövésig jutott az ellenfél, szerencsére kapusunk hárítani tudott. De a továbbiakban  nem ez volt a jellemző, egyáltalán nem nyomta a hátunkat a háló. Sőt, az első percekben is látszott, hogy meg tudjuk találni az üres embereket, és rajtuk keresztül a réseket az ellenfél védelmébe. Az első néhány lövésünk még nem hozott gólt, de még a meccs elején jártunk, amikor egy egyszer már kihagyott helyzet után visszatámadtunk, Tóth labdát szerzett, Hlavacska Tamás pedig a hatosról kipókhálózta a felső sarkot. Nem sok kellett, és ugyanő a hatosról, szemből a kapuval lőhetett, ezúttal Porkoláb előkészítése után, és máris kettő volt az előny. Ezután némi mezőnyjáték következett, tulajdonképpen jó iramú, jó szellemű mérkőzésen, mígnem Porkoláb körömpassza után Tóth zseniális sarkazással a kapuba küldte harmadik gólunkat.
Megint ódákat lehetne zengeni nem egy játékosunkról. A blog nyilvánvaló elfogultsága miatt leginkább mezőnybeli védekezésünk kiválósága lesz itt emlegetve. Amit Tóth és az ifjabb Hlavacska műveltek védekezés címén, az a tankönyvek legszebb lapjaira kívánkozik, egyszerűen nem volt labda, ami átjutott volna rajtuk, de természetesen Porkoláb harcossága és Hlavacska Tamás lelkiismeretessége is sok labdaszerzést eredményezett. Előre játékban pedig rendre érvényesült jobb összeszokottságunk, elképzeléseink, és gyorsabb gondolkodásunk. Tényleg percenként lőhettünk kapura, és hiába védte a velünk szemben álló kaput a liga legjobb kapusa, törvényszerű volt, hogy a sokból néhány be fog akadni.
Második félidei góljaink sorát Tóth nyitotta egy káprázatos tíz méterről megeresztett átemeléssel. a félidő közepén Hlavacska András duplázott, mindkétszer a bátyja asszisztja után sakk-mattig kijátszott helyzetből. A zárszót pedig ismét Tóth mondta ki.
Természetesen ez a meccs sem múlhatott el sérülés nélkül, a második félidő közepén Hlavacska András nézett bele egy full izomból megeresztett lövésbe, ápolni kellett, csúnyán bedagadt a szeme, de folytatni tudta a játékot.
Nem lehet  szemrebbenés nélkül elmenni az elmúlt meccsek fantasztikus eredményei mellett. A mai volt zsinórban a harmadik meccsünk, amikor nem volt cserénk, és igazából kapusunk sem, mégis ponttal távozunk. Az említett három meccsen hét pontot és +11-es gólkülönbséget szedtünk össze, ami egy sorcserével kiálló bajnokaspiránstól is méltó teljesítmény lenne.
Hát csak így tovább, jövő héten a Hajcsatok elleni derbi, és ha minden igaz, a saját szülinapi bulink vár ránk.
Kozelito Tél - Anonim Alkoholisták 7-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Porkoláb M, Tóth
   gól: Tóth 3, Hlavacska T. 2, Hlavacska A. 2

Boka János

 Az immár lassan szokásossá váló létszámválság előzte meg a listavezető Torpedo elleni meccsünket. A válság meglétét persze nem mindig érzékeltük. Mindenesetre a meccs napján már tudtuk azt, hogy Tóth is lemondta a meccset, Szöllőssyhez pedig későn jutott el a meccsbehívó. A helyszínen kiderült, hogy Porkoláb eljött, de kapust nem tudott igazolni, ezért aztán ismét csere és igazi kapus nélkül álltunk ki.
Kapusra pedig szükség lett volna, többek között akkor is, amikor a saját térfélen eladott labda után a csatár elég gyenge lövése a kivetődő vészkapusunk alatt a hálónkba jutott. Ez majdnem összetörte a szívünket. De a múlt heti egészen káprázatos siker megmutatta, hogy tartalkos felállásban is lehetünk jók. És aztán ez a meccs is megmutatta. A két Hlavacska a szokásos szereposztásban most is összehozott a gólt, és úgy éreztük, hogy mindent egybevetve igenis lehet keresnivalónk ezen a meccsen is.
Aztán beütött a baj. Palágyit nem túl veszélyes szituációban hátulról fellökték, játékosunk rosszul esett, és azonnal jelezte, hogy megsérült. A játék félbeszakadt, az aranyba foglalandó jobb boka perceken belül citromnyi duzzanatot növesztett, az első diagnózis bokaszalagszakadásról és többhetes, valószínűleg az őszi idény végéig kitartó regenerációs időszakról szól. Mivel cserénk nem volt, az ellenfél engedélyével a nézők közül Vaderna Gábort állítottuk be, hogy meglegyen a létsszám, no meg neki be se kellett mutatkoznia, hiszen valaha még kerettag is volt.
A kényszerű csere tehát nem forgatta fel annyira a játékunkat, sőt a liga egyik, ha nem a legjobb hátvédje állt be hozzánk. Mezőnybeli védekezésünk tehát még biztosabb lett, és talán labdabirtoklásban is átvettük a vezetést. Sajnos az eredményben nem, mert egy távoli, inkább pontos mint erős lövés beesett a kapuba. Szerencsére hamarosan ezt a hátrányt is kiegyenlítettük: Hlavacska András cselezte be magát a hatoson belülre, lövése a kapusról Vaderna elé pattant, aki szépen levette a játékszert, majd kényelmesen átgurította a gólvonal túlsó oldalára.
A második félidő elején is kaptunk egy potyát, kapusunk egy szélről érkező, közepesen veszélyes lövést ötütt be a rövid sarokba, és máris hátrányban voltunk. Innen megint hajtás, rizikóvállalás és helyzetek kialakítása következett. Sajnos a helyzetkihasználásunk megint elmaradt az ideálistól. Az összjáték megvalósítása néha akadozott, de az egymásra figyelés, és a lelkesedés legalább példás volt. És aztán pár perccel a vége előtt eljött az a pillanat, amikor az ifjabb Hlavacska egy íveléssel megtalálta a túlsó oldalon egyedül álló bátyját, aki átvette, majd a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A hátralevő két-három percet már nagyobb izgalmak nélkül lehoztuk, és pontot szereztünk. A meccsen tulajdonképpen sokminden történt, azért a pontszerzés nem várt bravúr, és sokat jelent. De újra el kell mondanunk, hogy nem játszhatunk arra minden meccsen, hogy majd valaki beáll és megnyeri a meccset, hanem nekünk kellene saját kezünkbe vennünk sorsunkat. Palágyi kidőlése pedig újabb hatalmas csapás a szerencsésnek amúgy sem mondható szezonban.
Kozelito Tél - Torpedo 3-3
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Vaderna
   gól: Hlavacska T. 2, Vaderna

