Kezdetét vette a móka

Ahogy szilveszterkor sem mindig tudja az egyszeri bölcsész, hogy most az óévtől búcsúzunk, vagy az újévet köszöntjük, úgy mi is egyszerre tisztelhettünk december 18-ai meccsünkben a naptári év utolsó Kozelito-meccsét, és első megmérettetésünket a Téli Bajnokság idei kiírásában. További bonyodalmat okozhat túlságosan sokat gondolkodó csapattagjainknak, hogy a Bölcsész Bajnokságot tekintsük-e felkészülésnek a Téli Bajnokságra, vagy fordítva. Legjobban talán akkor tesszük, ha mindig éppen az aktuális bajnokságot és a soron következő meccset tekintjük legfontosabbnak. Ehhez jelenleg pluszmotivációt jelenthet az, hogy a bajnokságnak és nekünk gyakorlatilag azonos a nevünk, amennyiben a tél mindkettőben szerepel.

Régi-új helyszínen is "Csak a Studies a Kozeli tóban!"

Sajnos a tél a sátorban is szerepelt annyira, hogy akárcsak tavaly, idén is harapós hideg levegő fogadja nyolc hős-jelöltünket, akik felvették a küzdelmet a B-liga tavalyi toronymagas győztesével, a Folk Boys együttesével.

Ahogy az erős csapatok általában, a Folk Boys is kapufát rúgott az első akciójából, ám ők tetézték azzal, hogy utána is támadásban maradtak, és nem egészen két játékperc után egy megpattanó lövéssel máris bevették Fehér kapuját.

Hiába volt pályán játékoskeretünk egyik legerősebb kombinációja, és hiába éreztük magunkat jó formában levőnek, minden játékhelyzetben érezhető volt, hogy ellenfelünk gyorsabban reagál és old meg helyzeteket, mint ahogy azt a B-ligában megszoktuk, vagy mint ahogy mi tennénk. Erdei kissé súlytalannak tűnt a darálásban, Tinkó teljesítménye másodpercenként hullámzott, Palágyi pedig, bár dicsérendő harcossággal vetette be magát a küzdelembe, ritkán jutott el odáig, hogy birtokolja is a labdát, így technikai képzettségét csak elvétve tudta csillogtatni. Mindez persze nem úgy értendő, hogy rosszul játszottunk – voltaképpen az első félidőben nem derült ki, hogyan játszunk, mert a mérkőzés irama annyira szokatlan volt, hogy akár labdával akár nélküle tett megoldásainkat nem lehet az őszi meccsekkel azonos szempontok alapján vizsgálni.

Ebben a kiírásban is Palágyi szerezte első gólunkat

Mint annyiszor máskor, most is Hlavacska belelendülése kellett ahhoz, hogy a csapat ne essen szét. Legjobbunk számos szerelést mutatott be hátul, első valamire való akciónk pedig abból adódott, hogy ő küzdötte át magát két emberen a jobb oldalon, középre gurítását pedig Palágyi a jobb alsó sarokba lőtte, ezzel első veszélyes támadásunkból ki is egyenlítettünk. Nem sokkal később Hlavacska egy megkerülős csel után ziccerből lőhetett, azonban a kapust találta el, ezzel pedig jó időre el is lőttük puskaporunkat. Ellenfelünk viszont továbbra is hajtott, és további gólokat szerezve, félideig 3-1-re elhúzott.

A csapat levelezőlistáján emlegetett „Görög-tűz” sem hozott sikert, ugyanis a negyedik bekapott gól előtt éppen Görögöt előzte meg a csatár. A meccs előtt emlegetett másik csodafegyver, az emberfogás sem vált be maradéktalanul, mert bár hogyan máshogyan is lehetne védekezni négy a négy ellen ekkora pályán; mégis egy kettő a kettő elleni szituációban elszámítottuk magunkat, aminek az ötödik bekapott gól lett az eredménye.

Néha csak néztük az ellenfelet

Az eredmény alakulása a súlyos zakó képét is előre vetíthette volna, de ekkoriban kezdte összeszedni magát a csapat, főleg Tinkó javult az első félidőhöz képest, illetve Nyitrai és Petykó határozottsága javított számottevően a labdabirtoklásunkon. Ez még nem jelenti azt, hogy átmentünk hengerelésbe, csupán azt, hogy a második félidőben, elsősorban annak is második felében már egyenrangú felek voltunk, ami szerencsére, vagy jó helyzetkihasználásunknak hála gólokban is megmutatkozott.

Erdei szögletét a félidő kétharmadánál Tinkó bombázta be az oldalvonal mellől a kapuba, majd pár perccel később Nyitrai és Palágyi bontották meg ellenfelünk védelmét a jobb oldalon, az érkező Hlavacskának pedig már csak a hálóba kellett helyeznie.

Így aztán elmondhatjuk, hogy a becsületgólnál és tisztes helytállásnál többet is hozzá tudtunk tenni a mérkőzéshez. Elnézve a sorsolást, nem biztos, hogy sok meccsünk lesz az alapszakaszban, ahol ennél több pozitívumról lesz alkalmunk beszámolni.

Kozelito Tél - Folk Boys 3-5

  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska, Palágyi, Tinkó

  csere: Görög, Nyitrai, Petykó

  gól: Palágyi, Tinkó, Hlavacska

Időjárás, ez a megoldás!

A Kopa Kőbánya elleni rangadó napján szakadó hó fogadott minket, és a nap utolsó meccse lett volna a miénk, ezért a Kopa képviselőjével és a szervezőséggel való tárgyalás után közösen arra jutottunk, hogy a pálya rangadóra alkalmatlan, és később, valószínűleg tavasszal játszunk.

Itt tanulunk is egymástól - interjú Erdei Tamással

Nyáron szerencsés események sorozataként sikerült leigazolnunk a tavasszal a Kopa Kőbányánál kisegítő Erdei Tamást, aki azóta jobbnál jobb játékkal és gólokkal segít bennünket. A Kopa elleni meccs előtt szinte magától értetődő hogy őt kérdezte lapunk arról hogy mi volt és hogy mi lesz, mire ő készséggel válaszolt:

Kozelito Tél blog: Mit gondolsz, sikerült beilleszkedned új csapatodba?
Erdei Tamás: Részben igen, de nem maradéktalanul. Sportról van szó, így adódik, hogy hamarabb megtörténik a dolog. Játékban még kell az, hogy Palágyival, vagy Ángyánnal jobban össze tudjak játszani, ez nekem nagyon fontos lenne, de hát rajtam is múlik a dolog. No meg az András-féle előremenetelt is meg szeretném tanulni. A másik féle beilleszkedés meg még folyamatban van.
KTB: Hogy állítanád fel a kezdőcsapatot 5+1-ben?
E. T.: Renátó a kapuban, én és András hátul, Máté középen, Palágyi és Ángyán elől.
KTB: Mi a véleményed a Hazafias Népfront elleni meccsről?
E. T.: Nem volt vele semmi gond. A labda lehetet volna jobb, lehet, kéne a csapatnak egy elfogadhatóbb labdát venni.
Namost láttam őket előző meccsükön, ahol a narancssárga cipős böfögött meg már majdnem a pályára szart, annyira unta a meccset, meg a többiek is, ellenünk meg szerintem volt valami feszültség. Én élveztem velük játszani, ha azt a pár gólt, amit lehetett volna, még be tudtuk volna rúgni, és szorosabban lezárni a meccset, azt mondanám semmi gond, meg szerintem így sincs.
KTB: Mért nem a Kopa Kőbányához igazoltál nyáron?
E. T.: Ez egy kicsit furcsa lesz: csak egy meccseteket láttam (a KuKás(z)ok elleni 7-1-et – a szerk.), valamint nekik is csak pár meccsükön voltam (már ami bajnoksághoz kötődik), így igazán nem láttam meg az állandó arcát egyik csapatnak sem. Ide azért akartam jönni, mert magyarosok vagytok, tudtam, hogy ha most maradok veletek egy évfolyamon, akkor az ismeretség a focin keresztül adódik, valamint nem akartam azt, hogy nagyon nagy vereségeitek legyenek, de ígyse-úgyse történt volna meg ez.
A Kopa Kőbánya játékosai egyénileg nézve jobbak mint mi. De csapatként mi vagyunk jobbak. Nincs kiabálás, elég sokat passzolunk, és ami a fontos, meghallgatjuk a másikat, és tanulunk is egymástól. Na ott ez nincs meg.   
KTB: Mire számítasz szombaton?
E. T.: Sok hiányzónk lesz, így háromesélyes. Nem tudom az ellenfélnél kik lesznek. Ha Ernő és Peti, a két támadójuk lesz, akkor lesz a kapusunknak elég dolga. Ha Ernő és Peti nem, kiegyenlített meccs lesz.
KTB: És mit üzensz a szurkolóknak?
E. T.: Olvassanak sokat.
KTB:  Mit?
E. T.:Egyértelmű, Fehért és Palágyit!

