Második hullám

 Nem írtunk ennek egy ideje, aminek az az oka, hogy elért minket a pánik második hulláma, és egy ideig nem fogunk focizni. Természetesen amin az élet újraindul, szurkolóinkkal is tudatni fogjuk.

A korona legfényesebb csillaga

 Egy szegény csapatkapitány panaszai következnek. Miután a törzstagok sorban lemondták a szereplést, negyvennolc órával meccs előtt egyetlen ember ígérte magát, onnan kellett korbáccsal és mézesmadzaggal összefogdosni a kiálláshoz szükséges létszámot. Péntek késő estére össze is jött öt ember, ha csere nélkül is, de legalább kiállni tudunk. További bonyodalmak a helyszínen érkeztek, ugyanis kapusunk reggel lemondta a szereplést, amiről a csapattagok csak a meccs után értesültek, egy mezőnyjátékosunk pedig elkésett. Így a menetrend szerinti kezdési időpontban ketten, a sporitól reklamált pár perces csúsztatás után hárman labdázgattunk a műfüvön. A kapuba egy Studniczki nevezetű járókelőt állt be kölcsöncipőben, hiszen az ő cipőjét már korábban elkértük Hlavacska számára. Ilyen hendikeppel, tartalék mezünkben, három mezőnyjátékossal a négy ellen kezdtünk.

A balszerencse-sorozat még nem ért véget, mert egy közepesen veszélyes beadás olyan szögben találta el hátvédünk térdét, hogy onnan a hosszú sarokba vágódott. Hat-nyolc perc után megérkezett negyedik mezőnyjátékosunk is, és ahogy a pályán bemelegedett, úgy kezdtük átvenni a játék irányítását. Helyzetekig jutottunk de gólig a félidőben még nem, részben bemelegítetlenségünk miatt, részben talán azért is mert az első percek rengeteg energiát kivettek az addig létszámhátrányban védekező járékosokból. 

Aztán meguntuk, hogy még mindig vesztésre állunk, elkezdtük rugdosni a gólokat, és gyorsan megfordítottuk az állást. A fordításban mindkét gólunkat Szerényi szerezte szépen kijátszott akciók végén. Az első gólt tanítani lehetne, hiszen mind az öt játékosunk részt vett az akcióban, míg üres kapuig kijátszottuk a helyzetet. Szerényi pedig úgy gondolhatta, hogy őt duplája után már nem állítja meg se kapus, se vírus, és védhetetlen lövéssel a bal felső sarokba helyezte harmadik gólját. Ekkor még Nagy szerzett gólt, okosan a kapus mozgásával ellentétes oldalra helyezve. Kaptunk is egyet, de ekkor már magabiztos előnyünk tudatában nem aggódtunk.

Az utolsó percekben több alkamunk adódott létszámfölényes helyzetet teremteni, ha éppen volt még erőnk felérni. A legnagyobb helyzetnél Nagy keresztbe gurítására Szerényi érkezett, de a kapus a világ végéről visszaért, és blokkolta a lövést. Így az utolsó percekben már nem változott az állás, nehéz körülmények között értékes három pontot szereztünk.

Kozelito Tél - Kofola 4-2
   kapu: Studniczki
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Nagy, Szerényi
   gól: Szerényi 3, Nagy

Kora reggel

 Ez a np is eljött nagy nehezen, hosszas tárgyalások és veszekedések után, zsoldosokat kifizetve éppen ki tudtunk állni a listavezetésért folyó találkozóra. Ősz, hűvös, kicsit nyálas idő várt ránk amiben magunkat és rossz kedvünket is le kellett győzni.

Felvettük a ritmust, jó színvonalú és jó hangulatú meccset játszottunk. Sajnos az első gólt nem mi szereztük: ellenfelünk védője ha szépen akarunk fogalmazni, végigment az egész pályán, ha kevésbé, akkor kétszer értünk bele a labdába, és mindkétszer visszapattant elé, végül a kapust is megkerülte és a gólvonalon kalimpáló védőink mellett a hálóba lőtt. Félidő vége előtt megjött a cserénk, ezzel firssültünk egyet, úgy tűnik ez hiányzott, és Kántor távoli lövése máris kikötött a kapu bal alsó sarkában. 

A második félidőben minden adott volt, hogy a mgunk javára fordítsuk az állást, a helyzeteket is beleértve. A gólt Palágyi szerezte, miután végigrobogott a pályán, megvárta amíg a kapus lefekszik, és fölötte a hálóba juttatta a labdát.A mérkőzés nagy részében jól működött a védekezésünk, ezt kellett volna csak kitartani végig. Talán nyolc perccel a vége előtt egy kontrát csak taktikai szabálytalansággal tudtunk megállítani, a szabadrúgást pedig a kérdésesen felállított sorfal mellett bekaptuk a rövid sarokba. 

A döntetlen eredmény sem lett volna feltétlen rossz, de összezuhantunk, és pontrugások után bekaptunk két olyan gólt, ami az emberek szorosabb őrzésével elkerülhető lett volna. Közben kinyíltunk és kitámadtunk az egyenlítés reményében, egy nagyon nagy helyzet adódott is előttünk, amikor Tinkó és Palágyi csak a kapussal álltak szemben, de a keresztpasszba  akapus bele tudott érni így odalett a lehetőség.

Sajnos tehát verség lett a vége. Most van két hetünk emészteni a történteket és újult erővel visszatérni.

Kozelito Tél - Egy fokkal szerényebben 2-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Tinkó
   gól: Kántor, Palágyi

A felhők is sírtak

 Csúnya esős napon játszottunk régi versenytásunk a Martin és a mókusok ellen. Mintha az időjárás előre jelezte volna hangulatunkat.

Müller Péternél gy olvastuk, hogy a fájdalmas dolgokról nem kell beszélni, mert az fáj. Ezért az első félidőt zárjuk rövidre annyival, hogy nekünk semmi nem sikerült, ellenfelünknek pedig minden. Félidőben 0-4-et mutatott az eredményjelző tábla. Azt hisszük, ha valaki ezt az állást tette volna meg némi aprópénzzel, hatalmasat kaszált volna.

A múlt heti meccsből próbáltunk erőt meríteni, amikor sikerült vesztes állásból nagy küzdéssel fordítani és elvinni a három pontot. Eleinte talán egy kicsit nagyképűen jtszottunk, mintha bennünk lett volna hogy ezt a meccset úgyis megnyerjük, mintha bennünk lett volna hogy az egyszerű passzokra oda sem kell figyelni, csukott szemmel is menni fog. A második félidőt viszont úgy megnyomtuk, hogy az ellenfél talán tizenöt percig nem jutott el lövésig, mi viszont annál többször. 