Tisztelet a hősöknek!

 Ha valamikor gondban voltunk, és valamikor csodára lett volna szükségünk, az a mostani meccs volt. Ismét úgy tűnt, hogy kapus és csere nélkül kell lehoznunk a meccset, ami az A-liga igen magas szintű küzdelmeiben magával hozta volna valószínű kudarcunkat. Ráadásul a kezdőrúgás előtt pár perccel megtudtuk, hogy Palágyi még nem heverte ki a tegnapi válogatott meccset, és késni fog. Mindössze négyen melegítettünk hát be, még az is felmerült, hogy ne álljunk ki, de persze ez méltatlan lett volna hozzánk, ezért mégis vállaltuk a harcot. Úgy lettünk mégis öten, hogy ellenfelünk egyik kiváló játékosa, Seltsam átállt hozzánk. Az ellenfelet nem kellett sajnálnunk, ezzel is sornyi cseréjük maradt. Az eljárás viszont merőben szokatlan.

De ha már meccs, igyekeztünk lelket önteni egymásba, és megtenni minden tőlünk telhetőt a csodával felérő pontszerzésért. Az ellenfél meccsnyitó középkezdése után Hlavacska András rögvest labdát szerzett, egy csel után indította bátyját, és máris miénk volt a vezetés. Ezt pár perccel később egy éles szögből leadott pontos lövéssel egalizálta az ellenfél, de közben már vérszemet kaptunk. Még mindig az első félidő első felében Hlavacska Tamás további két szép elfutás végén talált a hálóba, egyszer a kapus lábai között, egyszer oldalról a rövid sarokba bombázva.

Hihetetlennek tűnt, hogy egy A-ligás szinten is jól jegyzett csapat ellen ezer sebből vérezve is 3-1-re vezethetünk. De a játék jellege nekünk kedvezett, nem volt akkora iram, hogy nagyon kifáradjunk benne, védekezésben általában volt annyi időnk, hogy hátrarendeződhessünk, és előrejátékban is legalább néha meg tudtuk találni az üres területeket.

Abban is rendhagyó volt a meccs, hogy mindkét félidőben volt időkérés, ez nekünk külön jól jött, hogy kifújhassuk magunkat, és a harci szellemet ébren tartsuk egymásban. Az a küzdés amit ma mutattak a fiúk, az egy Dárdai-válogatotton kivül soha sehol nem látható. Az ellenfél egyszerűen nem jutott el helyzetekig, mert mindig akadt egy harcos és jó ütemű szerelés valamelyik védőtől. Kapus helyett egy madárijesztőt is letűzhettünk volna a gólvonalra, mert körülbelül ugyanannyi szerepe volt, illetve annyit is ért.

Azt is tervbe vettük, hogy fáradásunk esetén csak arra elbikázzuk a labdákat, amerre állunk, csak hogy teljen az idő, és a kétgólos előnyből legalább egyet megőrizzünk. A másik megoldás az volt, hogy valamelyik gyors csatárunkat ugratjuk ki az egyre inkább kitámadó ellenfél rovására. Tulajdonképpen mindkét elgondolásnak köszönhetünk egy-egy gólt. Seltsam a saját hatosunk magasságából emelt magas röppályán az ellenfél kapujába, ami a messze kimozduló kapus fölött a hálóba hullott. (Kölcsönjátékosunk utólag tudatosnak nevezte a gólját). A végén pedig az időközben megérkező Palágyi játszott össze Hlavacska Andrással, és védelmünk oszlopa két gólpassz után maga is feliratkozott a góllövőlistára. 