Van, akivel mi sem bírunk

Újabb időjárási viszontagságok jellemezték a múltkori bejegyzés óta eltelt hetet, de szombaton reggel tiszta időre ébredtünk, a pályamunkások pedig meccsezésre alkalmas állapotba hozták a pályának legalább a vonalak által határolt részét, így olybá tűnt, megrendezhetjük a listavezető, és toronymagasan a liga legerősebbjének tartott Hazafias Népfront elleni rangadónkat. Ebbéli örömünket némileg beárnyékolta a hét másik Kozelitós híre, hogy a PBÚ fennállása során először említésre méltónak tekintette csapatunk nevét, de nem ám a hatmeccses győzelmi szériát, vagy a dobogós helyezést emelték ki, hanem azt, hogy „a Kozelitó Tél csak egy góllal tudta megverni a sereghajtók egyik alakulatát”.

Szerencsére nyolcan összegyűltünk a meccs kezdetére, és még a kispadunk is erős volt, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ellenfelünk, a listavezető, eddig magasan a legtöbb gólt szerezte, kétszer annyit, mint mi, amellett hogy a védelmük is sok csapat ellen bizonyította már szilárdságát.

Újrarúgattuk velük a középkezdést

A figyelmeztető lövést mindjárt meg is kaptuk: a korábban többeket tanító Vaderna kapott labdát a hatoson belül még az első percben, nagy erővel lőtt, de szerencsénkre csak a hálótartó vasat találta el. A folytatásban, néha volt alkalmunk megtapasztalni, hogy ellenfeleinknek is két lábuk van, és időnként sikerült a két láb közül elhozni a labdát, egészséges önbizalmunk pedig odáig vezetett, hogy a vezetést is megszereztük. Hlavacska hozta fel a labdát a jobb oldalon, keresztbe passzolt Palágyi elé, aki körbefutotta a kapust, és közelről a hálóba pöckölt. Pontos adat nem áll rendelkezésre, de nem valószínű, hogy sok csapat vezetett eddig a HN ellen.

Betömörülő védelmünk jó pár akciót meghiúsított, illetve Fehér is több alkalommal védett ziccereket, azonban a labdabirtoklás aránya, és az ellenfelünk részéről választott gyors és kreatív támadásépítések egyértelműen jelezték, hogy melyik csapat a jobb. Nem mintha nekünk nem lettek volna helyzeteink, Hlavacska például szép szóló végén jó helyzetből alig lőtt a kapufa mellé, és Ángyán is néha borsot tört az őt gyömöszölő védők orra alá, de klasszikus értelemben vett ziccereket éppenséggel nem tucatjával dolgoztunk ki, és a labda általában a mi térfelünkön tartózkodott.

Rászorultunk Fehér védéseire

Ellenfelünk csatára egy szöglet után közelről Tinkó karjára bombázott egy labdát, a játékvezető szándékosnak ítélte a kezezést, a büntetőt pedig ellenfeleink könnyedén gólra váltották, és egy pillanatnyi figyelmetlenséget kihasználva még a félidő vége előtt megszerezték a vezetést is.

Sajnos mintha nem kizárólag a meccs járt volna a fejekben, a koncentráció mindenesetre nem volt maximális. Még legtechnikásabb játékosainknál is becsúszott egy-egy hiba, és védekezésben néha üresen maradt egy-egy ember, néha túl könnyen dőltünk be a cseleknek, nem többször, mint más meccseken, de sajnos a kiváló képességű és rutinos ellenfél ellenében az apró hibák is végzetesek lehetnek, és a mi esetünkben annak is bizonyultak. Előbb egy megpattanó lövés vágódott be a léc alá, majd kapusunk egy félig már megfogott labdával majdnem beesett a kapuba, maga mögé nyúlva éppen el tudta kerülni az újabb gólt, de ellenfelünk folyamatosan támadásban maradt, és alapvetően védekező felállásunk dacára nem egyszer szükség volt Fehér védéseire; és sajnos előfordult, hogy egy-egy jól eltalált lövéssel szemben már ő is tehetetlen volt, így hátrányunk hamarosan négygólossá nőtt.

Ezúttal a védekezés dominált játékunkban

Támadóink ezúttal a szokásosnál fegyelmezettebben védekeztek, de sajnos védőinknek az idő előrehaladtával egyre kevesebb erejük maradt a támadásokhoz való felzárkózásokra, a két támadó pedig kevés reménnyel vette fel a harcot a bajnokság egyik legjobb védelmével. Néha mégis sikerült a kapu közelébe eljutnunk, de legnagyobb helyzeteink kimaradtak: Ángyán közelről az oldalhálóba, Palágyi a kapusba lőtt. Ám ugyanők gondoskodtak arról, hogy helyzeteken túl is faragjunk valamit az eredményen, midőn ellenfelünk kapusa kiejtett egy beadást, Ángyán lecsapott és középre gurított, ahol Palágyi másodszor is a gólvonalon túlra juttatta a pettyest.

Ezzel viszont ellőttük a puskaporunkat, és a felzárkózás helyett egy újabb helyezkedési baki után visszaállt a négygólos különbség.

Bár mindkét fél igyekezett sportszerűen játszani, a hajtás és az iram következményeként előfordultak ütközések, még egy-két akasztás is, de éles meccsen ezek benne vannak a játékban, és úgy tűnt, ezeket mindkét fél játékosai a helyükön kezelik.

A két csapat játéktudását, és a játék képe alapján ellenfelünk győzelme még ilyen mértékben is megérdemelt. Szerencsére mi sem gondoltuk komolyan, hogy a listavezető ellen kell lépéselőnyre szert tennünk a többi csapat ellen. Lélekben tehát már a Kopa Kőbánya elleni igen kemény rangadóra készülünk, ahol tudásunk minden ízére szükség lesz.

Kozelito Tél - Hazafias Népfront 2-6

  kezdő: Fehér - Hlavacska, Tinkó - Ángyán, Palágyi

  csere: Erdei, Görög, Nyitrai

  gól: Palágyi 2

Az időjárás közbeszól

A meccs napjának reggelén 6-8 centinyi havacska borította az utcákat, és sajnos a pályát is. Mi készek lettünk volna térdig érő piros hóban, latyakban, iszapban való játékra is kiállítani egy csapatot, ám a szervezőség a többi csapatra és a pályára is gondolt, ezért a fordulót, benne a listavezető Hazafias Népfront elleni várva várt rangadónkkal egy héttel későbbre tették át.

Felemás dicsőség

Ha csapatkapitányunk továbbra is viselni akarja a B-liga leglelkesebb kapitányának kijáró címet, igencsak szorosra kell húznia a gatyamadzagot, hiszen a Gruppetto elnök-vezérigazgatója tényleg minden elképzelhetőt megtesz csapatáért. Ennek egy mozzanata, hogy emléktárgyakkal ajándékozzák meg aktuális ellenfeleiket. Büszkék vagyunk arra, hogy a nyolcadik fordulóban mi voltunk az elsők akik ezt legalább egy fényképes emléklappal viszonozni tudtuk. Reméljük, az ilyen gesztusok is hozzájárulnak a bajnokság csapatai közötti kapcsolat fejlődéséhez és az általános jó légkörhöz a pályák körül.