Rögtön fordulás után Purosz birkózott ki magának helyzetet, lövésre lendülő lábára rátartottak, a bíró pedig megítélte 11 éves fennállásunk első hatméteresét. Nyilvánvalóan helyes döntés született, csak azon gondolokozhattunk el, hogy hasonló szabálytalanság azért legalább minden szezonban esett ellenünk, akkor hol késtek a büntetők... Purosz ezen nem akadt fenn, hanem a kapu jobb oldalába lőtt. Később egy kavarodás után Kántor elé pattant a labda, aki néhány lépésről a kapuba gurított. Ezzel kialakult pontosan a 2-4-es eredmény ahonnan a múlt héten képesek voltunk megfordítani az állást. A hajrában Porkoláb hozta magát helyzetbe és gurított a jobba alsó sarokba, ezzel már elérhető közelbe került a pontmentés. Az utolsó három percben minden erőnket mozgósítva támadtunk, egy szabadrúgás-kombinációból lehetett volna esélyünk megszerezni a negyedik gólt, de nem éltünk a lehetőséggel. A meccs utolsó másodperceiben annyit szórakoztunk hátul felszabadítás helyett, hogy még egy gólt ajándékoztunk az ellenfélnek.

 Többféleképpen értékelhetjük a meccset, hivatkozhatunk balszerencsére, hiszen mezőnyben, kapuralövések számában megint borítottuk a pályát, három kapufát lőttünk, csak a gólok nem jöttek össze. Elmerenghetünk azon, miért kell egy szezonban legalább három-négy meccsnek így kinéznie, hogy a pályán mindent mi csinálunk, csak a gólokat nem. És elmerenghetünk azon is, miért kell gólelőnyt adni ellenfeleinknek, és aztán hősies küzdéssel vagy hátrányból fordítani, vagy elbukni. Jövő héten a tabellát velünk pontegyenlőségben vezető Egy fokkal szerényebben ellen nem férnek bele a hibák.

 Kozelito Tél - Martin és a mókusok 3-5
   kapu: Fehér
   mezőny: Kántor, Pálfy, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Purosz, Kántor, Porkoláb M.

 

Ünneprontók

Folytattuk a találgatós játékot, hogy a visszajelzsek alapján meg lehet-e becsülni legalább 60-70%-os pontossággal, ténylegesen ki lesz ott a kezdő sípszónál. Ezúttal is voltak kellemes meglepetések, és úgy alakult, hogy az öt még aktív alapító atya alkotta a kezdőcsapatot. Öt játékos összesen kilencszázötven Kozelito meccsel a lábában. Jól jegyezzük meg a pillanatot, mert szétszóratásunk okán a közeljövőben ugyanilyen történelmi felállás nem várható. Az első percek után megérkezett két sztárcsatárunk, velük kialakult az ideális két cserés keret.

A keretre és ebből adódóan játékunkra jellemző volt, hogy legjobb képességekkel rendelkező játékosaink közül is eljöttek néhányan, akik azonban mostanában ritkábban szerepeltek, így kitűnő villanások mellett az összjáték néha akadozott. Az ideálisnál több passzt rontottunk el, és néha bántóan elszakadtak egymástól a csapatrészek.

Az első nagy helyzet ellenfelünk előtt adódott, támadójuk egyedül léphetett ki, kapusunk mellett is eltolta a labdát, azonban kisodródva az oldalhálóba lőtt. Mi egy közeli szabadrúgással válaszoltunk, amibő sajnos nem lett gól. Az első gólt is mi kaptuk, saját térfélen könnyelmű cselezéssel elszórtuk a labdát, és bár utána még legalább kétszer lett volna alkalmunk közbeavatkozni, nem sikerült, és a hálónkba került a labda. A félidő hajrájában Nagy beadását Purosz továbbította a kapu jobb oldalába, ezzel egyenlítettünk.

Pontatlanságaink az első félidő végefelé érték el a bosszantó szintet, amihez a második félidő hibái még hozzáadódtak. Rengeteg kreatívnak szánt passzba csúszott bele annyi pontatlanság, hogy a védők közbe tudjon avatkozni, sokszor olyankor szórakoztuk el a lehetőségeket, amikor a létszámfölényes helyzetet már sikerült kialakítani, amikor a párharcokat már megnyertük, vagy már tényleg csak annyi kellett volna, hogy a kapu elé érkező játékost megjátsszuk. Persze helyzetből is kihagytunk annyit, amennyiből egész meccs alatt tíz gólt illett volna lőni. Mindez főleg azért volt bosszantó, mert a letisztultabban játszó ellenfél időközben meglépett gólokkal. A második félidő elején támadójuk két perc alatt kétszer lépett meg a mi védelmünk jobb oldalán, és egyszer lövéssel, egyszer kapusunkat megkerülve szerzett gólt.

A nagyon élő Nagy többször hozott létre életveszélyes helyzeteket a hatoson, ezek egyikénél védőt kapust kimozdítva tiszta helyzetbe hozta Puroszt, aki maga és a csapat második góljával faragott a hátrányból. Ekkor kaptuk a negyedik gólt - persze pontrúgásnál embert fogni a legalapvetőbb feladatok közé tartozna, de a játékvezetőt is megkérdeznénk, hogy a pontrúgás előtt engedélyezett négy másodpercet vajon nyolcszorosan vagy kilencszeresen lépték-e át büntetlenül ellenfeleink.

4-2-es hátrányba kerültünk tehát, amiben sok dicséreteset nem találunk, és szerkesztőségünk kitart amellett, hogy ennél sokkal jobban is tudunk játszani. De azért feltétlen dicséretet érdemel a csapat és minden egyes tagja, hogy tíz perccel a vége előtt, kétgólos hátrányban is csak azon dolgozott minden egyes idegszálunk, hogyan nyerhetnénk meg a meccset. Tehát ami ezután történt azt ilyen értelemben előre kiérdemeltük. A jel megadásaként Hlavacska szlalomozott el a jobb szélen, bár két védő támadta, mégis középre adott, ahol Palágyi érkezett és lőtt a jobb alsó sarokba. Lefújás előtt öt perccel már kapusunk előrehozatalán gondolkodtunk, amikor Purosz visszaadta a korábbi gólpasszokat Nagynak, aki maga elé engedte a jobbról érkező passzt majd nagyszerű lövést küldött a hálóba. Döntetlen állásnál már azt éreztük, elvben nekünk is van vesztenivalónk, de a gólgyártással nem tudtunk leállni. Egy felpörgő labda Tinkó elé került az ellenfél hatosán, aki nem akart potyába utazni vidékről a fővárosba csak ezért a meccsért, és ballal irgalmatlan erővel a léc alá verte győztes gólunkat.

 Lefújás után páran csatlakoztunk az ellenfél kapusának születésnapi köszöntéséhez. Keserédes érzés, hogy győzelmünkkel bele kellett rondítani az ünneplésbe.

 Kozelito Tél - Szent Anna FC 5-4
   kapu: Fehér
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Nagy, Palágyi, Purosz, Tinkó
   gól: Purosz 2, Palágyi, Nagy, Tinkó

 

A három P

 Már tudjuk, hogy amennyi visszajelzést kapunk a résztvevők számára, egészen biztosan nem leszünk pontosan annyian. Most hat emberre készültünk, a kezdő sípszót öten hallgattuk, néhány perccel később viszont megérkezett két csere.