A vége tehát 5-1-es szenzációs győzelem lett, amiért még akkor is babérkoszorút, diadalmenetet és hetvenkét szűzlányt érdemelnének a fiúk (persze fejenként), ha mi lettünk volna kilométernyi cserével, és az ellenfél küzd végzetes emberhiánnyal, illetve alkoholproblémákkal. A fentebb lefestett körülmények miatt viszont a Tejút csillagaiból kellene kirakni a hősök nevét. Hlavacska András a csapat összetartásáért és elöl-hátul mozgatásáért, Tamás a zseniális góljaiért, Palágyi a meccset lezáró akcióért, Porkoláb hátul harcos labdaszerzéseiért, és mert gyorsaságával bármikor életveszélyes helyzetet teremtett, Seltsam pedig védőmunkája mellett azért érdemli meg, hogy az égboltról emberek milliárdjai elé tükröződjék neve, mert saját csapatának érdekét félretéve úgy küzdött értünk, mintha ő is öt éve velünk lenne.

Nem utolsósorban az ellenféltől is még fair play-en messze felüli gesztus, hogy engedték saját játékosukat a mi sárga mezünkben pályára lépni, ami nélkül nekünk esélyünk nem lett volna.

Kozelito Tél - The Signed 5-1

   kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M., Seltsam

   gól Hlavacska T. 3, Seltsam, Hlavacska A

Cím

Ha múltkor kapusgondokat és a csapat szétesését vizionáltuk, akkor nagyot fordult a világ. Most ugyanis ha sokan nem is, de legalább cserével voltunk, sőt mi több, a múltkor már temetett Tinkó is feltámadt poraiból, és gy a kapusgondok legalább erre az egy, ámbátor igen kemény meccsre megoldódtak. A pálya mellet realizáltuk, hogy egykori kerettagunk, Vaderna úgy megijedt félelmetes hirnevünktől, hogy inkább otthon maradt, sajnos a kétszeres bajnok ellen ennek ellenére sem mi voltunk az esélyesek.

Arról persze szó sem lehetett, hogy eleve feladjuk a meccset, a lehetőségekhez képest próbáltuk a legjobbunkat nyújtani, maradjunk annyiban, hogy az igyekezet is látszott, meg a hátrányos körülmények is. Az első félidő esemény történetéhez egy beszedett és egy szerzett gól tartozik. Előbbi egy félpályánál felelőtlenül elpasszolt labda folyománya, utóbbit Hlavacska Tamás érdemelte ki egyszemélyes letámadó akciójával.

A játék képéhez annyi, hogy nem voltunk ugyan rosszuk, egyértelműen alárendeltek se, helyzeteink is voltak, nem annyi ugyan, mint a korábbi meccseken, de azért néhány. De az is látszott, hogy nem életünk meccsét játsszuk, és hogy nincs átütőerő támadásainkban, felállt védelem ellen nem tudunk sokat felmutatni, illetve az elfogadhatónál több a könnyelműsködés, oda nem figyelés.

Az események aztán akkor pörögtek fel, amikor  a második félidő elején Palágyi félpályától egyedül kiugrott volna, mire az ellenfél visszarántotta, a játékvezető pedig ellenünk itélt szabadrúgást. Pár másodperc múlva szöglettel következett az ellenfél, és mivel nálunk a csapat fele még mindig nem tért napirendre a megelőző eset fölött, emberfogás helyett az isteni gondviselésre biztuk a gólveszély elháritását, sajnos sikertelenül. És ha ez még nem lett volna elég, félpályánál elszórt labdákkal rendre helyzetbe hoztuk a bajnokot, és rövid idő alatt újabb két gólt kaptunk. Azért is bosszantóak a kihagyások, és a gólok, mert amikor a mi védelmünknek volt ideje felállni, akkor a mi kapunknál sem esett sok helyzet.

A végefelé egyre nyilvánvalóbb lett, hogy itt mi ma pontot nem szerzünk, ezért már csak a becsületünkért harcoltunk. Palágyi egy kapufával jelezte, hogy veszélyesek vagyunk, majd Hlavacska Tamás értékesitett egy lecsorgó labdát. Hátul Tinkó mutatott be néhány védést, közülük örökké emlékezetes marad, amikor a rövid saroknál blokkolt próbálkozás után a kapunkkal szemben álló csatár az üres kapura lőhetett, de Tinkó negyven méteres vetődéssel a második lövést is hatástalanná tette.

Azért akkor már bekaptunk még egy gólt, és 2-5 lett a vége, annak idején 2010 novemberében a két csapat első meccsén 2-6 volt, az előrelépés tehát megkérdőjelezhetetlen.

A meccs arról is emlékezetes marad, hogy a kétségtelenül bosszantó hibák után néha elég határozott hangnemben figyelmeztettük egymást, erről a meccs után higgadt fővel is kialakult egy diskurzus, hogy mennyi pofázás célravezető, ha azt is figyelembe vesszük, hogy voltaképpen egy baráti célú társaságról van szó. Másrészt a vereség okainak kutatásába is jó mélyen belementünk. Játékunk pár gyenge elemét fel is fedeztük. Ezt most annyira nem teregetnénk ki.