Hanem a pályán már nem jutott hely a szimbolikus gesztusoknak, istenesen egymásnak esett a két gárda. A mi fiaink sérülés és egyéb elfoglaltságok miatt némileg nem teljes létszámmal, de erős kezdőcsapattal és két cserével tudtak kiállni (A kezdőcsapat három tagja azonos volt azokkal, akik a gólyakupán 2-2-t játszottak mostani ellenfelünkkel). Mint kiderült szükség is volt erre, mivel alsóházi ellenfelünk igencsak megdolgoztatott bennünket. Talán mi kezdtük jobban a mérkőzést, de fölényünk nem volt akkora, mint vártuk volna, és nem is sikerült előnyt szerezni. Mintha fejünkbe szállt volna a táblázatban a két csapat közötti különbség, és a túlzott önbizalom, ebben a dekoncentrált állapotban pedig az utolsó passzok rendre elakadtak az ellenfél védelmében.

Sajnos nemhogy előnybe nem kerültünk, hanem a félidő közepén ellenfelünk talált be Fehér hálójába. És ha még csak ennyi lett volna a baj… Merthogy egy szépen kijátszott akció végén megszerezték második, nem sokkal később pedig harmadik góljukat is. A második félidő elején 0-3-ra égtünk egy gyengébbnek tartott újonc csapat ellen! Tisztára, mint a Ladányi elleni meccsen, csapatkapitányunk ott sem volt, és ott is gyorsan masszív hátrányba kerültünk, és végül ott is feltámadtunk.

Elsősorban védelmünk szorult átszervezésre, ezért a második félidőben több lehetőség jutott Petykónak, illetve Erdeinek a védekezésről néha megfeledkező Tinkó kárára. Főként Erdei hozott új erőt a csapatba, rengeteg labdát szerzett, és Hlavacskával ketten jól mozgatták hátulról a támadásokat.

Ha nem is kerültünk egy csapásra hatalmas fölénybe, de érezni lehetett, hogy ez a mérkőzés még nincs lefutva, és nem elérhetetlen álom a pontszerzés. Több kihagyott helyzet után Ángyán okos beadásából Palágyi a hálóba passzolt, ezzel pedig sok gátlás szabadult fel a csapatban, hiába voltunk ekkor még hátrányban, akár még gálázás is lehetett volna belőle. Nem sokkal később Palágyi takarásból csavart a hosszú sarokba egy labdát, majd Hlavacska is feliratkozott a góllövőlistára egy jó helyzetfelismerés következményeként megeresztett lövéssel.

Mindkét csapat a győztes gólért támadott, bármit is írjon rólunk az ELTEOnline "szakírója", a mi játékunkban sem a védekezés dominál, és nem azért játsznuk, hogy kevés gólt kapjunk, hanem hogy sokat lőjünk. Hogy ez a gyakorlatban is így legyen, arról ki más gondoskodhatott volna, mint Palágyi. Harmadik góljával már nálunk volt az előny, és ha újabb gólok szerzésére nem is futotta erőnkből, arra még igen, hogy ezt a vékony előnyt megőrizzük a lefújásig.

A mutatott játékra túlzás lenne büszkének lennünk, talán a koncentráció és a meccs komolyan vétele sem volt maximális. Ennek ellenére begyűjtöttük a három pontot, amivel átmenetileg, a legkeményebb meccsek előtt felkapaszkodtunk a másodosztály képzeletbeli dobogójára, és így megfeledkezhetünk a kisebb hibákról.

Kozelito Tél - Gruppetto 4-3

   kezdő: Fehér - Ángyán, Erdei, Palágyi, Tinkó

   csere: Hlavacska, Petykó

   gól: Palágyi 3, Hlavacska

Az élboly felé közelítve

Némi közjáték előzte meg szezonbeli hetedik forduló egyik meccsét, ugyanis egyes médiumokban (lentebb) olyan, elsősorban belső használatra szóló anyagok jelentek meg, melyeknek sportszerű voltát az egyik csapat vitatta. Személyeskedéstől sem teljesen mentes érvelés-odamondogatás már a bemelegítéskor előfordult a meccsen résztvevő két csapat között, és sajnos a meccs idejére is jellemző maradt, kiegészülve a felfokozott hangulat miatt az átlagosnál gyakoribb szabálytalanságokat követő szövegelésekkel. A KTB tanult az esetből és ebben a cikkben különösen figyel arra, nehogy akár szövegével akár képével olyat állítson, ami alkalmas lehet bárkinek a megbántására, vagy személyiségi jogainak megsértésére; és mivel nem tudom, ki mire bántódhatna meg, lehetőleg egyetlen személyről vagy csapatról sem fogok állítani semmit ebben a cikkben.

A mérkőzést megelőzően két okból is sok reménye lehetett a győzelemre a két csapat közül az egyiknek, egyrészt olyan indokból, amit a másik valószínűleg nem tartana korrektnek felemlegetni, másrészt azért, mert majdnem minden tagja ígérte magát a meccsre. Reggel többen kését jelentettek, de így is sikerült erős kezdőcsapatot kiállítani, néhány perccel kezdés után pedig már három csere álldogált a pálya szélén.

A második gól előtti pillanat

Ha nem is feltétlen tizenöt gólnyi, de jelentős különbség volt a két csapat produktuma között, és az elöl levő „kisantant” csatárpáros góljaival hamarosan elhúzott az egyik csapat. Elsőre az talált be a szélről bemozogva, aki nemrég visszaszerezte elveszett diákigazolványát, a második gólt pedig átlövésből szerezte az, aki az elmúlt hétvégét szülőföldjén töltötte.

Lehengerlésről ezúttal nem lehetett szó, hiszen a vezetést birtokló csapat egy egészen picit visszaállt az előny tudatában, a másik alakulat pedig talán a közjáték hatására is igen lelkesen vetette bele magát a küzdelembe, nem szándékom megnevezni, főként melyik szőke hátvéd hiúsított meg sok akciót.

Az a csapat, amelyikről inkább tisztem írni, voltaképpen négy csatárt küldött pályára, akik közül egyedül az szokott védekező poszton is játszani, akinek családja nemrégiben költözött, mellé többnyire legidősebb játékosunk húzódott vissza. Sajnos a „kisantant” tagjai, ha nem is olyan gyakran, mint korábban, néha most is elöl felejtették magukat, márpedig szükség volt rájuk hátul is, hiszen a másik csapat is vezetett akciókat, leginkább annak a jól cselező játékosnak a révén, aki rendszerint a csapat vezére szokott lenni. Egy megpattanó lövés utat is talált magának az ellenfél leghátul álló játékosának hálójába, így félideig már mindkét csapat szerzett gólt.

Sok veszélyes lövést láthatott a közönség

Valószínűleg sok szilveszteri bakiparádéban szerepelhetne az a jelenet, amikor a gondolatok becsomagolójának beadása után az a játékos, aki hagyományosan minden meccsen lő egy-két kapufát, egymás után háromszor fejelte keresztlécre a labdát, ami onnan kétszer a nevezett játékos elé, végül harmadszor már a játéktéren kívülre pattant.
Egy-egy szabálytalan vagy annak vélt eset után némely játékosok heves reklamálásba kezdtek, több páros összeszólalkozott, legélesebb, tettlegességig végül nem fajuló, de azzal fenyegető helyzetek akkor alakultak ki, amikor az egyik csatár a másik csapat kapusának kezei közül rúgta ki a labdát, illetve a második félidőben amikor az egyik csapat leghevesebb vérmérsékletű játékosa becsúszva-elcsúszva rúgta föl a másik csapat azelőtt is sokat beszélő játékosát. A szemlélőnek néha az volt az érzése, hogy igencsak szükség lett volna arra a játékosra, akinek legtöbb testvére van.