Mire cseréink átöltöztek, már előnyben voltunk, Porkoláb verekedte ki magának a helyzetet és lőtt a bal alsó sarokba. Túl sok helyzetről nem számolhatunk be, inkább csak általános elvről, hogy szerettünk volna további gólokat szerezni. A félidő hajrájában viszont az ellenfél rúgott a szélről nagyon jól eltalált kapufás gólt. A döntetlen állást nem éreztük hízelgőnek, ezért Palágyi gondoskodott róla labdaszerzés utáni egyéni góljával, hogy a pihenőre már mi vonulhassunk előnnyel.

Nem mondhatunk mást, mint hogy gyökeresen más meccs volt mint a últ heti. Közkeletű értelmezés szerint ma hiányzott belőlünk az igazi kraft, vagy Tinkó hiánya tette, vagy a két csere tett minket kényelmesebbé. Emellett ellenfelünk, bár kevesebb sztárt vonultatott fel, de fegyelmezetten és szervezetten védekezett, most nem lehetett megcsinálni, hogy csak úgy lyukra futtatunk egy saját térfélről felsprintelő embert. Ebből kisebb gondok is adódtak, a második félidő közepén ellaposodott a játékunk, kihozatal helyett túl sokat bíztunk az ívelgetésekre, amivel rendre nem tudtunk mit kezdeni, labdás játékosaink akár elöl akár hátul reménytelenül küzdöttek a 

Aztán jött egy időkérés, és ahogy házasfelek egy zűrös időszak utáni újból egymásra találást egy újabb gyerekkel pecsételnek meg, úgy mi egy újabb góllal pecsételtük meg, hogy a győzelemmel immár szinte házastársi szorosságban élünk. Harmadik gólunkat Purosz szerezte a védjegyévé váló átvétel és lefordulás után, így elmondhatjuk, hogy mindhárom gólunkat P betűs játékos szerezte. Az utolsó percekben nagyon szurkoltunk Pálfynak, hogy a P-s játékosok sikerét tegye teljessé, de ő szerényen a cserét választotta. 

Mi meg maradunk továbbra is szerényen a tabella első helyén.

Kozelito Tél - Hedonitas 3-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Pálfy, Porkoláb M., Purosz
   gól: Porkoláb M., Palágyi, Purosz

Menekülés a győzelembe

Lehangoló nyálas őszi időjárás és szűkös keret fogadott minket az harmadik játéknap rangadóján. A kiírt időpontban még nem voltunk meg öten, Kántor az utcáról befutva, bemelegítés nélkül állt fel kezdő sípszóhoz, de így is a vártnál eggyel kevesebben, csere nélkül álltunk ki. Ellenfelünk sokszoros gólkirályokat, köztük a tőlünk nemrég távozott Studniczkit felvonultatva állt fel, a játékoskeretek piaci értéke között sokszoros különbséget mértek, de hát amíg a focit labdával játszák, addig nem a névleges érték számít. Úgy voltunk vele, mint a vészkorszak Fradija, hogy elvihetik legjobbjainkat, küldhetnek ellenfelünk több játékosával egy csapatban játszó bírót (tegyük hozzá: ítéletei utólag elfogulatlannak bizonyultak), mi akkor jelmondatunkká tesszük a a bölcsész-szellemet, bátorságot, bajtársiasságot, és utolsó leheletünkig fogunk küzdeni a győzelemért.

 Többször előfordult már, hogy ha csere nélkül, megkérdőjelezhető személyi összetételű kerettel állunk ki, akkor nyújtjuk a legharcosabb és egyben legszervezettebb játékot, és most is így lett. Első perctől kezdve okosan lezártuk a területeket, okosan figyelve a játék dinamikájára, mindig fogtuk az embereket, mindig közbeléptünk, ha egy támadó elszaladt, vagy az első védőjét megverte. 

Az első félidő közepén, amikor az első cseréket ejtettük volna meg, akkor lépett ki Kántor egyedül Tinkó indításával, és a ziccert a kapus bal keze mellett a hálóba lőtte. Néhány perccel később Kántor maga szerzett labdát a félpályán, és bár üldözték a védők a bal felső sarokba bombázott. Kettő-nullánál a pályán levők is realizálták, hogy akár mi is nyerhetünk. Nekünk újabb lendületet adott, hogy nem a zakózás elkerüléséért játszunk. A félidő vége előtt Görög hozta magát óriási helyzetbe, de túlgondolta a helyzetet, és végül a kapusba lőtt. 

A fordulás után nem kellett sokat várni az újabb gólra, Porkoláb és Görög háromszögelése után középhátvédünk higgadtan gurított a kapu jobb alsó sarkába. Előtte külön felhívtuk egymás figyelmét arra, hogy hátsó embereink csak akkor menjenek föl, ha vissza is tudnak érni, Porkoláb itt zseniálisan érezte meg, hogy ez az ő pillanata. Támadásaink nagyban építettek Manhertz hosszú kidobásaira, illetve arra, hogy ha van két, időnként három kirobbanó emberünk, abból egyet úgyis üresen hagy az ellenfél. És így is lett, labdaszerzés után rendre jól tudtunk indítani, és az elülső ember rendre meg is tudta játszani a labdát. Legnagyobb helyzetünknél Tinkó és Kántor álltak szemben a kapussal, ám éppen annyi pontatlanság csúszott a végrehajtásba, hogy egy védő végül kapufára tudjon menteni.

Persze a mi kapunk előtt is voltak meleg helyzetek szép számmal. Manhertznek több nagy védést köszönhetünk, és legalább egyszer a kapufa is kisegített. De leginkább mégis mezőnybeli védelmünk állta a sarat. Körülbelül úgy játszottunk, mint Rebrov játszatta a csapatát a Celtic ellen, hogy van olyan, hogy az ellenfél egyérintővel eljut lövésig, és van olyan, hogy egy ügyes támadó megveri védőjét; de olyan nincs, hogy őrző nélkül, nyugodtan lőhessen az ellenfél. Egy szabadrúgás utáni kavarodásban az ellenfél kibrusztolt egy gólt, ezzel a vége egy kicsit izgalmas lett, az utolsó hat-nyolc percben az elméleti lehetősége megvolt, hogy pontot vesztünk, de utolsó percig tartani tudtuk játékunkat, illetve az ellenfél nem értékesítette azt a néhány helyzetét ami az utolsó percekben adódott. Manhertz kapus, ha nem is tiszta lepedőnek, de annak legalább örülhet, hogy A-ligás csapattársainak próbálkozásait mind védte. A csapat pedig értékes három ponttal és egy újabb mítosszal gazdagodott.

 Kozelito Tél - Atletikomédia 3-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Porkoláb M., Tinkó
   gól: Kántor 2, Porkoláb M.