A mai meccs értékeléséről pedig még mindig nem sikerült megegyezni. páran úgy látták, hogy nagyrészt álltuk a sarak, és egy-egy ki nem kényszertett hiba vezetett vereségünkhöz. Lapunk szerkesztősége úgy látja, hogy körülbelül ugyanannyi hibát követtünk el, mint más nem kiemelkedő meccsünkön, csak most a bajnokság egyik legerősebb csapata ezt megtorolta, illetve ezen a szinten játszva, mindössze egy cserével, és olyan gyenge edzettségi állapotban, amilyenben vagyunk, és azon a tudásszinten, ahol vagyunk, szükségszerű volt, hogy előbb-utóbb gólokban mérhető hibákat fogunk elkövetni. Tessék választani.

Tulajdonképpen a mai meccstől senki nem várta, hogy lesöpörjük a kétszeres bajnokot. A vereség módja, a gólok elkerülhetősége a vitatott téma. Meg ismét az, hogy az elmúlt két meccsünket kellett volna megnyernünk. Meg akkor már a most következőket is.

Kozelito Tél - Hazafias Népfront 2-5

   kapu: Tinkó

   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth

   gól: Hlavacska T. 2

Megy a vonat, megy a vonat

Újabb megrázkódtatás érte a fiúkat, és már olyan pletykák is felmerültek, hogy jövőre már el sem indulunk. A két hetes szünet nagy része bizakodással és felkészüléssel telt, a viharfellegek csak akkor kezdtek gyülekezni, amikor Tinkó emlegette nehéz anyagi helyzetét. A vihar hamar kitört, és a keretösszeálltás során, a meccs előtti nap délutánján Tinkó közölte a csapat vezetőségével, hogy hazautazik Békésre, és a dolgok rendeződéséig, vagyis egy előre ki nem számitható időpontig ott is marad, ezért pedig kénytelen visszavonulni a Kozelitoban való szerepléstől.

Ezért aztán némileg hátrányos helyzetbe kerültünk, kapus és csere nélkül kellett kiállnunk,a vészkapus szerepét Görög vállalta el, és csak abban reménykedtünk, hogy erős mezőnybeli négyesünk a kedvezőtlen körülmények között is lehozza a meccset. Cseréje szerencsére az ellenfélnek sem volt, tehát legalább attól nem kellett félnünk, hogy szétfutnak minket.

Egy ima elrebegése után belekezdtünk tehát, sajnos azonban a fohász lassan hatott, mert a meccs első lényegi eseményeként egy szöglet és egy hibás védelmi megmozdulás után már hátrányban is voltunk. Nem sokkal később egy nagyon szépen kijátszott akció után Hlavacska András idénybeli első góljával egalizáltunk, de ez az öröm sem tartott örökké, mert még mielőtt átvehettük volna az irányítást, az ellenfél csatára megint megtalálta a lövőhelyzetet, és a hatosról gólt lőtt. Pedig mezőnyben egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, labdabirtoklásunk és a kialakított helyzetek száma körülbelül azonos volt, csak a befejezések alakultak másként. Szenvedéseinket még tovább fokozta, hogy képesek voltunk szögletből fejesgólt kapni, ráadásul a hosszúról, látványos helyezkedési hiba révén.

A második félidőben tehát nekünk kellett futnunk az eredmény után, időnként kockáztatva azt, hogy kinyílunk hátul; illetve mivel az ellenfél néha öt mezőnyjátékossal játszott, mezőnyben kvázi emberhátrányban játszottunk.
A reményeinket visszahozó gólt Palágyi lőtte, és letámadó taktikánk révén egyre többször jutottunk el lövésig. Ahogy azonban a legutóbbi fordulóban, úgy most is körbelőttük a kaput, illetve többször ziccerből a kapusba lőttünk. Hlavacska Tamás egyszer félpályáról megpróbált kapásból az üres kapuba lőni, de szorongatott helyzetében pár centit tévedett. Közben a mi kapunk előtt is adódott néhány meleg helyzet, egyszer csak a kapufa mentett meg minket, illetve egyszer az sem, és a labda a hátvédek és a kapus lábai között megtalálta a rést a kapunkba.
Újra kétgólos hátrányból kezdhettünk kapaszkodni, de nem minden siker nélkül, mert Hlavacska Tamás belőtt egy helyzetet, és ismét elérhető közelségben volt a pontszerzés. Az utolsó percben egy kipattanó labda Tóth elé került, de ő fölé lőtt, és ezzel vége is lett.
Három forduló után három ponttal állunk, ami azért annyira nem jó, illetve a kapusposzton való hiány még ennél is súlyosabb krízist teremthet, ami miatt gyorsan ki kellene találnunk valamit.

Kozelito Tél - Zalagyöngye AM 3-4

    kapu: Görög

   mezőny: Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Tóth

   gól: Hlavacska A., Palágyi, Hlavacska T.