A védelem jó teljesítményére is szükség volt

Különösen a klubtörténet legeredményesebb focistája volt elemében, három gólja, és számtalan jó megmozdulása mellett legalább három gólpasszt is jegyzett, ezek közül sokáig emlékezetes marad az, amikor az egész pályát átívelése után a nyelvmentor szakirányt képviselő résztvevő közelről, kapásból szerzett gólt. Szükség is volt a házi filozófusunk jó teljesítményér, hiszen az a játékos, aki az A-ligában is játszik, a félidő elején pályát váltott, nélküle pedig hagyományosan bizonytalan a csapat. A legjobb játékos a másik csapatból, akinek szeretném a csapatképek miatt elkérni az emailcímét, mert a citromailes nem működik, ismerőskereső honlapokon nem találtam meg, viszont erősen gyanítom, hogy ezt hamarosan olvasni fogja; szintén villogott, az első embert gyakran ki tudta cselezni, egy alkalommal pedig a teljes védelmen átkígyózott, pontosan 183 centi magas őrzője az utolsó pillanatban tudta megfosztani őt a labdától.

Az utolsó percekben leginkább az a játékos, aki tavaly az utolsó fordulóban védett egy másik csapatban, és a labda rendszerinti szállítója próbálkoztak leginkább a góllövéssel, utóbbinak egy jól eltalált lövéssel sikerült is.

Ezzel a mérkőzés végeredménye 8-1, vagy 1-8 lett, amivel az egyik csapat a többi meccs eredményétől függően valószínűleg a szezon előtt nem várt magasságokba, azaz a negyedik helyre érkezik be a forduló után. Persze matematikailag elképzelhető lenne előrébbi helyezés is (második forduló…) de egy hobbiból focizó baráti társaságtól ez a helyezés nagyon szép teljesítmény.

Egyik csapat – Másik csapat 1-8

   kezdő: aki levelezésben áll az ÉS-sel – aki a legjobb stílusú leveleket írja a csapat levlistájára; aki különösen kedveli Rakovszky Zsuzsa prózáját; akinek már jelent meg verseskötete; aki lehet, hogy benne lesz a márciusi Apokrifben

   csere: aki cangával szokott jönni; aki gyakran kezd csereként, tehát biztosan nem nagy játékos; aki késve érkezett

   gól: aki nemrég beszökött Párizsba 4; a hamburgermániás 3; akit elkísért a kedvese, a testvére és a szobatára

A csapategység diadala

Az egy pontért is letérdeltünk volna

Bár a Kozelito és az 1. FC Sör játszott, botorság lenne sörmeccsnek titulálni a hatodik forduló egyik legélesebb rangadóját. A forduló előtt két hellyel megelőztük a Sört, mégis bravúrnak tűnt volna a pontszerzés, mégpedig elsősorban ellenfelünk kiváló képességei miatt, amit az előző szezonban még az A ligában (tulajdonképpen két osztállyal fölöttünk) csillogtattak, mérsékelt sikerrel, de sztárjuk, Csákits az A ligában is sok kapus életét keserítette meg. Az ellenfél erősségéhez pedig szinte magától értetődő természetességgel párosult csapatunk hiányossága a jelenlevők, különösen a vérbeli csatárok létszámában. Jellemzően el is maradt a meccs előtti szokásos találkozó a villamosmegállóban, hiszen a kevés focistánk is ezért vagy azért már egyesével egyből a BEACra mentek.A meccs előtti rögtönzött taktikai tanácskozáson, ahol többen rossz formát vagy fáradtságot jelentettek, úgy döntöttünk szoros védekezéssel megpróbáljuk a gólok számát alacsonyan tartani, támadások terén pedig elsősorban a fejsérüléssel játszó, ezért védekezésben nem 100%-os Tinkóban reménykedtünk.

Ez a gól adta meg az alaphangot

Alig néhány perc játék után Tinkó szerelt a támadó térfélen, majd a balszélről középre mozgó Nyitraihoz játszott, aki a hatosról laposan a hálóba gurított, ezzel előny nálunk. Nagypályán talán még jobban visszaálltunk volna bekelni, de kispályán öngyilkosság lett volna erős csapat ellen ráülni az egygólos előnyre, ezért ugyanazt a szervezett játékot nyújtottuk a továbbiakban is, csak talán az előny tudatában, a pontszerzés reményében még lelkesebben. Szervezettségünk és lelkesedésünk tette lehetővé, hogy enyhe mezőnyfölénye ellenére a Sör a meccs első szakaszában nagyon ritkán jutott el igazi helyzetig, hiába cselezték ki esetleg egyikőnket, úgyis ott termett a másik, vagy a harmadik, vagy éppen a keresztléc, de a saját kapunkat ekkor még sikerült megóvni a góltól, ráadásul Erdei távolról újabb gólt szerzett, vagyis egy fél félidő alatt kétgólos előnyre tettünk szert egy előzetesen erősebbre tartott csapat ellenében.
A nagy iram azonban elkezdte felőrölni fizikai képességeinket, be kellett hát osztanunk erőinket. Hlavacska és egy rövid szusszanást leszámítva Tinkó is végigzakatolták a negyven percet; Erdei, Görög és Nyitrai pedig sűrűn váltogatták egymást, és szaporán köpködték tüdejük szétszakadt darabjait, így összességében nem ért minket hátrányosan, hogy kevesebben voltunk. Sajnos technikai tudásban is alulmaradtunk, bármilyen hihetetlen, még Hlavacska is csak többnyire, de nem minden esetben tudta útját állni ellenfelünk cseleinek. Következményként egyre nagyobb teher hárult Fehérre, ő pedig hozta az elvárt szintet a beadások hatástalanításával, a távoli lövésekre való vetődésekkel pedig felül is múlta azt.

Kemény küzdelem volt...

A félidő végén Hlavacska egy elfutás után kilőtte a rövid felső sarkot, előnyünk tehát akkorára nőtt, hogy már a győzelem is egyre valószínűbbnek tűnt.
A második félidőben még érzékelhetőbben kirajzolódott hadrendünk: Saját térfelünk közepén áll fel három főből álló védőfalunk, tengelyében Hlavacskával, elöl pedig egy ember támadja meg mindig a labdást. Támadásban is gyakran hosszú labdákkal próbáltunk az egyszemélyes csatársort alkotó Tinkót vagy Görögöt helyzetbe hozni, és az ellenfél hátvédeinek bizonytalanságának hála néhány ívelés el is jutott a címzetthez, Tinkó inkább erővel, Görög inkább trükkösen próbálta felülmúlni a kapust, sajnos mindketten sikertelenül. De ha a támadóknak nem, megy, aktiválja magát a hátvédsor. Vagyis Hlavacska. Újabb gólja után már 4-0-ra vezettünk, akárcsak egy fordulóval korábban az SzTK ellen. Sajnos abban is hasonlított egymásra a két meccs, hogy ezután beszedtünk két gólt. Az elsőnél a sokat dicsért szervezettségünk és alkalmazkodóképességünk hagyott ki egy pillanatra, a ziccerbe kerülő csatár pedig nem hibázott; a másodiknál pedig a szerencse kamatostul kérte vissza a korábban nekünk nyújtott hitelt, ugyanis a kapufánkon csattanó labda Tinkó lábáról került a hálónkba.