 

 

Még mindig kapott gól nélkül

 Extra erőfeszítéseket tettünk, hogy meglegyünk öten a szombati meccsre, végül úgy jártunk, mint egy jó első világháborús tábornok: ha később fogynak el embereink, mint a másik oldalnak akkor már nyertünk. Péntek este ellenfelünk jelezte, hogy nincsenek meg, nem tudnak kiállni, így a három pont játék nélkül a miénk.

A hétvégét így mentális felkészülésre és a vidéki rokkonok meglátogatására használjuk ki. Ezen a felületen pedig jelezzük, hogy lezárult az átigazolási szezon. Berka Attila személyében rutinos új védőt igazoltunk; Purosz és Nagy Dániel reaktiválása pedig a támadósor erejét növeli tovább. Reméljük így sikerül ellensúlyzoni a kölcsönbe távozókat és nem lesznek létszámgondjaink a szezonban.

Kozelito Tél - Lafayette 5-0 (játék nélkül)

A helyzetkihasználás állatorvosi lova

 A B-liga új szezonjának legelső fordulójában egy régi-régi ismerőssel csapott össze a Kozelito: a Kofola igyekezett a villámrajtunk útjába állni. A két gárda közül a Kozelito volt kénytelen a szokásos sárga szerelését ezúttal kékre cserélni.

Fehér – Tinkó – Porkoláb – Kántor – Palágyi felállásban kezdtük a mérkőzést, s aztán ehhez a kvintetthez csatlakozott az oldalvonal mellett, majd a gyepen is Purosz. És nem is akárhogy szállt be agilis támadónk: a félidő felénél alighogy pályára lépett, máris remek indítást kapott a félpályáról, köszönte szépen, átvette, majd az alsó sarokba lőtte. Első labdaérintése vezetett tehát a mérkőzés első góljához, mely így immár számszakilag is kifejezte a Kozelito szemmel látható mezőnybeli dominanciáját. Ellenfelünk legtöbbször ívelésekkel próbálkozott, de 1-0-s Kozelito-előnnyel vonulhattak szünetre a csapatok

A második félidőben nem változott a játék képe. A Kozelito sorra dolgozta és hagyta ki az ordító ziccereket. S noha mezőnyjátékosaink mindegyike nagyszerűen vette ki a részét a támadásépítésből, az összjátékból, akárki is került a kapu elé, ott valahogy mindig elfogyott a tudomány. Kollégáink három kapufát is összeszámoltak a mérkőzés ezen szakaszában.

A futball közhelyei ugyanakkor arra valók, hogy megdőljenek: a sok-sok kihagyott helyzet mégsem bosszulta végül meg magát. Noha egy veszélyes ívelés alkalmával kapusunknak az érkező Kofola-fej elől kellett elütni a labdát, illetve egy kontra után a hosszún üresen felejtett, atlétikus fiatal Kofola-csatár lövését kellett lábbal hárítania, ez a két helyzet elegendő vészjelzés volt immár. Alig egy perccel később Tinkó, egy jobbról érkező beadást átvéve ragasztott nagy gólt a balszélről a léc alá. A kétgólos előnytől láthatóan megnyugodott a csapat. Emellett az ivószünetekkel enyhített déli nagymeleg számlájára is írható, hogy lassult a meccs tempója, a Kofola felállt védelmét erősen belőtt lapos passzokkal próbálta feltörni a Kozelito, sikertelenül. E taktikai elem kudarcára az is élesen rámutat, hogy a mindent eldöntő gólt végül ismét egy lendületes akcióból szereztük. Tinkó ment el a balszélen, az alapvonalhoz érve középre kanalazott, labdájára pedig Palágyi érkezett, hogy feliratkozzon a gólszerzők közé, ezzel beállítva a 3-0-s végeredményt.

A szezonnyitó meccs után talán az mondható el összegzésként, hogy a Kozelito ismét esélyes szereplője lehet a B-liga küzdelmeinek, annak ellenére is, hogy saját taktikája (biztos védekezésből kreatívan kibontakozó gyors kontrák) helyett vélhetően többször lesz kénytelen domináló, irányító szerepet vinni egy-egy összecsapás alkalmával. Akármelyik játékkép lesz is azonban gyakoribb az elkövetkezendőkben, a helyzetkihasználásnak radikálisan illene javulnia.

(FR) 

Kozelito Tél - Kofola 3-0
   kapu: Fehér
   mezőny: Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Purosz, Tinkó
   gól: Purosz, Tinkó, Palágyi

Elöl-hátul

Palágyi indítja a kontrát, Szerényi biztosít

 A szokatlan szezon utolsó meccsén, bölcsész ligától idegen augusztus közepi időpontban és időjárásban fogadtuk a Szent Annát. A tét  - a dobogó alsóbb fokainak kiosztása - eléggé motiválta a fiúkat, és darabra közel ideális két cserével tűzzel, bár kisebb sérülésekkel és fáradtsággal bajlódva érkeztünk a pályához.

Porkoláb helyzete a meccs elején

Bár több meghatározó játékosunk hiányzott, összeszokott és technikás csapatunk a kezdő sípszótól uralta a játékot. Figyelve egymásra, és a játék ritmusára nagyjából úgy játszottunk, ahogy terveztük, és tűrhető számú helyzetet alakítottunk ki. Távolabbi lövéseink azonban kevéssel bár, de rendre elkerülték a kaput. Studniczki az egész meccsen akkor alakított ki magának helyzetet, amikor akart, de lövései általában a kapust találták telibe. Legveszélyesebb helyzet talán Porkoláb előtt adódott, aki a kapus mellett is elvitte a labdát, ám kisodródva inkább a középre ívelés mellett döntött, amiből végül nem esett gól.

Az első félidő vége felé hátrányba kerültünk egy szöglet után. Sokat elemeztük azóta az okokat, maradjunk annyiban, hogy a csapat egyik fele területet védett, a másik fele embert fogott. Így hiába állt két (!) mezőnyjátékosunk az alapvonalnál, a beadás mégis eljött mellettük, és a kapunktól három-négy méterre álló, nagylelkű távolságból kísért támadó a kapunkba lőtt. 

A játékosok hozzávetőleges helyezkedése a szögletgól előtt

A bekapott gól nem nagyon zavart meg minket, a második félidőt ott folytattuk, ahol az elsőt abbahagytuk. Szerencsére látszott, hogy a cserékkel okosan játszva bírni fogjuk erővel végig.

Tudtuk, hogy katolikus plébániai csapat ellen játszva az égi támogatás nem minket segít, Nagyboldogasszony napján Szűz Mária édesanyjának nevét viselő csapat a napot saját ünnepének tekintheti, de azért ami jött, arra nem számíthattunk. Ugyanis az ellenfél részéről egy nem túl veszélyes lövés úgy pattant meg közbevetődő védőnk lábán, hogy már elmozduló kapusunk fölött a hálóba pörögjön. Ezzel ellenfelünk úgy került kétgólos előnybe, hogy huszonnyolc perc alatt kétszer jöttek át a félpályán; míg mi végig próbálkoztunk, helyzeteket dolgoztunk ki, lövöldöztünk.