Egy kicsit visszább

Jót tett a csapat önbizalmának a múlt heti fölényes győzelem, talán túlságosan is, mert nem biztos, hogy mindenki realizálta azt a szintlépést, amin keresztülmentünk tavalyhoz képest. Márpedig idén már csak nehéz meccsekre lehet számítani, amikor csak legjobb formánkat nyújtva nyerhetünk, ingyen semmit adja a bőrét.
Létszámra éppen megvoltunk, kezdésre beesett az egyetlen cserénk is, harci kedvünk az egeket verdeste. A ránk jellemző kreatív játékkal próbálkoztunk helyzeteket teremteni, tulajdonképpen nem is voltunk rosszak, csak hát egy igen jól védekező ellenfél állt a pálya másik térfelén, mégis viszonylag ritkán jutottunk el helyzetig, illetve elég sokszor esett meg, hogy egy picit hosszú volt a kiugratás, vagy kései a beindulás, és odalett a lehetőség.
A félidő második felében aztán egy helyezkedési hiba után hátrányba kerültünk. Szerencsére nem sokáig voltunk hátrányban, mert Porkoláb elfutása és nagyszerű beadása után a hosszú oldalon érkező Hlavacska Tamás a hálóba lőtte egyenlítő gólunkat.
A meccs előrehaladtával kezdett paprikásodni a hangulat a mi-ők-spori háromszögben repkedett egy-két odamondogatás, de hát a nagy tét és a legfelsőbb osztály saját stressze már csak ilyen.
Nagyobb baj, hogy a védelmünk még egyszer kihagyott, elengedett egy totál elhárítható kiugratási kísérletet, amelyet aztán a csatár befutott és értékesített.
Innentől kezdve minden energiánkat mozgósítottuk az egyenlítés érdekében, elég sok alkalommal el is jutottunk lövőhelyzetig, a mezőnybeli játékunkat nem igazán érheti kritika, sajnos a befejezések nem voltak sikeresek, egy védő, vagy a kapus mindig közbe tudott vetődni. A végén még volt három veszélyes szabadrúgás a kapunk közelében, azokat túléltük, sajnos a gólszerzésben az utolsó percekben sem tudtunk eredményt felmutatni.
Maradt tehát az 1-2, jó gólkülönbségünknek köszönhetően még mindig elég jó helyet foglalunk el a tabellán, és még mindig korainak éreznénk szálazgatni, hogy hol lehetünk a végén.
Kozelito Tél - Bozsik Program 1-2
   kapu: Tinkó
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Porkoláb M.
   gól: Hlavacska T.

Diadalmas kecske

 Nagy pátoszt éppenséggel nem csaptunk első A-ligás meccsünk előtt, egyszer ennek is el kellett jönnie. Az elmúlt egy hónapban néha focikáltunk együtt, vagy legalább páran a Kozelito nevében. A jeles meccsdátum felé haladva az is kiderült, hogy létszámgondjaink lesznek, ugyanis a fél csapat nem tud eljönni. Első fordulóban persze még él az az előny, hogy nincs leadva a nevezési lap, és fel lehet vésni rá mindazokat akik éppen segédkeznek csapatunk becsületének megmentésében, tehát most az első fordulóban is az előzeteshez képest két új névvel gazdagodott a nevezési lapunk.
A pályán kiderült, hogy az ellenfél, a régről ismerős Black Ram csapata még nálunk is súlyosabb létszámgondokkal van, és csak 3+1-ben tudnak kiállni, miközben a távollevőnek hitt Pokoláb is befutott és játékra jelentkezett. A 3+1-es felálláshoz mi is alkalmazkodtunk, ezért a Tinkó - Porkoláb M., Hlavacska T., Palágyi kezdőcsapat állat a pályán kezdéskor történetünk első A-ligás meccsén, Görög és Márialigeti addig megkapták a lehetőséget, hogy a kispadon kipletykálják magukat.
Tulajdonképpen nagyobb lelkesedésünk és abból fakadó nagyobb futómennyiségünk révén kezdettől fogva fölényben voltunk, de meg kellett várni, hogy ez realizálódhasson, mert az első percek inkább koncentrált mezőnyjátékot hoztak. A helyzetek és gólok potyogásának megkezdésével meg kellett várni azt amire elkezdtük felőrölni az ellenfél energiáit. Az első cserék megejtése után Márialigeti lőtt tőle megszokott iszonyatos bombagólt, és máris miénk a vezetés. Az ellenfél innentől kezdve végig villámkapussal, tulajdonképpen kapus nélkül, egyel több mezőnyjátékossal játszott, de mezőnybeli védelmünk egész jó arányban tudta szűrni a létszámhátrányos helyzetet, amennyiben a legelől repkedő, inkább csak zavaró funkciójú támadó az ellenfél két leghátsó emberét sakkban tudta tartani.
Előnyünk meglétében aztán hamarosan beindult az ipari gólgyártás. Az első gól után egyetlen perccel Márialigeti szerzett labdát, mindenkit kicselezett, majd kihagyhatatlan helyzetbe hozta Görögöt, és máris kettővel mentünk. Ekkor az ellenfél egy megpattanó lövéssel szépített, és a meccs során utoljára még szoros volt az állás, de nem sokáig. Márialigeti gyorsan újabb két gólt szerzett, főleg az a kapus szeme közé lőtt iszonytató bikabomba marad emlékezetes, amikor a keresztlécről lefelé vágódó labda a hálót éppen érintve végül saját erejéből kifelé csavarodott, szerencsére elég jelét adva annak, hogy már előtte túljutott a gólvonalon; majd Palágyi is meglőtte a maga szokásos meccsenkénti gólját.
A továbbiakban egyértelmű volt, hogy lépéselőnyben vagyunk, és innen már csak mi nyerhetünk, illetve a meccs jellegéből adódóan elég sok terünk és lehetőségünk nyílt arra, hogy a továbbiakban is helyzetbe tudjunk kerülni és újabb gólokat lőhessünk. A második félidő elején egyrészt befutott az ellenfél ötödik játékosa, onnantól mindkét fél 4+1-ben játszhatott, illetve Szöllősy is megérkezett, és debütált a csapat színeiben, ha már pályára lépett, szépen kijátszott akció végén lövetett is egy gólt Hlavacska Tamással. A gólhenger beindult, Hlavacska Tamás saját térfelünkről is rúgott egyet, majd a meccs végére mesterhármaig jutott, Márialigeti is beköszönt még egyszer a második félidőben, illetve rúgatott még egy gólt Göröggel. Palágyi második gólját érvénytelenített a játékvezető, mert szerinte előtte már az oldalvonalon túlra jutott a labda, de emiatt nem sokat kellett bánkódnunk. A végén Szöllősy is betalált, letette a névjegyét köztünk is. A statisztikusok nem száz százalékig biztosak, de úgy hisszük, ő csak játszott ellenünk, de nem szerzett gólt, így nem kerül be abba a díszes társaságba, akik velünk és ellenünk is betaláltak.
Közben kaptunk is néhányat, de ez annyira azért nem törte össze a lelki világunkat, mert most hogy 11-2 vagy 11-5 lesz a vége, az annyira sokat nem számít. Voltak bosszantó faktorok a bekapott gólokban, de erre azt mondjuk, hogy inkább most kapjunk balszerencsés gólt, mint egy szoros meccsen.
Az első meccset tehát fölényesen, 11-5-ös végeredménnyel nyertük meg, ehhez hasonló sikert remélünk, persze tudatában vagyunk, hogy ennél azért lesz keményebb is.
A képek annak szólnak, hogy hivatalos kabalaállatunk nincs, de a Kozel sörnek a kecske, és akkor ezt a híradást is ékesítsék kecskés képek.