Serényen védekezett a csapat

Annak ellenére, hogy a félelmetesnek beharangozott Csákits éppenséggel nem döntögetett minket halomra cseleivel, és nem volt lehetetlen elválasztani őt a labdától, a Sör akciói igenis komoly veszélyt hordoztak. Más csapat bizonyára sok gólt kapott volna, mi viszont csapatként és egyénileg is csúcsteljesítményt nyújtottunk. Minden mezőnyjátékosnak voltak fontos szerelései, Fehér pedig zöld sashoz méltóan röpködött a ketrec előtt, több góllal tette szegényebbé a világtörténelmet, amikor pedig már verve volt, Erdei mentett a gólvonalról szép mozdulattal.
Közben Görög elöl egy csellel két védőt hagyott állva, és csak azért nem szerezte meg a forduló gólját, mert a kapus olvasta a kísérletét. Helyette Nyitrai szerzett olyan gólt, amiről valószínűleg még az unokák is hallani fognak: két ember elvitt két védőt a szélre, Nyitrai a saját térfelünk közepéről sprintben bemozgott az így megüresedő területre, ahova Hlavacska hajszálpontosan ívelte be a játékszert, amit Nyitrai a hatoson belülre érve egyből a léc alá vágott.
Ha az SzTK elleni meccs után a csapat valaha volt legjobb teljesítményéről beszéltünk, akkor azt tartalékos kerettel még egy fokozattal megfejeltük a mai meccsen. Bebizonyítottuk, hogy komoly csapatok ellen is megálljuk a helyünket. Ha ezt a teljesítményt tartóssá tudjuk tenni, nem csak a felsőházba jutás lehet a célunk.
Kozelito Tél - 1. FC Sör 5-2
  kezdő: Fehér - Erdei, Hlavacska, Nyitrai, Tinkó
  csere: Görög
  gól: Nyitrai 2, Hlavacska 2, Erdei

Derült égből villámcsapás

Kiváló játékosunk, Káplár, eddig csak az első fordulóban lépett pályára az őszi idényben, azóta bajlódik bokasérülésével, és hogy visszatérte éppenséggel nem várható hamarosan arról is egy egészségügyi probléma tehet. Játékosunk ma fájdalomtól megtört szívvel osztotta meg a csapattal azt a szomorú hírt, miszerint gerincsérve van. Jó esetben még műtét nélkül is visszatérhet az egészséges életbe, ám a fájdalmak és az ágyhoz kötöttség mellett a hír azt is jelenti a csapat számára, hogy hosszú időre, akár egy évnél is hosszabb időre le kell mondanunk róla.

Egy ideig biztosan nem veszi hátára a csapatot

Káplár a mezőnyben minden poszton szerepelt már, 20 meccsen 16 gólt szerzett. Szakértőnk a fontos gólok mesterének tarja őt, hiszen a Téli Bajnokságban mindhárom alkalommal a kapuba talált, amikor győztesen hagytuk el a pályát, illetve tavasszal is mindkét KUKás(z)ok elleni rangadó alkalmával megzörgette a hálót.

Mind csapattagként, mind barátként minél gyorsabb, problémamentesebb és maradandó nyom nélküli felépülést kívánunk!

Belépő a felsőházba

A bajnokságban először következett el az, hogy igazi tősgyökeres felsőházas csapat ellen mérhettük fel tudásunkat, és ugyanezen bajnokságban sokadszor könyvelhettük el, hogy mi bizony erősen tehetséges gyerekek vagyunk. Még úgy is sikerült egy bivalyerős kezdőcsapatot kiállítani, hogy hiányzott a teljes támadószekciónk (Palágyi, Tinkó) a hozzátartozó cserével (Káplár) együtt.

Munkában a védelem: helyezkedés szöglet előtt

Arról pedig, hogy ellenfelünk is erős, fél perc alatt meggyőződhettünk, ugyanis a középkezdés utáni első akcióban átgyalogoltak védelmünkön, és csak a keresztléc mentette meg becsületünket. Hanem aztán kijöttünk a szorítóból, Hlavacska vezényletével szilárdan védekeztünk, elöl Ángyán többnyire meg tudta tartani a labdákat, bár ekkor még kevés támogatást kapott a társaktól.

Úgy tűnik, nem tiszteltük ellenfelünknek sem élemedett korát, sem A ligás múltját, annyira nem, hogy Hlavacska szlalomozása után Ángyán a hálóba vágta vezető gólunkat. Innentől kezdve ellenfelünk játékosai egyre több és egyre kevésbé válogatott szavakkal illették egymás és a játékvezető teljesítményét, míg mi továbbra is a labdával foglalkoztunk, aminek enyhe, de érezhető mezőnyfölény lett az eredménye, beleértve hogy Erdei és Nyitrai is egyre bátrabban csatlakoztak a támadásokhoz.

Hátul szorosan védekeztünk, elöl pedig Ángyán éles szögből a léc alá vágta Hlavacska újabb nagyszerű passzát, így félidőre imponáló, de még nem döntő előny birtokába kerültünk. Ezt még nem éreztük biztosnak, a kemény szívű szarvasosok pedig szerettek volna pontokkal távozni, így alaposan egymásnak esett a két csapat, helyzetekben gazdag, küzdelmes, izgalmas találkozót láthatott a publikum.

Kapus a földön, Ángyán a mennyben, a hálóban a negyedik*

Bár mindkét oldalon adódtak helyzetek, kiegyenlítettnek mégsem lehetett nevezni a találkozót, ugyanis volt két olyan fegyverünk, amik (vagy akik) ellenfelünk szintje fölé emeltek bennünket. Az első fegyverünk Hlavacska, aki a szokásos produkciója mellé Tinkó szerepkörét is (amolyan instant 2 in1-ként) magára vette, védekezésben és szervezésben is maradandót alkotott. A második fegyver pedig Ángyán volt, aki már másodszor szerepelt mezőnyjátékosként, de még mindig nem találtunk olyan tulajdonságot, ami egy jó focistától elvárható, és benne nincs meg. A küzdőszellem, lelkesedés, fáradhatatlanság, jó helyezkedés, előre gondolkodás és előnyös fizikális tulajdonságok mellett nem csekély ügyességről is számot adott, amikor a kifutó kapus fölött a hálóba emelte önmaga és csapata harmadik gólját, majd pár perccel később Erdei passzával kilépve leültette a kapust, és negyedszerre is megzörgette a hálót.

* A fotón a labdát pont takarja Erdei válla, de a tekintetekből és a háló hullámzásából kikövetkeztethető, hol is van.

Egy a sok lövés közül - ez nem hozott gólt

Igazságtalan is lett volna ha ellenfelünk momentum nélkül marad, hiszen alaposan megizzasztottak minket, momentumaik közül pedig kettőt kihasználtak, és megfelezték a két csapat közötti különbséget. Azonban ez is kevés volt részükről, hiszen a Kozelito eddigi legjobb teljesítményével állt elő, olyannal, amit külső szemlélő is bizonyára elragadtatva nézett volna. Sok gyors passzra épülő játékunk révén képesek voltunk néhány másodperc alatt eljutni saját kapunktól az ellenféléig, és nem csak képesek voltunk, hanem gyakran meg is tettük ezt. A kapusként szereplő Fehér, és a söprögetői posztot betöltő Petykó kivételével minden játékosunknak volt igazán gólveszélyes lövése, sajnos ellenfelünk kapusa nem könnyen adta meg magát.

Hlavacska szabadrúgása túljut a kapuson...

De hát a magas számok törvénye alapján sok helyzetből néhánynak be kell akadnia… egy festői Hlavacska-Ángyán összjáték után előbbi önzetlenül középre passzolt, Görög pedig nem hibázta el a ziccert, ezzel ismét megnyugtatóvá vált a gólban mérhető különbség. A hármas sípszó előtti percben pedig Hlavacskát lökték fel a hatos előterében, és bár válláról a kapuba csorgott a labda, a játékvezető lefújta az esetet. „Nekem aztán úgy is jó” – gondolhatta játékosunk, és kegyetlen erővel értékesítette a szabadrúgást.

Többre már nem is jutott idő a mérkőzésen, utána pedig magunk között ismételten megállapíthattuk, hogy ilyen játékkal méltóak lehetünk a felsőházi tagságra.

Kozelito Tél - SzTK 6-2

   kezdő: Fehér - Ángyán, Erdei, Hlavacska, Nyitrai

   csere: Görög, Petykó

   gól: Ángyán 4, Görög, Hlavacska

Elbírta a hiányzók távollétét a csapat

Renátónak, Lászlónak és a magyar sportnyelvnek

Az előző fordulók nehézségei ezúttal fokozottan jelentkeztek, vagyis a látszólag könnyű sorsolás mellett magunk dolgát nehezítettük meg azzal, hogy a tagok rekordokat döntögető arányban maradtak távol. Ezúttal vésztartalékaink közül kellett sürgősségi behívóval mozgósítanunk kettőt, Hollósyt Hlavacska Tamást.