Már az ötmezőnyjátékosos rendszer alkalmazását fontolgattuk, amikor összejött a szépítés: szép labdajáratással kimozdítottuk az ellenfél játékosait, Szerényi passza után Porkoláb távolról ugyan, de tisztán lőhetett, és irgalmatlan erejú gólt akasztott a léc alá.

Egyik kicsit megnyugodtunk, és éreztük, hogy javunkra fordíthatjuk a meccset. Studniczki és Tinkó egy alkalommal a végletekig és még azon túl is kijátszottak egy helyzetet, azonban Tinkó az oldalhálóba lőtt. Végül talán három perccel a vége előtt Porkoláb szöktette a jobb szélen Tinkót, majd a pontos beadásra jó ütemben érkezett, és közelről a hálóba továbbított. 

Életkép a bajnokságból, circa 2020 (színezett)

A döntetlen állás a tabellán a mi sikerünket jelentette, így innen már nem akartunk extrát kockáztatni, a kapus lehozásától végül eltekintettünk. Még két meleg helyzet adódott a kapunk előtt; egyszer a támadó már túljutott a mi leghátsó védőnkön, de Studniczki a másik hatosról visszasprintelve szerelni tudott; másszor Manhertz mentett látványos vetődéssel a bal felső sarok elől. A mi támadóink közül Studniczki keltett még zavart a záró percben, de az utolsó pillanatban szerelték.

A döntetlen végeredményt voltaképpen mindkét csapat sikernek könyvelheti el: mivel a rivális Air Xanyi az utolsó percben befújt vitatott büntetőnek köszönhetően nem tudott nyerni, az egy ponttal mi bebiztosítottuk az ezüstérmet; ellenfelünk pedig először nem kapott ki tőlünk. Részünkről a meccs hőse egyértelműen Porkoláb, aki a hátul végzett energikus és határozott munkáján túl most elöl is két remekbe szabott góllal járult hozzá a pontszerzéshez.

Délután a dobogós csapatok tapsa közepette átvettük az ezüstérmeket. Tizenegy év alatt harmadszor végeztünk dobogót érő helyen - mindháromszor a dobogó második fokán. Ez egy fokkal hátrébb van, mint a szezon némelyik pillanatában reméltük, de azért elég elöl, hogy sikernek könyvelhessük el. Mivel az első helyről nem ma maradtunk le, érzelmileg könnyű sikernek értékelni a második helyet. Két évvel események után már biztosra mondhatjuk, hogy kijöttünk a kiesés okozta sokkból, keretet és mentális er-

őnket tekintve újból erősek vagyunk, és az A-ligás indulás joga már a miénk - erről döntés később. Küzdelmes szezon volt, sok nagy győzelemmel és bosszantó, a játék képéből nem indokolható vereségekkel.

 Az eredményhirdetésen elbúcsúztunk a nyugdíjba vonuló Herbály Lajos bácsitól, aki pályafutásunk kezdete óta vezetett nekünk meccseket, határozottságával, humorával, emberbarátságával a bölcsész bajnokságok légkörét jó irányba mozdító igazi sporttárs volt.

Kozelito Tél - Szent Anna FC 2-2
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Szerényi, Tinkó
   gól: Porkoláb M. 2

Ezüstérmes aranylábúink Herbály játékvezetővel

 

 

 

 

Korán kel, ezüstöt lel?

 A múlt heti kisiklás után némileg letörten gyűltünk össze, páran bánatukat inkább más programokba ölték, a világ végéről visszatérő Purosz felbukkanása is kellett, hogy esélyes csapatot tudjunk kiállítani. Egy kicsit így is aggódtunk, hiszen Pálfyt és Puroszt egyesek hajlamosak tartják késésre, mely gyanú ha igazolódik, ki se tudtunk volna állni. P betűs játákosaink azonban példát mutatva megérkeztek kezdésre, és kezdetét vette az érmek elosztása szempontjából annyira fontos mérkőzés. A közvetlen előttünk zajló meccsen eldőlt, hogy aranyat mi már matematikailag sem nyerhetünk.

 Mivel a liga egyik legfutósabb csapata ellen álltunk ki nyolcvan fokban, egyetlen cserével, felhívtuk egymás figyelmét arra, hogy osszuk be erőnket, és négyből három mezőnyjátékosnak a védekezés legyen az első, a gólszerzést majd megoldjuk valahogy. Illetőleg majd Purosz megoldja valahogy. Úgy is lett, alig öt perc játék után centerünk átvett egy ívelést, védőjével birkózva a kapu felé tört, majd a kivetődő kapus alatt a hálóba gurított. A félidő felén valamivel túl Pálfy visszatámadott egy már elhalt akció után, kísérletét siker és gól koronázta, így előnyünk kétgólosra nőtt.

 A meccs nem volt feszült de sok volt az apró taktikai szabálytalanság, az ellenfél egy bizonyos kontrája során mi három faultot vétettünk, ami elpnyszabállyal mind továbbment, és az akció kapufával zárult. A félidőre engedélyezett öt szabálytalanság így villámgyorsan betelt, és figyelnünk kellett, hogy többet nem véthetünk. Nagy egészben azért jól álltuk a sarat, viszonylag kevés helyzetet engedélyeztünk az ellenfélnek, mindig időbn felvettük az embereket, és tartottuk magunkat ahhoz, hogy nem rohanunk el ész nélkül előre; nagyjából mindig annyi energiát tettünk az előrejátékba, amennyi célszerű volt.

A félidő utolsó akciójában az ellenfél csatára elfutott a szélen és irgalmatlan nagy gólt vert a hosszú felső sarokba, ezzel csökkent az előny.

Lelőjük, hogy a második félidőben gól már nem esett, bár a záró sípszóig ezt mi még nem tudtuk, és óriásit kellett küzdeni, hogy így legyen. Energiánk, vizünk, tüdőnk már rég elfogyott, csodával határos módon legalább védekezésben mindig odaértünk, ahova kellett, és a sorcserével rendelkező ellenféllel is felvettük a versenyt futómennyiségben. Minden játékosunk kihozta magából a maximumot. Külön kiemelendő Pálfy játékintelligenciája és Tinkó harcossága, melyek révén sok labdát szereztünk. 

Időkérés után játékosaink majdnem egymás torkának ugrottak azon, hogy ki pihenhessen cserepadon még egy percet; közben Purosz kisebb sérüléssel is visszament küzdeni. Amikor sérülése miatt már nem tudott tovább játszani, kabaréba illő játékvezetői döntéssel sárga lapot kapott, mert sérülten nem a cserezónában hagyta el a játékteret.

 A meccs utolsó öt perce, ha lehetett még fokozni, még jobban felpörgött, helyzet itt és helyzet ott. Nálunk Purosznak és Szerényinek volt olyan helyzete, hogy a kapuson is túljutottak, de valahohogy nem született meg a harmadik gól.