Kozelito Tél - Black Ram 11-5

kapu: Tinkó
mezőny: Görög, Hlavacska T., Márialigeti, Palágyi, Porkoláb M, Szöllősy

gól: Márialigeti 4, Hlavacska T. 3, Görög 2, Palágyi, Szöllősy

Új év, új remények

Jelentjük a nagyközönségnek, hogy elkezdődött a 2014-15-ös szezon, és ebben az évben is aktívak leszünk, reményeink pedig a feljutásra való tekintettel az egeket verdesik.
A nyár nagyrészt a regenerálódással és a mentális felkészüléssel telt. Ez nehezen számszerűsíthető, sikeréről talán az előttünk álló idény eredményeinek tükrében tudunk beszámolni. A keret kialakítása folyamatban van. Jelen állás szerint Fehér a PSG színeiben fogja terjeszteni a Bölcsész Bajnokságban megszerzett rutint, illetve verseskötetéből Ibrának tart felolvasásokat, ezen kultúrmisszió pedig megakadályozza abban hogy ezen az őszön is kapunkat óvja. Helyette Tinkó viseli majd a kesztyűt. Széleskörű tárgyalásokat folytattunk a mezőnybeli keret szélesítése érdekében, ez viszonylag közhelyesen Tóth és Kapitány minél erősebb bevonását jelenti; illetve tárgyalásban állunk Porkoláb Mátéval, korábbi tartalék kapusunk öccsével. Azt sem lehet elhallgatni, hogy bár a Hazafias Népfront jelen állás szerint indulni fog a bajnokságban, ha esetleg mégsem indulnának, az számunkra előnyös játékospiaci helyzetet teremthetne.
Pár hete volt egy magunk közti meccs, keret egyik fele a másik fele ellen, és természetesen győztünk.
Most pedig egy ilyenkor szokásos Emirates kupán vettünk részt. A keret nyomokban hasonlított a leendő bajnoki keretünkhöz, annyiban biztosan hogy Fehér nem volt jelen, egyébként Palágyi, Tóth és Kapitány sem, viszont a nagy tétre tekintettel reaktiváltuk Petykót, és az ifjabb Porkoláb is bemutatkozott.
Első meccsünkön a Hajcsatok ellen jó mezőnybeli játékkal, bár néhány kihagyással nyertünk 3-1-re, a gólokat mind a Hlavacska testvérek hozták össze. Dicséretes volt fegyelmezettségünk, illetve az hogy nem csak sablonokban, hanem rögtönzésben is tudtunk gondolkodni, és kezdeti aggodalmainkkal szemben erővel is bírtuk a találkozót, hiszen a második félidő második felében szerzett két góllal döntöttük el a három pont sorsát..
Másodjára szakadó esőben a Fekete Sereg ellen meccseltünk, szakadó esőben. Hlavacska Tamás megpattanó lövésével korán előnyhöz jutottunk. Az előnyt azonban lehetőségeink ellenére nem sikerült növelnünk. Játékunk esetlegességéhez az is hozzájárult, hogy Görög véletlenül két darab ballábas cipőt hozott el, és a másik két meccsre tudott kölcsönlábbelit kérni, ezen a meccsen jobb lábán is ballábas csálé csuka lötyögött. A mérkőzés nem igazán alakult jól számunkra, nem sokkal a vége előtt 2-3-as hátrányban voltunk. Az okokat még kielemezzük, illetve a tolódás nem ment olyan jól. Az utolsó percben aztán Porkoláb megmentett minket: egy vaktában előrevágott labdára rástartolt, és három méteres hátrányból indulva végül meg tudta verni védőjét, és gólt szerzett. Ezzel egyrészt döntetlenre mentette a találkozót, másrészt második labdarúgóként eljutott odáig, hogy már a Kozelito Tél képviseletében és ellenében is szerzett gólt.