A Ladányi ellen már több alkalommal bizonyítottuk erősségünket, és ők is bizonyították már, hogy képesek lehetnek kellemetlen perceket okozni akár még nekünk is. Ez ezúttal sem volt másként. Az első percekben körbetüzeltük a kaput, de egy löket sem méltóztatott beakadni a hálóba, ellenben ellenfelünk sebes támadói gyors ellentámadásokkal elintéztek minket és máris hátrányban voltunk. Eszünkbe juthatott a Kofola elleni vereség, vagy a tavalyi legendás fordítás az utolsó fordulóban, vagy akármi, mindenesetre sikerült olyan sokat gondolkodni a múltbeli párhuzamokon, hogy mire felocsúdtunk, hátrányunk már háromgólosra nőtt.

Ekkor pályára küldtük eladdig mellőzött csillagunkat, Hlavacska Andrást, de mintha meg lettünk volna átkozva, rögtön utána negyedszerre is kapitulált védelmünk. Szerencsére csapatunk gyeplőit pszichikálisan is erős kocsisok fogták össze, így nem szaladt szét a szelídíthetetlen vadlovakból álló ménes, hanem legjobb arcát nyújtva kimutatta foga fehérjét.

A hengert, mint már annyiszor, most is Tinkó indította be, gólra pedig gól és megint gól következett, így nem sokkal térfélcsere után már meccsnull volt az állás. Ekkor már benne lógott a levegőben a győzelem lába, már csak el kellett volna kapnunk, hiszen mezőnybeli nyomásunk egyre inkább ránehezedett ellenfelünk hátsójára, azonban kevés alkalommal tudtunk behatolni a résekbe, míg ellenfelünk egyéni képességeikre épített akciói kapusunk ihletett formája ellenére is a kelleténél többször jártak sikerrel.

Hanem hat-hatos állásnál úgy tűnt, ellenfelünk forrófejű játékosainál az eltörött mécses elszakította a cérnát, harci kedvük gatyamadzagja pedig ennélfogva megereszkedett, amit egyre inkább a magunk javára tudtunk fordítani. Petykó lövését még kitornázta előbb egyik, majd másik hálóvédő, Erdei ellen azonban már nem akadt gyógyszer. A meccs utolsó szakaszában vezetett támadásaink jobbára a labdaszerzés-Tinkó-Erdei-gól útvonalat járták be, egymás után többször, szemre is tetszetős voltuk mellett pedig gyorsan növelték a számszerű különbséget a két csapat közt. Erdei káprázatos módon összesen hatszor mutatkozott be ellenfelünk kapusának, ezzel minden vitán felül állt magasba emelt pajzsán, midőn megkaparintotta a mezőny legjobbjának kijáró címet.

Győzelmünknek köszönhetően feljöttünk az ötödik helyre, ám az igazán kemény meccsek még csak most következnek.

Kozelito Tél - Ladányi Gábor FC 12-6

   kezdő: Hollósy - Erdei, Hlavacska T., Petykó, Tinkó

   csere: Hlavacska A.

   gól: Erdei 6, Tinkó 3, Hlavacska A. 2, Hlavacska T.

„Pszichikálisan is jó kocsisnak kell lenni” – Interjú a Kozelito Tél két meghatározó játékosával

Véletlenül sem azért Fehér és Hlavacska lettek az első interjú-alanyok, mert szaktársaim lévén velük unatkozom legtöbbet közösen, hanem azért, mert a pályán pótolhatatlan kulcsjátékosai a csapatnak, ezért megérdemlik, hogy a rajongók bepillantást nyerhessenek gondolataikba.

Köszönöm az alanyoknak, hogy rendelkezésemre álltak!

Kozelito Tél blog: Mi a véleményed a Kozelito Tél eddigi teljesítményéről?

Fehér Renátó: Már tavasszal érezni lehetett, hogy kezd összekovácsolódni a csapat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alsóház bajnoki címének megszerzése. Azt hiszem az ősz is az előzetes elvárásoknak megfelelően indult. Mind mentálisan, mind fizikálisan ideálisnak mondható a játékosok és a csapategységek állapota. Viszont izgatottan várom azt az első találkozót, amikor legerősebb összeállításunkban léphetünk a mészcsíkok közé a BEAC-i oroszlánbarlangban.

KTB: És a sajátodról?

F. R.: Idén még csak egy bajnoki mérkőzésen tudtam szerepet vállalni, de úgy érzem akkor a csapat hasznára voltam. Jól megértjük egymást a többi kozelitóssal, ha nekem jól megy a kapuban azt a társak precíz védekezésének is köszönhetem. A hálóőr pozícióját egyébként is a magaménak érzem, hiszen a korábban mezőnyben tapasztalt erőnléti problémák itt nem befolyásolják a teljesítményemet, egy kapusnak inkább a fejében dől el sok minden. A motivációm is teljesen rendben van, sőt néhol még arra is igyekszem energiát tartalékolni, hogy a kapuból mintegy szurkolóként is bíztassam a csapatot a jobb eredményre, illetve hiszem és bízom abban, hogy ezáltal az ellenfél is feszültebbé, pontatlanabbá tehető.

KTB: Mit szólnál, ha a jövőben a klub szerződést kötne a labdarúgókkal, és a szerződés

tartalmazná a meccseken való részvétel kötelező arányát?

F. R.: A klubvezetés többször is jelezte már ez irányú szándékát, de konkrét egyeztetések még nem kezdődtek az ügyben. Ha a vezetők olyan alternatívát tudnak kínálni, ami mind a játékosoknak, mind a csapatnak az érdekeit egyszerre kielégíti, akkor komoly esély van a kompromisszumra. Ez persze egy hosszú folyamat, a feleknek tárgyalóasztalhoz kell ülni.

KTB: Büszke vagy Koman Volira?

F. R.: [mosolyog] Minden Szombathelyről indult játékosra büszke vagyok, aki magára ölthette a címeres mezt, hívják akár Király Gábornak, akár Halmosi Cucunak, akár Koman Vladimirnek. A Volival való gyerekkori ismeretségem persze egy még erősebb kapocs. Életre szóló emlék, hogy egy csapatban játszhattam vele, (akkor is a kapuból) figyelhettem cseleit, lövéseit. Rengeteget tanultam tőle ennek a játéknak a szeretetéről, az elszántságról, a társakhoz való viszonyról, hogy hogyan lehet a pályán, résztvevőként győzelembe űzni-hajtani egy csapatot.

KTB: Ha egyszer Magyarországon lesz, elhívod a meccseinkre?

F. R.: [nevet] Sok-sok éve nem találkoztunk már. Nem sokkal azután, hogy elkerült az általánosból már profiskodni kezdett a Haliban, akkortájt szakadt meg a kapcsolatunk. Nem sokkal később ki is került Olaszországba. Mostanra már én is csak egy rajongója, szurkolója vagyok, mint egyre többen ebben az országban. De annyit megígérhetek a Kozelito Tél szurkolóinak és a blog olvasóinak, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy a Voli halljon rólunk.

KTB: Van példaképed a kapusok között?

F. R.: Mindig kedveltem azokat a kapusokat, akik egyszerre viselkedtek koncentráltan és átélten a pályán. Azok érdekeltek, akik nemcsak technikai tudásukról tettek tanúbizonyságot és fogták össze a kapuból a csapattársaik gyeplőit, hanem pszichikálisan is jó kocsisnak bizonyultak. Ha neveket kell sorolnom, akkor José Luis Chilavertet, a latin-amerikai Jasint, és Peter Schmeichelt, a dán óriást mondanám. Meg persze a Király Gabit.