Végeredményben tehát bealvási hajlammal vádolt két játékosunk korán ébredésének és góljainak köszönhetően fontos csatát nyertünk. Ezzal nagy lépést tettünk az ezüstérem felé.

Kozelito Tél - Air Xanyi 2-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Pálfy, Purosz, Szerényi, Tinkó
   gól: Purosz, Pálfy

Csupaszív noha eredménytelen játék

Nos, felsőházba jutván három meccs választott el minket a végső helyezés elérésétől. Aligha lehetetlen, hogy fennállásunk során soha nem tapasztalt koncentrációval és győzni akarással érkeztünk a mostani meccsre; lett légyen korábban bajnoki címről, feljutásról avagy kiesésről döntő találkozó. Három cserével álltunk ki, ami feltétlen eőnyösnek mondható, különösen ha ellenfelünknek nem volt cseréje, sőt az első percekre kölcsönjátékost kellett kérniük.
A nagy elhatározások és mentális erő ki is tartott körülbelül a meccs kezdetéig. A pályán mutatott járékba nem nagyon sikerült átvinni mentális energiáinkat. Körülbelül öt perc játék után mélység nélküi védelmünk mögé lőttek egy kiugratást és hátrányba kerültünk. Ha vlaamit, ezt kellett volna elkerülni, hiszen mi általában nem felállt védelmek ellen szoktunk jól muzsikálni, a Rocketsről pedig már tudtuk, hogy beállni és védekezni nagyon tudnak. Sajnos az első félidőben túl türelmesek voltunk, és több mint tizenöt percnek kellett eltelnie, hogy egyáltalán valamilyen veszélyt jelentsünk a kapura - ekkor Hlavacska lövését védte a kapus, majd a félidő előtt öt mezőnyjátékosos figura végén Kántor szerzett kis híján gólt.
A bekapott góle gyébként a taktikát is felborította annyiban, hogy eredetileg visszahúzódva terveztünk védekezni, hátrányban viszont letámadásra kellett váltanunk. A váltás megzavart minket, gyakran csak a csapat első fele támadott le, amit az így létszámfölénybe kerülő ellenfél át tudott játszani. Amikor pedig a kispad bíztatására mindenki cstlakozott a letámadáshoz, az emberek elosztása látványosan nem sikerült, annyira hogy az ellenfél csatára teljesen egyedül tartózkodhatott a mi térfelünkön, és miután a labdát megkapta, könnyedén gólt szerzett. Ha egygólos hátrányban még reálisnak tarthattuk a fordítást, a buta hibákból eredő második gól kétségessé tette, megérdemelnénk-e, a nemsokára megékező harmadik világossá tette, hogy nem mi vagyunk a jobb csapat, és nem fogunk ponttal távozni. Történt ugyanis, hogy az ellenfél játékosa a saját hatosának előteréből beívelte a labdát kapunkba, a nem is túlságosan kint álló kapusunk keze és a keresztléc közötti alig néhány centis rést gond nélkül eltalálva. A félidő közepe táján egy oldalrúgás után a negyedik gólt is bekaptuk.
A második félidőben, amikor pontszerzésre már nem sok esélyünk volt, már tűrhető számban alakítotttunk ki helyzeteket, de nem sikerült ezeket gólra váltani. Palágyi a kapunak háttal állva próbált egy magas labdát a kapuba húzni; Kántor egy jobbról jövő beadást pörgetett kevéssel a kapufa mellé; majd egy nagy kavarodásban többen is gólt szerezhettünk volna. A gól nélkülieség megaláztatását az utolsó utáni másodpercben sikerült feloldani, amikor Manhertz kidobását Studniczki a hálóba fejelte. Studniczki folytatja a hagyományt, miszerint a karantén óta minden bajnokin gól szerez. De ezzel a pozitívumok kihunytak.
A vereséggel kicsúszott kezünkből sorsunk a bajnoki címért folyó versenyből, most már csak speciális keresztbeverések esetén érhetünk fel esetleg a csúcsra. Reálisabb inkább a dobogó második-harmadik helyét megcélozni. Sokáig fájó emlék lesz ez a meccs, ahol régóta dédelgetett álmaink összetörtek. Korábbi évekkel ellentétben idén legalább nem az utolsó fordulóban elszenvedett meglepetés-vereség veszi el reményeinket. A szép eredményekről pedig annyit mondhatunk: majd jövőre.
Kozelito Tél - Bp Rockets 1-4
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Studniczki

Piros-kék

Az alapszakasz utolsó meccsén a Kofolát fogadtuk. A három pont megszerzése annyit jelentett volna számunkra, hogy az alapszakaszt a harmadik helyen zárjuk, és egyel több pontot viszünk a rájátszásba. Hlavacska minden eddigi kifogást felülmúlva azért nem jött meccsre, mert elfelejtette, hogy szombat van (!) így egy cserével, a Videoton és a Vasas piros-kék színösszeállításában léptünk pályára.
Ahogy várható volt, alaposan bekezdtünk, és az első perctől kezdve uraltuk a játékot. Pontér-pontokér' jöttünk és helyzeteket-helyzetecskéket dolgoztunk ki, melyekből azonban bosszantóan sokáig nem esett gól. A tizenötödik perc után már a klubtörténet legrosszabb meccsei kezdtek eszünkbe jutni. Szerencsére nem sokkal a félidő előtt megszületett a vezető gól. Studniczki a félpálya közeléből szinte csak azért lőtte el a labdát, mert így volt legkönnyebb az oldalvonalon belül tartani, nem is volt különösen erős lövés, a lábak sűrűjében mégis megtréfálta a kapust és a hosszú kapufa mellett a hálóban kötött ki.
A második félidőben - azt is kihasználva hogy ellenfelünk csere nélkül erősen fárad - fölényünket sikerült ziccerekre és további gólokra váltai. Második gólunkat Palágyi szerezte szép lövéssel. Utána Kántor nagy percei következtek: előbb Palágyi beadását segítette közvetlen közelről a gólvonalon túlra, majd gyönyörűen kijátszott akció végén Studniczki passzából volt eredményes. Itt esett egy időkérés, és kaptunk egy elkerülhető gólt egy oldalrúgás után, de nem tört meg lendületünk. Görög lekészítése után Palágyi lőtt iszonyatos erejű kapufás gólt, az utolsó percben pedig ismét Kántor talált a hálóba.
A második félidőben már nem kellett aggódnunk a három pontért néha szinte örömfocit játszottunk, egy-egy esetben a könnyelműség határán. Egyben bemelegítettünk a felsőházi rájátszásra, ahol három pokolian nehéz meccs vár ránk, és ha valami akarunk, mindhármat meg kell nyerni.
Kozelito Tél - Kofola 6-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Kántor, Palágyi, Studniczki, Szerényi
   gól: Kántor 3, Palágyi 2, Studniczki