A harmadik meccsre már elállt az eső, de addigra jól átfagytunk, elgémberedtünk a két meccsnyi pihenő alatt. Talán a nem megfelelő fizikai állapotunk okozhatta, hogy ellenfelünk csatára félpályától kiugorhatott, és abszolút gólhelyzetbe került. Tinkó kivetődött, de egy ütemmel elkésett, és elkaszálta a csatárt, a labda pedig továbbcsorgott, és az akciót kísérő csatártárs az üres kapuba gurított. Sokaknak a 2006-os BL döntő kulcsjelenete ugrott be, ott a bíró tévesen érvénytelenítette a gólt, most a gól megmaradt, az akcióról egészében lemaradó bíró jóvoltából a fegyelmezés maradt el. Nem sokáig voltunk azonban hátrányban, mert Hlavacska Tamás most is megrúgta szokásos szélen elfutós gólját. A második félidő közepén újra hátrányba kerültünk, és az utolsó percekben nekünk kellett küzdeni az eredményért, főleg úgy, hogy a többi meccs eredményének ismeretében ez volt a döntő, tudtuk, hogy győzelem esetén elsők, döntetlen esetén másodikok, nagy különbségű vereség esetén harmadikok leszünk. Hatalmas energiákat mozgósítottunk, és örömmel tapasztaltuk, hogy a harmadik meccsen is szép futómennyiséget produkáltunk. A legszebben kidolgozott akció Petykó előtt adódott, azonban elsőre a kapus, másodjára a védők menteni tudtak. A döntő pillanat két perccel a vége előtt adódott, amikor ellenfelünk védője időhúzási céllal a saját szögletzászlója felé vitte a labdát, miközben Hlavacska Tamás és Porkoláb Máté két oldalról próbálták szerelni. A labdatartás maga sikeres volt az ellenfél számára, ám közben kivezette a labdát az oldalvonalon túlra. A játékvezető tévesen az ellenfél javára ítélt oldalrúgást, amit ők el is végeztek. A rúgó játékos azonban az üres területekre őrizetlenül beinduló csatárok helyett a saját hatosukon álló Hlavacska Andráshoz passzolt, aki köszönte szépen, és gyorsan beverte az egyenlítő gólt - miközben az összes többi mezőnyjátékos azon reklamált, hogy kié lett volna az oldalrúgás joga. A hátralevő mintegy fél percben még a győzelmet is megszerezhettük volna, hiszen egy erőből belőtt labdára a kapu torkában hatalmas lendülettel érkezett Porkoláb, ám sajnos bevetődve a kapu mellé sodorta a labdát.
Így összességében tehát az utolsó meccs döntetlennel zárult, és veretlenségünk megőrzése mellett a kupán a második helyet értük el. Ezért inkább letagadjuk az egész jelentőségét, és úgy csinálunk, mintha csak a bajnoki szezonra való felkészülés miatt lett volna fontos mindez.
További hírek esetén jelentkezünk.

Az Emirates Kupán részt vettek: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Petykó, Porkoláb M., Tinkó
gól: Hlavacska T. 4, Hlavacska A. 3, Porkoláb M.

Nekünk Mohács kell

Ezek az utolsó fordulók lassan legendássá lesznek, illetve kérni fogjuk a szervezőknél, hogy a bajnokságot utolsó fordulók nélkül szervezzék meg.
A keretösszeállítás és a mentális felkészülés úgy tűnt, jól sikerült, persze jól is néznénk ki, ha a bajnoki döntőre bajok lennének a csapat mentális állapotával. Szokott keretünk harcra készen, Paholiccsal ebben a szezonban először kiegészülve várta a találkozót. A helyszínen az is kiderült, hogy majdnem mindenki nekünk szurkol, az ellenfél nyilván nem, de az elvben semleges csapatok sorban járultak hozzánk jóindulatukról biztosítani.
Terveink szerint pedig fegyelmezett védekezésre kellett építenünk, nem elrohanni, és nem alkalmat adni az ellenfélnek arra, hogy lekontrázhasson, tudván, hogy ha egyszer előnybe kerülnek, akkor borzasztó nehéz lesz magunk javára fordítani az állást. Hiszen márciusban már tapasztaltuk.