KTB: Elégedett vagy a csapat eddigi teljesítményével?
Hlavacska András: Ahhoz képest, hogy a csapat közösségépítő céllal alakult, eddig derekasan helyt álltunk a Bölcsész Bajnokság küzdelmeiben. Az igazi megmérettetések persze csak most következnek, hiszen most játszunk először velünk egyszintű csapatokkal (a Téli Bajnokságot kicsit erősnek, az alsóházat kicsit könnyűnek éreztem). Ha a felsőházban is lesznek győzelmeink, akkor teljes mértékben elégedettek lehetünk magunkkal.
KTB: A legutóbbi fordulóban te is megszerezted idénybeli első gólodat...
H. A.: Soha nem az volt a fontos számomra, hogy gólokat szerezzek, még az sem, hogy jól játsszak, hanem, hogy a csapat jól játsszon. Persze külön öröm, ha ehhez gólokkal tudok hozzájárulni, de ha nem is mindig sikerül, remélem akkor is lesz mit mesélni az unokáknak.
KTB: Szerinted miben jó a csapat, és miben kéne még fejlődünk?
H. A.: A téli és a tavaszi szezon alatt szerintem jól összekovácsolódott a csapat, és ha rutinosnak nem is, összeszokottnak már mindenképpen nevezhetjük magunkat. Mindenki megtalálta a helyét, mindenki tudja, hogy a többiektől mire számíthat. Az egyetlen bosszantó dolog, hogy a tág keret ellenére jó párszor éppen csak ki tudunk állni, pedig a meccsenkénti két csere mindig jól jönne. Azt, hogy a B liga alsóházánál erősebbek vagyunk, már bizonyítottuk, most az a cél, hogy a felsőházban egy negyedik-ötödik helyet megcsípjünk. Ha ez sikerülni fog, szerintem elégedettek lehetünk magunkkal.
KTB: Szombaton a Ladányi elleni meccsen el fogja bírni a csapat a csapatkapitány távollétét?
H. A.: Mindenki pótolható - kivéve Görög Danit! Már előre félek, hogy a mértani pontosságú keresztlabdák és elemi erejű lövések nélkül mire lesz képes a csapat. Kemény próbatétel lesz a szombati meccs mindnyájunknak, főleg Máténak, aki kénytelen lesz a kapusok távollétében ellátni a hálóőri feladatokat (Ez úton is sok szerencsét kívánok neki!).
KTB: Jövőre Hlavacska András FC néven indulunk?
H. A.: Ennek több akadálya is van. Egyrészt, nem tartom a csapat emblematikus figurájának magam, számomra a Kozelito éppúgy elképzelhetetlen a többi játékos nélkül, mint nélkülem. Másrészt egy időre szerintem mindenkinek elég volt a névváltoztatásból. Arról már nem is beszélve, hogy kevesen barátkoznának meg ezzel a nyelvtörővel, így fennállna annak a veszélye, hogy csapatunk - jó forma ide vagy oda - gyorsan a feledés homályába veszne.

A javunkra billent a mérleg nyelve

Ezúttal nem úgy találkoztunk a KuKás(z)okkal, mint legfőbb riválisunkkal, az esélyesség terhét pedig már megtanultuk elviselni, így nyugodtan vártuk a találkozót. Jellemző, hogy a pálya felé vezető úton a legszorosabban a meccshez kapcsolódó megjegyzés az volt, hogy „meg kéne nyerni”, jó bölcsészek lévén inkább azon tanakodtunk, hogy ki vigye át a szerelmet.

Legjobb értelemben vett nyugodtságunk szerencsére az első perctől kezdve megmutatkozott a pályán is. Legerősebbnek tartott mezőnybeli csapatunk úgy gyűrte be eddig pont nélküli riválisunkat, mint izzadt mezt szokás a sporttáskába. Támadóink ugyanúgy megnyerték az egy az egy elleni szituációkat, mint a Kofola ellen, védelmünk pedig olyan masszívan állta a sarat, hogy az egész első félidőben mindössze két kaput találó lövést jegyezhettek fel ellenfeleink. Nem úgy mi! Fölényünk körülbelül kétpercenként egy-egy veszélyes helyzetté érett, amelyek közül ezúttal párat értékesítettünk is. Pár perc játék után Tinkó éles beadását ütötte ellenfelünk kapusa Palágyi lába elé, aki nem hagyta ki a (rím-)ziccert; a félidő második felében pedig Hlavacska lőtt egy nagyon hlavacskás bombagólt, majd Tinkó csavart a rövid sarokba egy szabadrúgást, ezzel félidőben már háromgólos előny büszke birtokosainak mondhattuk magunkat.

Hlavacska utólag úgy nyilatkozott, hogy kellett egy kis izgalom a meccsbe, meg hát nem nyerhetünk mindig tízgólos különbséggel. E sorok írója a tízgólos különbséget is elfogadta volna, bár elismeri, hogy nem lett volna jogos. Ellenfelünk ugyanis a második félidőben néhány alkalommal meg tudta bontani védelmünket, és egy lefordulás után gólt szereztek. Ez kevéssé a védelmünk hibája, hiszen még a Kofola elleni meccsnél is jobban játszottunk legalább annyival, hogy most a kapufa belső oldalához érkeztek lövéseink, és a támadók is minden pontrúgásnál visszaértek védekezni. Egyénileg is formában voltunk, icipici másnapos mélaságot leszámítva mindenki hozta, amit várhatunk tőle.

Olybá tűnik, túl sokat beszéltünk a májusi, bajnoki címről döntő találkozón beszedett potyagólról, mert két részletben megismétlődött. Szerencsére gól csak egyszer született, amúgy rendkívül szerencsétlen módon: egy éles szögből leadott lövést Görög kispárgázott, a lepattanót Hlavacska vaktában elrúgta, de pont a mögötte ólálkodó csatár sípcsontjára, ahonnan hálónkba vágódott a labda. Pár perccel később egy kapu fölé kerülő lövésénél gólt reklamáltak ellenfeleink, és bár a lyukas háló miatt elképzelhető lett volna az ő verziója is, a játékvezető ugyanúgy ítélte meg a helyzetet, ahogy mi.

Ezután, hála annak, hogy volt cserénk, és nem fáradtunk el, visszavettük a meccs irányítását, és Palágyi révén újabb gólt szereztünk, ezzel pedig mintha mindkét csapat számára nyilvánvalóvá vált volna, hogy itt csak a Kozelito nyerhet. A lefújás előtt néhány másodperccel Palágyi okosan a rövid sarokba gurította Hlavacska kiugratását, ezzel visszaállt a szünetbeli háromgólos, magabiztos differencia.

Győzelmünkkel egyrészt meggátoltuk, hogy tavalyi legfőbb riválisunk revansot vegyen rajtunk, másrészt fontos három pontot zsebeltünk be, ezzel tartjuk a lépést a felsőházi helyekért folyó versenyben.

Kozelito Tél - KuKás(z)ok 5-2

   kezdő: Görög - Hlavacska, Nyitrai - Tinkó, Palágyi

   csere: Petykó

   gól: Palágyi 3, Hlavacska, Tinkó

Lenullázva

Ha a HajCSATOKról mint régi kedves ismerősünkről írtam, hasonló szépeket mondhatnék a Kofoláról, akik ellen tavaly januárban a klubtörténet első győzelmét arattuk. Mint felsőházba vágyó csapat, a tavalyi felsőház utolsó helyezettje ellen, mint nehéz, de verhető ellenfélre készültünk. Sajnos kabalánkat, az új mezeket, ezúttal nem tűnt célszerűnek viselni, mivel a Kofola is citromsárga szerelésben játszik. Ennél súlyosabb fennakadás, hogy játékosaink közül többen lemondták a szereplést, és bár cserénk is volt, taktikai lehetőségeink behatárolódtak, illetve harmadik számú kapusunk került a kezdőcsapatba.

Ellenfelünk mindjárt az első percben megmutatta, hogy jogosan tartottuk nehéz ellenfélnek őket, hiszen csatáruk a hatoson belülről tisztán lőhetett, próbálkozása azonban elakadt Görögben.

Eleinte nem volt jellemző a sok helyzet, nekünk gondot okozott a betömörülő védelem feltörése, és ekkor még ritkán jutottunk el lövésig, ellenfeleink akciói pedig nem túl kreatív előreívelésekre épültek, amelyeket az idén először pályára lépő Hlavacska közel száz százalékban ártalmatlanított, sőt a toronymagas csatárok lefejelése még arra is jutott teljesítményéből, hogy csapattársai felé fejelje a labdákat. Fizikálisan, futómennyiségben és összeszokottságban azonban alulmaradtunk, így általában a mi térfelünkön folyt a játék, és egy szerencsétlen jelenet jelenet után hátrányba is kerültünk. Egy távoli lövés Nyitrain megpattanva a keresztlécnek csapódott, onnan felpörgött, majd a gólvonal elé pattant, ahonnan a későn reagáló Görögöt megelőzve játékosuk a gólvonalon túlra segítette a játékszert.