Alvás

Ezen a szép esős délutánon a Bp. Rockets csapatát fogadtuk, a tét pedig körülbelül az alapszakasz elsőség volt. Az időjárás végül lehetővé tette, hogy Hlavacska is részt vegyen, így keretünk a múlt hetihez képest egy Porkolábnyi mínusszal változott. Mit később látni fogjuk, gólszerzőink egy Palágyinyi mínusszal változtak.
Az elején jól  ekezdtünk és meg is lett az eredméye. Hlavacska bevitte a labdát a hatos bal oldalán és a hosszú sarokba lőtte első gólunkat. A félidő közepén Kántor lépett ki Palágyi passzával, szabálytalanul se tudták szerelni nem túl veszélyes labdája a kapus közeműködésével a gólvonal mögé jutva megduplázta előnyünket. Ettől egy kicsit túl kényelmesek lettünk, és bekaptunk kettőt - egyet megpattanó távoli lövésből, egyet úgy hogy hárman voltunk azon a szélen ahol az akció ment, mégsem tudtunk felszabadítani.
Döntetlen állásnál elkezdtünk megemberelni magunkat, ami abban nyilvánult meg, hogy még félpálya környékén eladogattuk a labdákat, és kontralehetőséget biztosítottunk az ellenfélnek. A harmadik gólt szöglet után kaptuk be, elég teret adva a csatárnak, hogy kapunktól négy méterre átvehesse és a kapuba pörgethesse a labdát. Negyedikre pedig hátul eladott labdával ajándékoztuk meg az így egyedül kapura törhető csatárt.
Ha perccel a vége előtt kijátszottunk egy akciót addig, hogy Studniczkinak már csak be kelljen lőnie. Mindent megpróbáltunk, az utolsó percekre kapus helyett is mezőnyjátékost hoztunk fel. Az utolsó percben kétszer pattant meg lövésünk úgy, hogy a kapufa mellett néhány centivel menjen el, illetve a lefújás előtti másodpercben a kapus védett nagyot.
Nem játszottunk éppenséggel rosszul, más csapatot meg is vertünk volna ezzel a játékkal, pont annyi hibánk és balszerencsénk volt, hogy egy rangadón ne segítsen minket három ponthoz. Sajnos az a tény, hogy nincs játékvezető, megint a mi hátunkon csattant, mert így az ellenfél büntetlenül végezhetett becsúszásokat, kétkezes lökéseket. Mégis a szezon első meccse volt, ahol nem domináltunk egyértelműen, a gólokat leszámítva inkább háromesélyes meccsnek tűnt. Az alapszakasz utolsó fordulójában legjobb esetben a második helyet biztosíthatjuk be.
Kozelito Tél - Bp Rockets 3-4
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Studniczki, Tinkó
   gól: Hlavacska A., Kántor, Studniczki

Oroszlánkörmök

Ezen jeles alkalomal a listavezető Szent Annát fogadtuk a mi pályaválasztásunk mellett. Tudhattuk, hogy ha valamit el akarunk érni ebben a szezonban, akkor például most mutathatjuk meg képességeinket. Ennek megfelelő számban és elszántsággal gyűltünk össze a pálya szélén.
Az első rohamainkkal már megmutogattuk oroszlánkörmeinket, tartottunke gy kis bemutatót labdaművészetből, és Palágyi kapufájával jeleztük gólveszélyességünket. Az első gólnak mégsem örültünk annyira, mert mi kaptuk, de legalább megértettük a leckét, hogy össze kell szedni magunkat. Az egyenlítő gólt Palágyi szerezte, aki Manhertz kapus hosszú kidobásával teljesen egyedül maradt a támadó térfélen és a jobb felső sarokba emelt. Szint ea  következő akcióból Kántor került helyzetbe, kicselezte a kapust is, majd az üres hálóba gurított. Az előnyt tehát megszereztük, bebiztosítanunk azonban sokáig nem sikerült. Bár nálunk volt a fölény, és a helyzetek többsége, éretten játszottunk, és cserénik is felnőttek a feladathoz. Még az első félidőben történt, hogy Hlavacska megzörgette a kapukeretet. A köztes időszakban párhuzamosan növekedett a feszkó és a kihagyott helyzetek száma, végül Studniczki úgy gondolta, Hlvacskával való összejátszása utáni helyzetét beveri a léc alá. A vége előtt még kijátszottunk egy helyzetet addig, hogy Hlavacskának már csak az üres kapuba kellett gurítania. Itt nem az volt a nagy dolog, hogy lepasszoltuk, hanem az hogy érkezett is valaki a passzra.
Magabiztos győzelmünkkel tovább kapaszkodunk fölfelé a tabellán és az eddig mondogatott legtöbb rúgott és legkevesebb bedszedett gól maximájához még mindig tartjuk magunkat.
Kozelito Tél - Szent Anna FC 4-1
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Palágyi, Kántor, Studniczki, Hlavacska A.

Ellentmondást nem tűrve

 Három hét szünet után léptünk ismét pályára. Aggodalmain hiábavalónak bizonyultak, negyven fok helyett kellemes enyhe futballidő fogadott minket. Kezdő sípszóra még csak öten voltunk, de ez sem gátolt meg bennünket abban, hogy az első percben már veszélyeztessünk, és néhány perc játék után Porkoláb nagyszerű beadását Studniczki a hálóba lője. Az előnyt Kántor biztosította be kétszeresen; majd egy szögletre a legjobb ütemben érkezve Pálfy szerzett gólt, és ezzel negyed óra után már 4-0-ra vezettünk. Nem mintha borult volna a pálya, mert az első félidőben még a mi kapunk is többször forgott a figyelem középpontjában, de megoldottuk végül megoldottuk hogy alkalmi kapusunknak ne kelljen maga mögé nyúlnia.
Talán a magabiztos előny és a három pont sorsának eldőlése jelentte, hogy a játék képe alapján is fokozódott dominanciánk. Játék közben tanítani való egymásra figyeléssel osztottuk el, hogy mindig legyenek emberek elöl és legyenek hátul, így az ellenfél nem tudott létszámfölényes helyzeteket kialakítani. Előfordult ugyan, hogy kitámadtunk, de labdavesztés esetén is rendre gyorsabban zártunk vissza mint ahogy az ellenfél lerohant volna. Egymást jól ézve, sokat passzolva járattuk a labdát, és sok helyzetet teremtettünk, de a második félidőben hihetetlenül egyetlen egy sem akdat be ezek közül. Kétszer megzörgettük a kapufát, és sokszor késztettük bravúrra a kapust. Az újabb gólok hiánya azonban csak az újabb gombóc fagylaltok hiányával állítható párhuzamba, hiszen az elején lőtt négy mellett a lepedőnk tisztaságát végig megőriztük, és ellentmondást nem tűrően zsebeltük be a három pontot.
Kozelito Tél - Lafayette 4-0
   kapu: Görög
   mezőny: Hlavacska A., Kántor, Pálfy, Porkoláb M., Studniczki, Tinkó
   gól: Kántor 2, Studniczki, Pálfy