Itt épp mögénk kerültek

A gyakorlati megvalósítás? Eleinte kicsit köhögni látszott, az első tíz percben éppenséggel nem sokat birtokoltuk a labdát, ez még összeférhető lett volna terveinkkel, ha kontrázhatunk, de erre nem nyílt mód, ráadásul a visszahúzódás vagy letámadás között sem tudtunk határozott választást tenni. Fehér kétszer nagyot védett, aztán amikor a félidő közepén már éppen úgy tűnt, hogy átvesszük a játék irányítását, akkor egy középtávoli lövés kikötött a kapunkban.
Erre megráztuk magunkat, és egy szépen kijátszott akció végén Palágyi hatalmas kapufát lőtt. Azonban az magyarázatra szorulna, hogy miért kellett egy bő fél félidőt várni arra egy bajnoki döntőben, hogy a csapat felpörögjön a meccsritmusra. Utólag az sem biztos, hogy szerencsésen sült el, hogy három cserével álltunk ki, hiszen utoljára szeptemberben, a Túlerő ellen volt három cserénk, azóta pedig nagyon is megszoktuk az egy- vagy kétcserés felállást, és most így néha szanaszét cserélgettük a mezőnybeli csapatot. Továbbá ha már a mi csapatunk átlagéletkora húsz évvel alacsonyabb az ellenfélnél, akkor legalább kísérletet tehettünk volna a futómennyiség növelésére, hátha legalább abban föléjük tudunk nőni.

Tóth operál

Persze lehetne azt írni, hogy voltak helyzeteink, mert valóban voltak, de azt is megszoktuk már, hogy a mi helyzetkihasználásunk sosem jó, ezért annyi, hogy voltak helyzeteink, még semmit nem jelent, a "voltak helyzeteink" körülbelül a "voltak passzaink"-kal egyenértékű. Utólag nagy vita tárgyát képezte, hogy mennyire játszottunk rosszul ezen a meccsen. Nyilván egy alsóházi csapatot a mai teljesítményünkkel is magabiztosan vertünk volna, tehát nem játszottunk kifejezetten rosszul, de egy bajnoki döntőre ennél egyértelműen és a meccs közben is érezhetően több kellett volna. Egy vékony közepes teljesítmény pedig a bajnokság legjobban védekező csapata ellen bajosan lehet elég.
A második félidő közepén minden gyengeségünk ellenére sikerült egyenlítenünk, Hlavacska A. baloldali beadását Paholics lőtte a hálóba, és felcsillant a remény, hogy fordítani tudunk, vagy ha nem, legalább a büntetőpárbajig eljutunk.
A kulcsmomentum a meccs vége előtt öt perccel érkezett el: Hlavacska András főzte be még a mi térfelünkön az addig előremerészkedő utolsó védőt, és csak a kapus által őrzött kapu felé iramodott volna. Azonban ekkor a labda nyomában felbukkant Tinkó, és két játékosunk egymást zavarta meg, a tiszta ziccer helyett így végül egy gyenge távoli lövést tudtunk végül kihozni. Az ellenakcióból pedig, bár mindenki visszaért, a csatár mégis le tudott fordulni, és éles szögből leadott lövésével pont megtalálta azt az ezredmilliméteres rést, ahol elfér a labda védőnk lába, a kapusunk keze, és a kapufa belső éle között.

Egy lövés, ezúttal fölé

Egy perccel később Tóth látványosan visszahúzta az ellenfél csatárát, amiért kétperces kiállításban részesült. Ezt sikerült kibekkelnünk újabb gól nélkül, sőt lövésig is eljutottunk, de akkor is értékes percek fogytak el. A legvégére pedig még a kapusunkat is lehoztuk, hogy egy ötödik mezőnyjátékos játszhasson a helyén, és hogy hátha sikerül egyenlíteni. Közel jártunk hozzá, Hlavacska Tamásnak is volt egy veszélyes lövése, Palágyi pedig az utolsó akcióból éles szögből lőtt a rövid kapufára, de sajnos onnan kifelé pattant.
A vége tehát 1-2 lett, ezzel az ezüstérmet szereztük meg, a csapatkapitányi kommüniké szerint sokat ettünk azért, hogy érmet szerezzünk, és sokat tettünk azért is, hogy ne legyen fényesebb az a bizonyos érem. Rendkívül bosszantó, hogy negyedik éve szenvedünk egygólos vereséget a bajnokság utolsó fordulójában. Kétszer bronzról, kétszer aranyról maradunk le miatta, valószínűleg mentális okok lehetnek a háttérben, amin túl kellene lépnünk.
Állítólag majd lesz olyan pillanat is, amikor örülni fogunk az ezüstnek is.
Jövőre pedig az A ligában próbálunk szerencsét. Hátha ott bajnokok leszünk...


Kozelito Tél - Kedd Este 1-2
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Hlavacska T., Palágyi, Paholics, Tinkó, Tóth
   gól: Paholics