A hátrány tudata úgy hatott, mintha a szurkolóink ébresztőt fújtak volna, és még az első félidőben néhány viharos akciót vezettünk, de nem sikerült túljárnunk a velünk szemben álló kapus eszén. Ezt a játékot szerencsére sikerült átmenteni a második játékrészre is. Pörgős, sokpasszos játékunkkal néha sikerült ellenfelünk egyébként nagyon tömör védelme mögé kerülni, támadóink pedig gyorsaságukkal és cselezőképességükkel egy az egyben gyakran megverték a közelükben levő védőt, ám ilyenkor vagy azonnal ott termett egy másik, vagy a kapuralövés maradt eredménytelen. Ehhez kellett ellenfelünk kapusának rendkívüli formája, illetve az, hogy számtalan lövésünk végezze alig pár centivel a kapun kívül.

Ekkor már Hlavacska is támadót játszott, ami támadásaink kreativitásának további növekedése mellett azt is eredményezte, hogy hátul sebezhetőkké váltunk. Görög több alkalommal védett, de egy végletekig kijátszott kontra, és egy kapáslövés rajta is kifogott, így hátrányunk a második félidő kétharmadára háromgólosra nőtt.

Természetesen ellenfeleink sok lehetősége nem azt jelenti, hogy jobban játszottak nálunk, mert mi egyértelműen jobbak voltunk náluk, és jobbak voltunk, mint előző meccsünkön, csupán annyit jelent, hogy számszerű eredmény hiányában saját támadásainkról nehezebb megfogható dolgokról beszámolni. Legnagyobb helyzeteink talán Palágyi előtt adódtak, akinek felső sarokba tartó fejesét földöntúli bravúrral tolta szögletre a kapus, majd később, amikor a kapus a földön feküdt, mire átvette a labdát, a hátvédek már elé vetődtek.

Ezzel aztán megszakadt hét bajnoki meccs óta tartó győzelmi szériánk, és legelső meccsünk óta először fordult elő, hogy nem szereztünk gólt. Mi mindent megtettünk, és ha estig játszunk, bizonyára a mi javunkra esett volna legalább háromgólos különbség – kár hogy mindössze negyven perc után végetért a találkozó. Legalább Palágyinak nem kell izgulnia a házi góllövőlistán elfoglalt vezető helye miatt.

Kozelito Tél - Kofola 0-3

   kezdő: Görög - Hlavacska, Nyitrai - Tinkó, Palágyi

   csere: Erdei

   gól: -

Idény elejei forma

Idénybeli első meccsünkön kellemes gondjaink adódtak: a nem teljesen egészséges Hlavacska kivételével mindenki, azaz kilencen gondoltuk úgy, hogy elmegyünk a meccsre, ez pedig végtelen, sőt talán még annál is több kombinációt jelenthet taktika terén. Illetve arra is figyelni kell, hogy mindenki kapjon is játéklehetőséget, ha már vette a fáradtságot, hogy eljöjjön.

Kívánni sem kívánhattunk volna a HajCSATOKnál jobb ellenfelet az első megmérettetésünkre, hiszen azon kevés csapat közül valók voltak, akiket már ismertünk, és eddigi három találkozásunkkor könnyen verhetőnek bizonyultak. Az ukáz szerint, ha eddig 24-3 elleünk a gólkülönbségünk, talán ezúttal is jónak kellett lennünk legalább egy ikszre. Az öltözőben ellenfeleink – akik nyári névváltoztatásunkról nem értesültek – aggódva kérdezték, hogy ugye idén is Football Studies néven szerepelünk-e, majd miután megtudták, hogy nem, ráadásul mi leszünk soros ellenfeleink, láthatóan elkeseredetten távoztak.

Ez a kis incidens sem volt elég ahhoz, hogy önbizalmukat letörjük, mindjárt az első akcióból nekiindultak, és mintegy tíz másodperccel kezdés után máris a hálónkban táncolt a pettyes. Egyik legerősebb felállású csapatunkat így lenullázni, igazán nem barátságos gesztus. Vagy csak Hlavacska hiánya tette? Hiszen nélküle bajnoki meccsen még nem szereztünk pontot.

Egy védés Fehértől

Fogjuk az idény elejei formára, hogy játékunk a meccs nagy részében döcögősen ment. Nem mintha nem lettek volna szépen felépített akciók (elsősorban a második félidőben), de az előző szezon utolsó helyezettje ellen magabiztosabb produkcióval is kirukkolhattunk volna. Az első félidőben Fehérnek többször kellett ziccereket, lövéseket hatástalanítani, hogy nagyobb szégyenbe ne kerüljünk.

Palágyi első gólja után

Elöl Nyitrai nagylövése volt az első említésre érdemes momentum, majd a félidő derekán Tinkó középre adásából Palágyi egalizált. Ekkorra már, először a csapat történetében mezőnyben a pályán volt Ángyán, és szorgalmasan bizonyította, hogy érdemes volt kihozni őt a kapuból. És volt még egy debütáns, aki nagyban befolyásolta mérkőzés hangulatát, mégpedig a játékvezető. Erős váltást jelentett az előző szezon „aki elmegy a labdáért azé a bedobás”-stílusú bíráskodásához képest, hogy a legkisebb test-test kontaktust is szabadrúgással büntette, azt bezzeg elengedte, amikor Tinkónak a hatoson belül becsúsztak. Játékosunk térde jelezte a találatot, le is kellett cserélni.

A második félidő elején Palágyi egy felsősarkos lövéssel már minket juttatott előnyhöz, azonban ez az előny vékonyka volt ahhoz, hogy lepihenhessünk, ráadásul ellenfelünk rájuk korábban nem jellemző mértékű nyomást gyakoroltak védelmünkre. Szerencsére Tinkó visszatért, és rengetegszer szerelt fontos pillanatokban, a hátulról szervező Erdeivel, és a határozottan romboló Petykóval együtt megoldották legjobb játékosunk helyettesítését, és Fehér is magabiztosan hempergett a pályát borító avarrétegen. Ugyanakkor beszédes, hogy a védekezést kell minősíteni, nem pedig a rengeteg rúgott gólt. Sajnos védelmünk magabiztossága inkább tendencia volt, mint törvény, így lehetett, hogy egy lepattanó labdára a kapu torkában két ellenfél is érkezett üresen, és kiegyenlítettek. 2-2 alig néhány perccel a vége előtt, egy jóval gyengébbre taksált csapat ellenében nem túl hízelgő eredmény.

Szerencsénkre Ángyán, aki február óta először jött el közénk, tényleg úgy gondolta, hogy csapathűségét nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítja, és egy bedobás után szépen lefordult védőjéről, majd a rövid alsóba lőtt, 3-2! Alig néhány másodperccel később egy hosszú előreívelést ugyanő fejelt át ellenfelünk kapusa fölött, ami az év gólja lett volna, ha a kapu valamivel hátrébb van, így az aláhulló labda a keresztlécet érintve hagyta el a játékteret.

Az eredmény állása ellenfelünket késztette kapkodásra, aminek meglett a számunkra kedvező eredménye, midőn egy kontra során Káplár ívelt át a túloldalra, Nyitrai levette a labdát, és távolról a kapu jobb oldalába zúdította.

Így festettünk az új mezekben a meccs után

Ezzel gyakorlatilag véget is ért a meccs. Megvolt tehát szezonbeli első győzelmünk, megőriztük az új bajnokságban kiharcolt 100%-os mérlegünket, szép gólokat lőttünk, a játékot pedig még feljavítjuk.

A csapatképen a felső sorban: Erdei, Palágyi, Káplár, Petykó. Az alsó sorban: Tinkó, Görög, Fehér, Ángyán, Nyitrai. A képről Hlavacska hiányzik.

Kozelito Tél - HajCSATOK 4-2

   kezdő: Fehér - Erdei, Nyitrai - Palágyi, Tinkó

   csere: Ángyán, Görög, Káplár, Petykó

   gól: Palágyi 2, Ángyán, Nyitrai