Könnyed nyári

Annyira megszoktuk, hogy nincsenek meccseink, hogy az első meccs után ismét kivettünk két hét szünetet. A visszalépett Hedonitas ellen bezsebeltük a három pontot és felértünk a második helyre. Július első felétől ismét éles meccsek várnak ránk.
Kozelito Tél - Hedonitas 5-0
(játék nélkül)

Mindig magasabbra

Fél évnek kellett eltelnie, hogy újból tétmeccsen léphessünk pályára. Életünk legnehezebb fél évének. A nem túl baráti időpontban, csütörtök éjjel közzétett sorsolás után mégis összejöttünk annyivan, amennyi egy meccshez kell, Manhertz kapust leigazoltuk, és két cserével minden esélyünk megvolt, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Elég meleg volt, a pálya megmutatta, mire készülhetünk, persze lesz ez még sokkal rosszabb.
A meccs igazi rangadónak bizonyult, helyzetekkel és jó megoldásokkal mindkét oldalon. Nem játszottunk éppenséggel hibátlanul, de volt annyi az ellenfélben, hogy hiba nélkül is veszélyt jelentsenek kapura. De azért bennünk is volt annyi, hogy folyamatos veszélyt jelentsünk. Az első félidőben a legnagyobb lehetőséget talán az jelentette, amikor Kántort ziccerben buktatták, és két perc emberelőnyt kaptunk. Sajnos az elméleti lehetőséget gólra váltani nem sikerült. A későbbiekben Kántor két kapufával jelezte, hogy közel jár a gólhoz, és ha valakit meg kell állítania a védelemnek, az valóban ő.
Formánk elég ingadozó volt, a kényszerszünetet talán Palágyi használta ki legjobban, aki legszebb napjaira emlékeztetve dolgozott a pályán, bizonyára a sok fifázás segített neki mindig megtalálni a jó megoldást. Sajnos néhány visszafokottabb teljesítmény is akadt azok részéről akik fél éve nem láttak labdát.
A félidei nulla-nulla után kezdett lassan bekúszni tudatalattinkba, hogy lehet hogy megint kapunk egyet a legidegesítőbb meccsekből, ahol hiába a mezőnyfölény, semmi nem jö össze és pontvesztés a vége. Ám a Kozelito átoktól Studniczki mentes, és megtörte a gólcsendet. Úgy tűnik, a kényszerszünetben megtalálta ideális góllövő formáját, ami a labdára is egyre jobban hasonlít.
A hátralevő mintegy nyolc percben elvbeni célunk a busz beparkolása volt kapunk elé. Felemás eredménnyel sikerült, azért volt néhány olyan helyzet amikor Manhertz kapuson, vagy akár a csatáron múlt, hogy születik-e gól. Volt néhány kontránk, a legemlékezetesebb amikor a kapust a félpályán ártalmatlanná téve három játékosunk passzolgatott az ellenfél hatosán egyetlen védővel szemben, ám végül ezt a helyzetet is sikerült mellé rúgni. Nagyobb baj szerencsére nem lett, és három ponttal gazdagodtunk, vagy ha úgy tetszik, hattal, hiszen a tabellán közvetlenül előttünk álló csapatot sikerült megvernünk.
Folytatás a szétszabdalt sorsolás miatt a mostantól számított harmadik hétvégén.
Kozelito Tél - Air Xanyi 1-0
   kapu: Manhertz
   mezőny: Görög, Hlavacska A., Kántor, Palágyi, Porkoláb M., Studniczki
   gól: Studniczki

Az élet utat talál

Ennyi ideig tartott kényszerű némaságunk. Sajnos a társadalom úgy gondolta, a Bölcsész Bajnoksággal kell példát statuálni, és beláthatatlan károkat okozna, ha mi focizhatnánk tavasszal. De most már nyár van, meleg, az élet utat talál magának a focipályákra. Szombaton már a pályán fogjuk pattogtatni a pettyest. Szurkolóink korlátozott számban, előjegyzéssel jöhetnek a lelátókra. Győzelmi terveink evidensek.

Meghosszabbított téli álom

Éppen azzal készültünk vigyasztalni olvasóinkat, hogy esetleges karantén alatt melegen javasoljuk jelen blog olvasását újra és újra, amikor minket is utolért a legrosszabb, ami történhetett. A vírushiszti miatti egyetembezárás a bajnokságra is kiterjed, ezért a bajnokság kezdet halasztódik legalább két héttel, de előreláthatólag még többel. Olvasóinkat természetesen tájékoztatni fogjuk, amint újraindul az élet. Addig kis társaságunk kénytelen focipálya helyett a kocsmaasztalnál szocializálódni.

Doktor

Egy héttel a tavaszi bajnokság első fordulója előtt lejátszottuk első és egyetlen edzőmeccsünket - ki más - a Hajcsatok ellen. A vírusveszélyre tekintettel intézkedéseket tettünk, ennek első lépéseként Hlavacskát és Palágyit doktorrá léptettük elő. Második lépésként kerülni fogjuk a tömegrendezvényeket, például most is alig voltunk meg, miként az első néhány fordulóban - amíg a vírusveszély várhatóan tart - szintén nem várható hogy hat-hét embernél többet csődítsünk a pálya közelébe. Kántor most búcsúzott a csapattól, hiszen a bajnoki idény alatt elfoglaltságai meggátolják részvételét, Pálfy és Szerényi pedig a maródiak listáját gazdagítják. Az új csodafegyvert Baltának hívják, keresztnevén Miklósnak, vele gondoljuk a játékkal jól együttélő csatár pozícióját betöltetni a következő hónapokban.
A meccs méltó volt híréhez, technikailag és iramában A-ligás címvédőhöz illő színvonalat diktált partnerünk, mi pedig próbáltunk kapaszkodni, részben sikeresen, részben azért kijött a tudáskülönbség. A két kapus nagyon kitett magáért, mindketten bravúrt bravúrra halmozva küzdöttek a gólok számának alacsonyan tartásáért. Szégyenkezni a vereség ellenére nincs okunk (felkészülési meccsen eleve nincs), lévén (!) formás támadások sokaságát vezettük, és ügyes gólokat lőttünk. Meg kell említeni a Dr. Hlavacska - Dr. Palágyi tengelyt, akik címűknek megfelelő sikerrel operáltak. A Kozelito Tél alapcsapatának első doktora három mesteri góllal tette le névjegyét, második doktorunk Tinkóval párban a kapus elfektetéséig kijátszva fejezett be egy akciót. Kántor is betalált, letéve névjegyét a búcsúmeccsén; a legszebb akciónk talán mégis Balta gólja előtt volt, irányító kiteeszi a szélre, szélső erősen középre lövi, center jól együtt él a játékkal, és lendületből érkezve a hálóba lő.
És akkor jövő héttől bajnokik.
Kozelito Tél - Hajcsatok 6-9
   kapu: Fehér
   mezőny: Balta, Görög, Dr. Hlavacska A., Kántor, Dr. Palágyi, Tinkó
   gól: Dr. Hlavacska A. 3, Kántor, Balta, Dr. Palágyi